Magyar szerők bolgár nyelven 2022-ben megjelent művei: Haramiák lakomája (Doncsev Toso), Európa szimfónia (Szántó T. Gábor) , Színek és évek (Kaffka Margit), Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja (Hász Róbert), Egy polgár vallomásai. Hallgatni akartam (Márai Sándor), Mazsola és Tádé (Bálint Ágnes).
Doncsev Toso: Haramiák lakomája, ford. Nelli Dimova, Literaturen Fórum Kiadó, Szófia, 120 o.
Toso Doncsev, író, műfordító, szociológus, a Magyar Írószövetség, 2014 óta a Bolgár Írószövetség tagja. 1944-ben született Budapesten, tanulmányait Budapesten és Szófiában végezte, doktori disszertációját a Bolgár Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetében védte meg (1984). A Bolgár Köztársasági Önkormányzat elnöke (1995-1998), a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke (1998-2000). 1991-ben megalapította a Haemus c. folyóiratot. A Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója (2011-2015). Hat könyve jelent meg bolgárul: Új idők bolgárai (2000), Ica néném elátkozott boldogsága (2008), Kutyaugatás, farkasüvöltés (2012), Az okos, avagy a boldogság öt főszabálya (2013), A hétköznapi erényekről (2018), A mindennapi jótevőkről (2018), és Az Alkony harmatcseppjei (2019). Öt bolgár regényt és Jordan Jovkov Az asszony szíve című művét fordította magyarra.
Doncsev Toso legutóbbi, Az alkony harmatcseppjei című kötetének – mondhatni – folytatását tartja kezében az olvasó. A 2019-ben először bolgárul, majd magyarul megjelent (bár eredetileg magyarul írt) vékonyka kis kötet Doncsev ötödik szépirodalmi alkotása. De nem teljesen, mert ahogyan Erős Kinga kritikus, szerkesztő, a Magyar Írószövetség elnöke a könyv első, a fővárosi Egyedi-palotában, a Benczúr Házban tartott bemutatóján érzékeltette, a benne foglalt írások mini-történeteket rejtő novellák, de ha más megvilágításba helyezzük őket, egyből rövid terjedelembe zárt esszéket kapunk.
A két tartalmi egységre bontott mintegy száz írás rövidformai, valamint az önazonosság jegyében felépített tartalmi szerkezete kiemelt szándékról tesz tanúbizonyosságot: a szerző nem szeretne megfelelni semmiféle trendnek.
(Navarrai Mészaros Márton, a könyv szerkesztője).
Szántó T. Gábor: Európa szimfónia, ford. Júlia Krumova, Ergo Kiadó, Szófia, 275 o.
Szántó T. Gábor író, esszéista. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott, esztétikát és judaisztikát is hallgatott. Irodalmi pályáját versekkel, kisprózákkal kezdte. Mószer című kötete két kisregénnyel 1997-ben, Keleti pályaudvar, végállomás című regénye 2002-ben, Lágermikulás című elbeszélésgyűjteménye 2004-ben jelent meg. A szabadulás íze című verseskötetét 2010-ben, Édeshármas című regényét 2012-ben, Kafka macskái című regényét 2014-ben, 1945 és más történetek című elbeszéléskötetét 2017-ben, Európa szimfónia című regényét 2019 őszén adta közre.
Könyvei német, olasz, orosz, török, cseh, szlovák és bolgár kiadásban is megjelentek, kínai és román nyelven előkészületben vannak.
1991 óta főszerkesztője a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóiratnak.
1995-ben a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Alapítvány díját nyerte el, 2003 őszén az Iowai Egyetem Nemzetközi Íróprogramjának volt vendége. A 2000-es években amerikai zsidó és jiddis költőket fordított magyarra, egyetemi és szabadegyetemi keretek között modern zsidó irodalmat tanított.
Hazatérés című elbeszéléséből született forgatókönyvükből Török Ferenc filmrendező forgatott 1945 címmel nagyjátékfilmet, amely összesen 20 nemzetközi fesztiváldíjat kapott, és 40 országban forgalmazzák.
Az Európa szimfónia az erdélyi román-magyar családban nevelkedő zenész fiú, András felnőtté válását mutatja be a hidegháború és a Securitate árnyékában, és egy határokon átívelő szerelem történetét Kolozsvár és Nyugat-Berlin között, ahol a fiatalok a ’68-as diákmozgalmak és a terrorizmus légkörében keresik saját útjukat. Új regényében, akárcsak a világsikert aratott, 1945 című film alapjául szolgáló elbeszélésében Szántó T. Gábor radikális nyíltsággal, tárgyilagossággal nyúl a magyar történelem és Európa közelmúltjának legfeszítőbb kérdéseihez.
Kaffka Margit: Színek és évek, ford. Sztefka Hruszanova, Matkom Kiadó, Szófia, 223 o.
Kaffka Margit ( 1880. június 10. – 1918. december 1.) tanár, író, költő.
Ady Endre „nagyon-nagy író-asszonynak” nevezte a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját.
Első verseskötete 1903-ban jelent meg. A magyar írók sorába azonban nem költészete, hanem prózai írásai, elsősorban regényei emelték. Egész életében igazán mélyen csak két téma foglalkoztatta: a dzsentri pusztulása és a nők sorsa a századforduló idején. 1912-ben adták ki első nagy regényét, a Színek és éveket, amely egy nő életútján keresztül a vidéki dzsentri pusztulását mutatja be. 1917-ben jelent meg másik nagy sikert aratott regénye, a Hangyaboly, amelyben zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel, élesen bírálva a vallásos zárdai nevelést. Az I. világháború után, 1918. december 1.-én, Budapesten tizenkét éves fiával együtt a spanyolnáthajárvány áldozatává vált.
A Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője – sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.
Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja, ford. Szvetla Kjoszeva, Ergo Kiadó, Szófia, 343 o.
Hász Róbert 1964. november 1-jén született Jugoszláviában, a vajdasági (bácskai) Doroszlón. A Zomborban végzett középiskola után az újvidéki egyetemre került, ahol magyar nyelv és irodalom szakon tanult. 1990-ben Rubicon névvel megalapította az első vajdasági magyar magánkönyvkiadót. 1991 őszén a délszláv háború miatt Magyarországra emigrált, azóta Szegeden él. 1996-tól szerkesztője, 2011-től főszerkesztője a Tiszatáj című irodalmi folyóiratnak. Első novelláit 1981-től a zágrábi Sirius című folyóirat közölte horvát fordításban, majd a vajdasági magyar lapokban és antológiákban publikált. Novelláskötete a Symposion Egyesület kiadásában 1995-ben jelent meg, A szalmakutyák szigete címmel. Első regénye, a Diogenész kertje 1997-ben Szegeden, a Tiszatáj gondozásában jelent meg. A regényt 1999-ben németül a Rowohlt, 2001-ben franciául Viviane Hamy kiadója adta ki. A Végvár című regénye magyarul 2001-ben jelent meg, franciául 2002-ben, majd 2006-ban zsebkönyvkiadásban (Vivane Hamy); németül 2006-ban (Klett-Cotta), olaszul 2008-ban (Nottetempo). Ugyanebben az évben a Római Könyvtárak Díját (Internazionale del Premio Biblioteche di Roma) nyerte el. A künde című regényét a Kortárs Kiadó adta ki 2006-ban, 2007-ben jelent meg franciául (Vivane Hamy), és 2012-ben zsebkönyvkiadásban. Németül 2008-ban a Klett-Cotta jelentette meg. A francia szövegek fordítója Philippe Chantal, a német szövegeké Irene Rübberdt, Christina Kunze és Andrea Ikker, az olasz szövegé Rényi Andrea. 2008-ban a Kortárs Kiadónál jelent meg novelláskötete, a Sok vizeknek zúgása, melyből A gileádi csoda korábban franciául is olvasható volt, az Álmok öreg mágusa és a Johannan pedig németül és angolul e-book kiadásban érhető el. Szintén a Kortárs Kiadónál jelent meg a Júliával az út című családregénye, 2010-ben, majd A Vénusz vonulása című művelődéstörténeti regénye, 2013-ban (francia fordítás: 2016-ban). 2015-ben az újvidéki Forum kiadó adta ki az Ígéretföld című regényét. 2017-ben jelent meg a Kortárs Kiadónál a Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja, 2019-ben a Fábián Marcell és a táncoló halál, 2022-ben pedig a Fábián Marcell és a Hét nővér című, krimiszerű történelmi trilógiája. A trilógia első kötete, szintén 2022-ben, bolgárul is megjelent.
2012-ben Márai Sándor-, 2019-ben József Attila-, 2021-ben Herczeg János-díjat kapott. 2020-tól Térey-ösztöndíjban részesül.
1902, Zombor: a vajdasági kisvárost rejtélyes gyilkosságsorozat tartja lázban. Fábián Marcell, a nemrégiben megalakított rendőrség ifjú pandúrdetektívje elszántan nyomoz, bevetve a bűnüldözés legfrissebb vívmányait is, például az ujjlenyomat-azonosítást. Ám újabb és újabb gyilkosságok követik egymást, és az ügy egyre szövevényesebbé válik, a kisvárosi társaság mind szélesebb köréig gyűrűzik. Fábián Marcellt nem csak korábbi, megoldatlan bűnügyekhez vezetik el a nyomozás szálai, hanem saját származásának titkaihoz is.
Hász Róbert hetedik regénye fordulatos detektívtörténet – és nem kevésbé izgalmas korszak- és társadalomrajz, a monarchia peremvidékén együtt élő magyar, szerb és német közösségek mindennapjaival, feszültségeivel, ábrándjaival.
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai. Hallgatni akartam, ford. Martin Hrisztov, Ergo Kiadó, Szófia, 490 o.
Márai Sándor Író, költő, esszéista. Iskoláit Kassán, Eperjesen, Budapesten végezte, ezt követően a Magyarország című lap munkatársa lett. 1919-ben a Kommün bukása után Prága, Lipcse, majd Frankfurt am Main lett tartózkodási helye, majd Berlin és Párizs volt a következő állomás, végül 1928-ban feleségével együtt Budapestre költöztek, itt újságíróként 1936-ig az Újság, majd a háború végéig a Pesti Hírlap munkatársa volt. Egy polgár vallomásai c. önéletrajzi regényével 1934–1935 a modern magyar prózairodalom egyik legjelentősebb műve született meg. 1928 és 1948 között a legolvasottabb és legtermékenyebb szerzők közé tartozott. Harminckilenc műve (regény, vers, esszék, elbeszélések) jelent meg több kiadásban. 1943 tavaszán kezdett memoárjainak írásához. A naplóírás életművének jellegzetes műfaja lett. A háború után a kommunista hatalomátvétel számára az emigráció kényszerét jelentette. 1948 nyarán emigrációba vonult. Svájcba, Olaszországba, 1952-ben pedig New Yorkba költözött. A Szabad Európa Rádió munkatársa volt 1951–1968 között. Az 1956-os magyar forradalom hírére Európába repült, de csak az orosz megszállás idejére ért ide. 1968-ban Salernóba, Olaszországba költözött, végül 1979-ben a kaliforniai San Diegóban telepedett le. Rövid idő alatt elveszítette feleségét, fogadott fiát, testvérét. 1989-ben, öregen, magányosan és betegen önkezével vetett véget életének. 1990-ben Magyarországon posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki, ettől kezdve adták ki újra műveit.
Az író legjelentősebb alkotásában – a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében – egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall, gyermekévei tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit.
„S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében… láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát… kaphattam-e sokkal többet az élettől?”
Hallgatni akartam. Irodalmi szenzáció Márai legismertebb műve folytatásának megjelenése. „És meg kell írni a „Polgár vallomásai” harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” – írta Márai 1944-ben a Naplóban. De az ötlet csak 1949-ben érik be, az eredeti, eddig a hagyatékban kallódó kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis a Hallgatni akartam tekinthető Márai első emigrációban írt – befejezett – művének! Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A kötet vallomás egy érték vesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, egyszersmind hiánypótló olvasmány.
Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé, ford. Ivanka Pavlova, Miranda Kiadó, Szófia, 67 o.
Bálint Ágnes a Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós-műsorkészítés egyik megalapozója, író, fordító.
Irodalmi sikereinek egyik forrása a könyvek iránti szeretete. Öt éves korában megtanult olvasni, és első olvasmányai igen nagy hatással voltak rá. Hat éves korától írt és rajzolt meséket, melyek 12 éves korától meg is jelentek. 14 éves korában folytatásokban közölték a FÁNNI, A MODERN TÜNDÉR című, első meseregényét.
1958-ban belépett az újonnan alakult Televízió Gyermek- és Ifjúsági Osztályára, ahol szerkesztő-dramaturgként kis híján harminc évig, 1986-os nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Az általa készített műsorok mindig lebilincselőek és tanulságosak voltak, és gyermekgenerációk kedvenceivé váltak Magyarországon.
Bálint televíziós pályafutásával párhuzamosan folyamatosan alkotott. Számos általa írt történet vált klasszikussá Magyarországon és a világ számos más országában. Legnépszerűbb munkái közé tartozik a Mi újság a Futrinka utcában?, a Brunó kapitány, A szitakötők szigetén, az Egy egér naplója, a Mazsola és Tádé. Bálint történetei tiszta gyermeki érzelmeket, melegséget, őszinteséget hordoznak, és mosolyt keltenek olvasóikban.
1997-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetésben részesült.
Mazsola Bálint Ágnes egyik legismertebb képernyő- és mesehőse. Mazsola először 1965-ben jelent meg, és a világ több nyelvére lefordították. A könyv 10 vidám történetet tartalmaz a különös tökház életéről, egy csintalan malac csínytevéseiről és trükkjeiről. A gyerekek megtanulhatják belőlük, milyen fontos, hogy segítsenek egymásnak, vigyázzanak a barátaikra, legyenek őszinték és kedvesek.