Kaffka Margit: Színek és évek | Könyvbemutató - dec. 12.

Kaffka Margit ( 1880. június 10. – 1918. december 1.) tanár, író, költő.

Ady Endre „nagyon-nagy író-asszonynak” nevezte a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat nemzedékének fontos tagját.

Első verseskötete 1903-ban jelent meg. A magyar írók sorába azonban nem költészete, hanem prózai írásai, elsősorban regényei emelték. Egész életében igazán mélyen csak két téma foglalkoztatta: a dzsentri pusztulása és a nők sorsa a századforduló idején. 1912-ben adták ki első nagy regényét, a Színek és éveket, amely egy nő életútján keresztül a vidéki dzsentri pusztulását mutatja be. 1917-ben jelent meg másik nagy sikert aratott regénye, a Hangyaboly, amelyben zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel, élesen bírálva a vallásos zárdai nevelést. Az I. világháború után, 1918. december 1.-én, Budapesten tizenkét éves fiával együtt a spanyolnáthajárvány áldozatává vált.

A ​Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője – sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.

Sztefka Hruszanova Szófiában született. A Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetemen magyar, angol és bolgár szakán végzett. A Linguaggi-di-versi a műfordítás problematikáit vizsgáló nemzetközi munkacsoport alapítótagja. 21 könyvet fordított le magyar nyelvről bolgárra többek között Kukorelly Endre, Molnár Ferenc, Zilahy Péter, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal, Márton László, Kertész Imre, Vörös István műveiből. 2011-ben Köztársaság Elnökének Érdemérem kitüntetését kapta meg.