Vadul és szenvedélyesen

Magyarországon a naiv művészet az egész 20. századot átíveli, és ez a folyamat napjainkban is tovább formálódik. Az autodidakta művészek közül az első sikert Benedek Péter „földműves festő” érte el, festményeit Bécsben is bemutatták az 1920-as években. A két világháború között felfedezett „őstehetségek” többsége, közöttük Gajdos János és Győri Elek, fiatalemberként kezdte el művészi pályáját. Ők szinte mindannyian szakítottak a falusi élettel, de erős paraszti kötődésük miatt mégsem tudtak gyökeret verni a művészeti életben. A Magyar őstehetségek címmel megrendezett első csoportos kiállítás 1934. augusztus 19-én nyílt meg Budapesten. A kor klasszikus képviselője, aki festményeivel egyben a legjelentősebb nemzetközi sikert érte el a magyar naiv művészek között, Süli András volt. A szobrászok közül Bereczki András György és Homa János emelkedik ki. Mokry-Mészáros Dezső alkotásait az élet keletkezésének folytonos kutatása határozta meg.

Az újabb hullám Magyarországon az 1960-as évek közepén vette kezdetét, a naiv művészeti értékek ismételt felfedezésével indult. Az évtizedekig tartó időszak képviselői főként idősebb emberek voltak, akik mindannyian érett emberként, kialakult világképpel kezdtek a késői alkotótevékenységhez, képekbe és szobrokba sűrítve életük mondanivalóját. Művészetük sokféle. Az alkotók egy csoportjának szemlélete a népművészettel és a gyermeki világgal mutat rokonságot. Közéjük tartoznak Kapoli Antal és Tőke Imre faragók, akik munkáikban a pásztorfaragások jegyeit őrzik, valamint Gubányiné Greksa Erzsébet, aki falpingálásról tért át a Kalocsa környéki hagyományok táblakép jellegű festésére.

A magyar naiv művészet történetében a másik jelentős vonulatot a paraszti élet megélt élményeihez való kötődés és néprajzi hitelesség jellemzi. Képviselőik művészetében a falu világa, hétköznapjai és ünnepei foglalnak el fontos szerepet. Orisekné Farsang Erzsébet, Juhászné Albert Rozália rendkívül gazdagon és hitelesen örökítette meg a fiatalon átélt élményeket. A hazai valóság talaján születtek meg a történelmi eseményeket és személyeket bemutató szoboralkotások, mint Kovács Ferenc Széchenyi Istvánt ábrázoló műve.

Az ember és környezete közötti viszony megbomlása napjainkra a modern életérzés része lett. Balázs János esetében a magány csendjébe burkolózó remete életmód és cigány számkivetettség a művein is nyomokat hagyott. Répás János és Marosiné Földvári Irén saját életük tragédiáit fejezik ki szobraikban. A belső világ látomásos kivetülésére Őrsi Imre munkássága teszi fel a koronát. Teljes elszigeteltségben élt, és a szobrokat „magány ijesztésére”, társaknak készítette maga mellé.

A kecskeméti Magyar Naiv Művészek Gyűjteménye alapjait Moldován Domokos filmrendező magángyűjteménye és felajánlása jelentette. Ehhez társult a következő évtizedek múzeumszervező tevékenysége, a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet naiv művészeti gyűjteményeinek átvétele, új alkotók felfedezése; így Kecskeméten átfogó, országosan egyedülálló múzeum jött létre.

A Kondas Központban és a Pärnui Kortárs Művészeti Múzeumban 2011-2012-ben megrendezett "A magyar naivizmus vadvirágai" című nagyszabású áttekintő kiállítás folytatásaként ezúttal a magyar naivizmus újabb palettájával ismerkedhetnek meg. A múzeum gyűjteménye alapján összeválogatott tárlat kurátora Kalmár Ágnes főmúzeológus, művészettörténész.

A magyar naivizmus remekművei Viljandit követően a Rakverei Galériában mutatkoznak be, a megnyitóra december 7-én 17-kor kerül sor. A Vadul és szenvedélyesen - A magyar art brut c. kiállításon az alábbi művészek alkotásai láthatók: Balázs János, Czene Jánosné , Csordás Ferenc, Gajdos János, Mokry-Mészáros Dezső, Orsós Teréz, Őrsi Imre és Süli András.

Várunk mindenkit szeretettel!