Az intézetről

A magyar külképviseletek égisze alatt működő bécsi Collegium Hungaricum, Magyar Kulturális Intézet a magyar kultúra, oktatás és tudomány legjelentősebb közvetítője Ausztriában 1920 óta.

Célunk a magyar kulturális örökség széleskörű bemutatása az ausztriai és az itt élő magyar közösség számára. Intézetünk a kultúra eszközeivel fűzi szorosabbra a Magyarország és Ausztria közötti kapcsolatokat, erősíti a két ország közötti kulturális, oktatási és tudományos együttműködést, valamint ápolja és építi a magyarországi és Magyarország határain túl élő magyarság kulturális értékeit és kapcsolatait.

Koncertjeinken, előadásainkon, kiállításainkon és egyéb programjainkon keresztül a folyamatosan megújuló magyar kultúra sokszínűségét mutatjuk meg. Programjainkkal szeretnénk ösztönözni a magyar és ausztriai művészek, kulturális szakemberek közötti együttműködést, valamint, hogy minél több itt élő érdeklődő látogasson el Magyarországra. Kiemelt feladatként tekintünk az Ausztriában élő magyar nemzeti közösséggel való kapcsolattartásra, gyermekfoglalkozásainknak, táncházainknak köszönhetően pedig a legkisebbeknek is szórakoztató és kreatív időtöltést tudunk kínálni.

A Collegium Hungaricumban működő Bécsi Magyar Tudományos Intézet révén tudományos tevékenységet is ellátunk. Kapcsolatot tartunk a helyi magyar lektorokkal, tudományos konferenciákat, kerekasztal-beszélgetéseket és vita-esteket is szervezünk. Intézetünk helyet ad a Bécsi Magyar Iskolaegyesületnek is, ahol magyar nyelvoktatás zajlik. Az Intézet kulturális, oktatási és tudományszervezési feladatainak ellátásán túl könyvtárat is fenntart.

null

A Collegium Hungaricum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet története

Az 1924-ben alapított Collegium Hungaricum és 1920-tól működő "testvérintézménye", a Bécsi Magyar Történeti Intézet az első világháború után a "testőrírók" révén a magyar művelődéstörténetben oly jelentős szerepet játszó, 1760-tól a magyar királyi testőrség tulajdonában lévő Trautson- (más néven Gárda- vagy Testőr)palotában talált otthonra.

A két világháború közötti időszakban – az e tekintetben máig is példaadó, Klebelsberg Kuno kultuszminiszter nevével fémjelzett tudománypolitikai törekvések eredményeként – a legkiválóbb magyar tudósok, az akkori s részben a későbbi "értelmiségi elit" tagjai voltak a két intézet állami ösztöndíjas tagjai és vendégei. Elsősorban a frissen végzett vagy felsőbb éves egyetemi hallgatói korosztályból. Közülük mintegy 400-an – főként bölcsészek, sokan több alkalommal is – 3-6 hónapos vagy még inkább 1-2 éves időtartamra jöttek Bécsbe. Sok százan pedig – mindenekelőtt a tapasztaltabb kutatók és az egyetemi, főiskolai tanárok köréből – rövidebb kutatások céljából laktak a Testőrpalotában. Fiatal tehetségként hosszabb ideig tartózkodott itt a világhírű ókorszakértő, Alföldi András, több neves művészettörténész, így Balogh Jolán, Fleischer Gyula (Julius Fleischer, a Bécsi Egyetem magántanára, majd a burgenlandi műemlékvédelem vezetője ([Landeskonservator des Burgenlandes]), Genthon István és Zádor Anna; számos német nyelvterületen is ismert történész, mint Benda Kálmán, Deér József, Domanovszky Sándor, Hajnal István, Jánossy Dénes (a Haus-, Hof und Staatsarchiv magyar munkatársa), Kosáry Domokos (a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott elnöke) és Mályusz Elemér; a nagy magyar politikai gondolkodó, Bibó István; a neves író, irodalomtörténész és volt kultuszminiszter, Kereszturi Dezső; a magyarországi német nyelvjárások és nyelvfejlődés legjobb ismerője, a nemrégiben elhunyt Mollay Károly. A Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatói is sok szállal kötődtek Bécshez és Ausztriához. Károlyi Árpád, 36 évig a Haus-, Hof- und Staatsarchiv munkatársa, 1907-1913 között pedig igazgatója, Eckhart Ferenc a Hofkammerarchiv dolgozója, Angyal Dávid Magyarország történetéből Habsburg Ottó magántanára, Miskolczy Gyula a Hofkammerarchiv munkatársa, majd a Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar delegátusa és a Bécsi Egyetem vendégprofesszora volt. A Collegium Hungaricum egyetlen önálló igazgatója, Lábán Antal pedig a Theresianumban, majd magántanárként a Bécsi Egyetemen oktatott.

1949-től – a magyarországi kommunista hatalomátvétel és a kelet-nyugati viszonyt meghatározó hidegháborús korszak következtében – ha jogilag nem is, de a gyakorlatban szünetelt a bécsi magyar kulturális intézmények tevékenysége. 1961-ben Bécs mindmáig egyik legszebb barokk műemlékét, id. Fischer von Erlach talán legkiválóbb és leginkább kiérlelt alkotását, a Testőrpalotát is eladta a magyar állam. Annak anyagi és eszmei értékeit, magyar múltját és kultúrtörténeti jelentőségét szinte semmibe véve...

Trautson-palota

Trautson-palota

A Collegium Hungaricum 1963-ban költözött mai épületébe (1020 Wien, Hollandstraße 4). Feladatai a korábbiakhoz képest lényegesen módosultak: immár nem csak tudományos műhelyként, de kulturális intézetként is működik. Az épületben lakó állami ösztöndíjasok fogadása, munkájuk figyelemmel kísérése mellett igyekszik segíteni a Bécsben egyéb ösztöndíjakkal tartózkodó magyar tudósoknak és a több mint 1000 itt tanuló magyar állampolgárságú egyetemistának, aktív szerepet játszik az osztrák-magyar kulturális és tudományos kapcsolatok erősítésében. Saját épületében és külső helyszíneken szervezett kulturális rendezvényeivel – kiállítások, filmvetítések, koncertek, színházi előadások, táncházak, gyermekprogramok – pedig a két nép közötti, hagyományosan jó kapcsolatok további elmélyítésére törekszik.

A Collegium Hungaricum épülete 1998-1999-ben Rajk László, Balázs János és Borsos Irisz tervei alapján került felújításra. Az épület mai külsejében már semmi nem emlékeztet a régi intézetre. A kívülről jellegzetes fémszerkezettel körülvett ház a magyar konstruktivista építészet jegyeit idézi, és a bécsiek számára a Duna-csatornát szegélyező épületek egyik különleges színfoltjává vált.

Mai épület

Mai épület