Vödör víz és piros tojás

Húsvéthoz közeledve, a Néprajzi Múzeum fotóiból készült "Vödör víz és piros tojás – húsvéti szokások Magyarországon" c. kiállítás az Észt Szabadtéri Múzeum Szetu Tanyáján látogatható május végéig!

A húsvéthoz, Krisztus kereszthalálának majd feltámadásának ünnepéhez a vallási élet elemein túl tavaszváró, a természet megújulását köszöntő, termékenységvarázsló népszokások kapcsolódnak. A húsvéti ünnepkör része a nagyhét, a nagypéntek a böjt és gyász ideje, majd a feltámadási körmenettel záruló nagyszombat, a húsvéti hagyományos étkek (sonka, tojás, kalács, torma) megszentelésének ideje a húsvétvasárnap. Elnevezése, a húsvét a böjti (hús elhagyása az étkezésből) időszak végére utal.

A húsvét világi, a falu fiatalságát megmozgató, tavaszváró ünnepnap is, hiszen az időszak a tavaszi napéjegyenlőség ideje is. A húsvét hétfő, húsvét második napja ehhez kapcsolódóan hagyományosan a locsolás, tojásgyűjtés ideje volt. A fiatal lányok piros, hímes, viaszozással, festéssel vagy karcolással díszített tojással várták a faluban csoportosan járó legényeket, akik a lányokat akár akaratuk ellenére vízzel teli vödörrel az udvaron, a kútnál vagy a pataknál meglocsolták. A hagyomány úgy tartotta, hogy ha meglocsolnak valakit, akkor abban az évben férjhez megy. A szokáshoz kapcsolódott a legények közös mulatozása az utcán, a tojásgyűjtés különböző formái (locsolás után ajándékként vagy maskarába öltözve). A tojás a keresztény egyház szimbolikájában a feltámadás jelképe, emellett a tojás termékenységszimbólum, a húsvét kapcsán szerelmi ajándék lehet. Szokás volt húsvét hétfőn vagy az azt követő fehérvasárnap, hogy a lányok barátnőiknek, keresztszülők keresztgyerekeiknek húsvéti ételeket vittek ajándékba (komatál), ezzel is erősítve a már meglévő baráti, rokoni kapcsolatokat.

A Néprajzi Múzeum néprajzkutatói által többnyire a két világháború között készült fotók segítségével megismerhetjük az akkor még gyakorlatban lévő, locsolással, tojásátadással kapcsolatos népszokásokat, melyek mára átalakult formában élnek tovább. Az ismerkedési, párválasztási szokások változásával a locsolkodni járók köre egyre inkább az iskolás fiúk közül került ki, kisgyermekek édesapjukkal együtt látogatják meg a család nőtagjait. Az 1940-es évek óta a legtöbb helyen már víz helyett kölnivel, „szagos vízzel” locsolnak, a versmondás is újabb szokás. A kézzel festett tojás mellett csokitojást, pénzt kapnak a locsolásért a fiúk. A húsvéti nyúl és hozzá kapcsolódóan a gyerekek megajándékozása német hatásra jelent meg Magyarországon. A 2000-es évektől a falvakban alakuló hagyományőrző csoportok kezdeményezésére és közreműködésével húsvét hétfőn egyre több helyen újra fiatalemberek verődnek össze és járnak kalákában húsvét hétfőjén vízzel, szódavizes palackokkal locsolni.

A képeket válogatta és a szöveget írta: Bata Tímea