3-8-1 Azabu Juban, Minato-ku, Tokyo
Ki volt az első japán, aki ismertté vált a magyar társadalomban?
Imaoka Dzsúicsiró neve ma talán nem közismert Japánban, de ő szerkesztette és adta ki az első magyar–japán nagyszótárt, és fontos híd szerepet töltött be a két ország között a II. világháború előtti időszakban. Életéről idén tavasszal jelent meg egy japán nyelvű könyv.
Imaoka a 1920-as években kilenc évet töltött Budapesten. Kitűnően beszélt magyarul, számos előadást tartott Japánról, magyar nyelven, és sok cikke jelent meg különböző lapokban – így vált ismertté Magyarországon.
Baráti kapcsolatot ápolt számos politikussal, íróval, művésszel és arisztokratával is. Abban az időben még nem működött japán követség Budapesten, ezért Imaoka tulajdonképpen „magánkonzulként” segítette a Magyarországra látogató japánokat és a két ország közti kapcsolattartást.
Hazatérése után, az 1930-as években a japán Külügyminisztériumban dolgozott, és emellett több könyvet írt Magyarországról és a magyarokról. A II. világháború előtti években, amikor a két ország kapcsolatai egyre szorosabbá váltak, Imaoka aktív közvetítőként és meghatározó személyiségként vett részt ebben a folyamatban.
Az előadáson Ikuma Mikio, nemzetközi politikai újságíró mutatja be a könyvet és szerzőjét, majd a szerző, Umemura Yuko és a meghívott újságíró közösen beszélgetnek a korabeli magyar–japán kapcsolatokról és a könyv születésének hátteréről.
A könyv megjelenésének alkalmából egy kis fogadást is tartunk, ahol magyar falatkákkal és borral várjuk vendégeinket, és örömmel fogadjuk a résztvevők kérdéseit is.
Időpont: 2025. november 11. 18:00–19:00
Helyszín: Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ
Ajánlott korosztály: középiskolás kortól
Létszám: 40 fő (túljelentkezés esetén sorsolás)
Fellépő:Dr. Umemura Yuko,Ikuma Mikio
Jelentkezési határidő: 2025. november 6. 10:00
Részletek és jelentkezés itt. (japánul)
Dr. Umemura Yuko (ny. egyetemi docens)
Tóhó Gakuen Zeneművészeti Egyetem művészképző zongora szakon diplomázott, ezután a Magyar Művelődési Minisztérium ösztöndijasaként utazott el Magyarországra, tovább tanult a Liszt Ferenc Zeneakadémián és az ELTE-n. Az 1989-90-es rendszerváltozás idején számos cikket irt hazai sajtó részére. 1990-es években diplomataként dolgozott budapesti Japán Nagykövetségen politikai osztályon. Ezután a japán Külügyminisztérium szervezésében évekig tolmácsolt az államférfiak találkozókon. 2004-ben doktorált az ELTE Történelem Tanszéken a japán-magyar közötti kapcsolat történeti témáról. 2000-től ELTE Japán Tanszéken tudományos kutatóként, adjunktusként, majd docensként tanitott. 2015-ben habilitált, 2017-2023 között tanszékvezető volt. 2019-ben Japán Nagykövet elismerésével tüntette ki a két ország közötti kapcsolatok fejlesztési tevékenységéért. 2025-ben nyugdijba vonult, jelenleg a kutatás mellett ny. docensként foglalkozik a donktoranduszokkal, mint témavezető. Főbb művek a következő: A Japán Tnegertől a Duna-partig（2006.）Japánok és magyarok egymásról (2017.), A trianoni szerződés és a japán diplomácia (2021.), Japán kultúra és a klasszikus irodalom (2021.), A megjelent fordítások: Vendégségben: Kocsis Zoltán (2007.) Országházi séták (2018.)
Ikuma Mikio
Yomiuri Shimbun volt vezető-szerkesztő. Tokió Egyetem Szabad-bölcsészeti Kar
vendégprofesszora (2005.-2010.). A kelet-európai rendszerváltozás idején
(1989-1991.) Yomiuri Shimbun Kelet-Európába küldött tudósítójaként
számtalan cikket irt többek között az akkori magyarországi helyzetről és változásról.
1997-ben nemzetközi politikával foglalkozó munkához járó egyik legrangosabb
Vaughn-Ueda újságíró nagydíjjal tüntették ki. Jelenleg szinte nemzetközi politikára
szakosodott "Szentaku (választás)" című szakfolyóiratnak állandó szerzőjeként tevékenykedik.