Kosztolányi Dezső: Złoty latawiec. Fordította Irena Makarewicz. Wydawnictwo Officyna, 2020.
Kosztolányi Dezső a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, mind hazájában, mind külföldön egyaránt ismert, de nem olyan mértékben, mint amennyire megérdemelné. Életműve mesteri lírai költeményeket, kiváló prózát, remek novellákat, óriási mennyiségű publicisztikát, valamint nyelvészeti értekezéseket ölel fel. Ezen kívül Kosztolányi elismert fordító volt: átültette többek között a „Rómeó és Júliát”, Shakespeare „Téli regéjét”, Wilde „Dorian Gray arcképét”, illetve Kipling, Rilke és Paul Valéry verseit, Balzac és Maupassant prózáját, Calderon és Molière darabjait. Prózáját és költészetét számos nyelvre lefordították, köztük lengyelre, de az 1920-as években, az ún. az epikus időszakban írt négy nagy regény közül csak három jelent meg Lengyelországban: „Néró, a véres költő” (első magyar kiadás: 1922; első lengyel kiadás: 1928), „Pacsirta” (1924; 1962) és az „Édes Anna” (1926; 1931), de nem jelent meg eddig az a regénye, amelyet sok magyar kritikus az írói életmű legjobbjának tart: „Az aranysárkány” (1925).
