Villáminterjú Szántó T. Gáborral

1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?

Tizenévesen kezdtem írni. Az írói létet nemcsak választja az ember, hanem élményanyaga és olvasmányai kényszerítik arra, hogy ő is belefogjon. Később, amikor már tudatosan alkot, akkor is felismeri, hogy egy-egy makacs érzés, téma, perspektíva visszatér. Bármennyire tudatos is az alkotás folyamata, végső fokon mégis belső kényszer szüli. Kérdéses emiatt, hogy ez az életút szabad választás eredménye-e egyáltalán.

2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?

Az eddig megjelent regényeim közül a Kafka macskáit, az Európa szimfóniát és a Keleti pályaudvar, végállomás új, javított kiadását, illetve az 1945 és más történetek című elbeszéléskötetet érzem a legfontosabbaknak. Talán nem véletlen, hogy ezek a könyveim jelennek meg fordításokban is. A Kafka macskái törökül és csehül jelent meg, a Keleti románul jön a közeljövőben, az Európa szimfónia bolgár kiadása után török fordítása következik. A novelláskötet olasz és szlovák kiadása után Kínában is hozzáférhetővé válik. Ennek címadó történetéből készült forgatókönyvírói közreműködésemmel az 1945 című Török Ferenc film, ami 20 fesztiváldíjat kapott, és 40 országban forgalmazzák.

nullnullnull

3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?

Írói és szerkesztői munkám között kell megosztanom magam. Az internetes korszak hírözönében nem könnyű elválasztani ezeket, de ha egy regény sűrűjében vagyok, néha este, éjszaka is dolgozom rajta.

4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?

Futok és úszom, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, akinek az egészsége megengedi. Kikapcsolódásként is olvasok, a munkámhoz is kell, ha forrásokra támaszkodom, de persze filmeket is nézek, zenét is hallgatok, és a színház is érdekel.

5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?

Olvasson. Írjon. És ha nem megy, akkor később próbálja. Ha komolyan érzi, hogy valamit meg kell írnia, az az élmény, téma, vagy az írás kényszere úgysem fogja nyugton hagyni. Néha nem azért akad el az író, mert tévúton jár, hanem mert a mondandója, annak súlya, a formaprobléma, hogy hogyan beszélje el, várakozásra készteti, és fel kell nőnie a feladathoz.

6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?

A középiskola végén, az 1980-as évek közepén nyaraltunk egyszer osztálytársaimmal Kamcsija üdülőtelepen. Sátorozás, éjszakázás, viharzó érzelmek, Apfel-vodka, ha jól emlékszem a nevére.

Szántó T. Gábor, fotó: Tóth Tibor

Szántó T. Gábor, fotó: Tóth Tibor