A magyar Himnusz története a költemény, majd az ének keletkezése óta mind a mai napig folyamatosan íródik. Nemzeti imánknak sorsa van. Ami nem változik, az a hozzá fűződő érzelmi viszonyulás.
Az ország Alaptörvényébe a Himnusz 2011-ben került be; kezdősora a 2012-es módositáskor lett Magyarország mottója: „Isten áldd meg a magyart”.
Mindez erősíti azt a jogos törekvést, hogy a Himnuszt Erkel Ferenc eredeti szándékához híven tartsuk számon, ugyanis az a Himnusz, amit például minden Újévkor hallunk, eltér az eredetitől. Azt Dohnányi Ernő hangszerelte át, és ezzel egyben meg is változtatta Erkel zenéjének karakterét, sőt eltávolodott Kölcsey himnikus magányától is. Az 1840-es évek nemzeti zenéjét átható verbunkos íz a Himnuszban is megfigyelhető. A kisebb, főként vonós-színeket felvonultató zenekar és az élő-, illetve utójaték távoli harangozása a vers bensőséges, ima-hangulatához közelebb állt.
Ebben a szellemben hangzott el az utóbbi húsz évben többször hangversenyen és hangfelvételen egyaránt Erkel Himnusza. 2013-ban a Magyar Olimpiai Bizottság felkérésére elkészült a nemzetközi versenysport időkeretében is helytálló, ugyanakkor autentikus zenekari változat a MÁV Szimfonikus Zenekarral, majd 2020-ban a mindenki számára énekelhető Himnusz felvétele a Budapesti Filharmóniai Társaság és a Magyar Állami Operaház Énekkarának előadásában. A nemzetközi térben már széles körben megismerhetik a magyar Himnuszt eredeti formájában. Ideje tehát Erkel eredeti szandékához visszatérni nemzeti zeneszerzőnk akaratához híven, hazájában, törvényi oltalom alatt, az Alaptörvény betűje szerint: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz cimű költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
Keltezett Kölcsey Ferenc: Hymnus verse születésének 200. évfordulóján.
