Schwimmer Rózsika: egy 20. századi magyar szüfrazsett

A Liszt Intézet a nők történelmének hónapját ünneplő háromrészes sorozatának utolsó részében Schwimmer Rózsika magyar újságíró, pacifista, a magyarországi és a nemzetközi feminista mozgalom méltánytalanul elfelejtett úttörőjének életét mutatja be a közönségnek. A kor legnagyobb gondolkodóival, mint Albert Einstein és Winston Churchill, levelező Schwimmer határozott, csak az áhított cél, a béke felé törő stílusa miatt nem igazán tolerálta a sajátjától akár szemernyit is eltérő véleményeket.

1877. szeptember 11-én egy felső középosztálybeli, zsidó családba született Budapesten. Temesváron töltötte gyermekkorát, a polgári leányiskolát is itt fejezte be - ekkor ez volt a legmagasabb végzettség, ami a lányok számára elérhető volt. Ő azonban nem volt hajlandó abbahagyni a tanulást, és kiharcolta, hogy 16 évesen beiratkozhasson egy kereskedelmi fiúiskolába, ahol esti tagozaton szerzett érettségit. Kezdetben nevelőnőként, majd könyvelőként és kereskedelmi levelezőként próbált elhelyezkedni, de akárhol is dolgozott, azt vette észre, hogy nőként mindig hátrányból indul, és mindenhol rosszabb feltételeket, alacsonyabb fizetéseket kínálnak neki, mint a férfiaknak.

Húszévesen csatlakozott az 1897-ben, újonnan létrehozott Nőtisztviselők Országos Egyesületéhez, aminek 1900-tól már elnöke is lett. 1904-ben Glücklich Vilmával Berlinbe utaztak, hogy részt vegyenek az International Women’s Suffrage Alliance (IWSA), azaz a Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség kongresszusán. Ehhez kapcsolódóan 1904-ben megalakította a polgári radikális jellegű Feministák Egyesületét, amely a nők minden területen megvalósulandó egyenjogúságáért dolgozott, komoly nemzetközi kapcsolatokat is ápolva. Fontos szerepe volt abban, hogy a korszak politikai, tudományos és mindennapi közbeszédében folyamatossá tegye a női egyenjogúság kérdéséről szóló vitákat, felhívja a figyelmet a nemi szerepek és vonások mély hatalmi, társadalmi, politikai beágyazottságára, és a sajtóba vigyen olyan témákat, mint a koedukált oktatás, a szexuális felvilágosítás vagy a prostitúció.

Schwimmer Rózsa 1907-től szerkesztette A Nő és a Társadalom, majd 1914-től A Nő című folyóiratot, melyek a magyarországi nőmozgalom legjelentősebb fórumaivá váltak. A feminista aktivistákon kívül a szerzők között voltak a kor jelentős irodalmárai, jogászai, szociológusai, közéleti személyiségei. Schwimmer az alábbiakban jelölte meg a lap által fontosnak tartott témaköröket: nevelés, oktatás, koedukáció, szociális munka, gyermekvédelem, anyaság, háztartás, házasság, nemi élet, nemi felvilágosítás, prostitúció, leánykereskedelem, kultúrmozgalmak, szépirodalom. 

Nagyrészt Schwimmer kapcsolati hálójának köszönhető, hogy az IWSA hetedik kongresszusának 1913-ban az előzetes várakozásokkal ellentétben nem Bécs, hanem Budapest adhatott otthont. Az esemény, amely a magyarországi polgári-liberális, feminista nőszervezeteknek a nyugati szervezetek mellé történő felzárkózását erősítette meg, tartós reflektorfényt hozott Schwimmer számára, ugyanis az IWSA egyik vezetőjévé (sajtótitkárává) választották. E tisztséget 1914 januárjától töltötte be Londonban, ami azonban nem gátolta meg abban, hogy a távolból továbbra is nyomon kövesse Budapesten maradt társnőinek munkáját.

A háború lezárását követően Schwimmert Károlyi Mihály követté nevezte ki, mely megbízatását 1918/1919 fordulóján Svájcban teljesítette – ezzel ő lett a világ első női követe. Sajnos kiváló kapcsolatrendszere ellenére sem tudta beteljesíteni a hozzá fűzött reményeket. Svájcban 1971-ig nem adták meg a nőknek a választójogot, így Schwimmer delegációját sem vették szívesen, aminek hatására 1919 januárjában végül visszahívták. Később szót emelt a vörös- és a fehérterror ellen, ezért Magyarországra nem térhetett vissza. Először Bécsbe, majd az Egyesült Államokba emigrált.

Néhány évvel később amerikai állampolgárságért folyamodott, ám kérését elutasították: elkötelezett pacifistaként nem volt hajlandó elmondani az állampolgári eskü azon mondatát, amely szerint, ha kell, kész fegyverrel is megvédeni új hazáját. Ügye több évig húzódott, s 1929-ben egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott. Mivel az eljárás közben magyar állampolgárságáról már le kellett mondania, Schwimmer Rózsa 52 éves korától haláláig állampolgárság nélküli személy maradt.

Schwimmer Rózsika megosztó személyiség volt, sokan álmodozónak tartották, voltak, akik hol bolsevik, hol német kémnek hitték. Az elsők közé tartozott, akik időben felismerték a nácizmus és a fasizmus veszélyeit. Mussolini mozgalmának térnyerése után levelet írt III. Viktor Emánuel olasz királynak, hogy nyilváníttassa elmebetegnek a fasiszta politikust, mert különben háborúba fogja sodorni az országot. Egy demokratikus államok által létrehozott világszervezet létrehozását javasolta, amely egységesen léphet fel a háborús veszélyt generáló diktátorok ellen. Ő volt az egyik első ötletadója a később Hágában létrejött Nemzetközi Bíróság létrehozásának is.

Tisztelői 1948-ban Nobel-békedíjra jelölték, az amerikai kezdeményezők mellett Nagy-Britanniából, Magyarországról, Svédországból, Franciaországból és Olaszországból is voltak támogatói. Nem tudjuk, ténylegesen mennyi esélye volt a díj odaítélésére: a magyar feminista mozgalom alapítója ugyanebben az évben tüdőgyulladást kapott, és 70 éves korában, New York-i lakásán belehalt betegsége szövődményeibe. Dokumentumait, írásait a New York Public Library őrzi.