Kis államok a történelem sodrában

Dátum:  február 23. - október 8.
Helyszín:  Kuressaarei Kulturális Központ
Tallinna 6, Kuressaare, 93819 Saare maakond
null

A magyar-észt diplomáciai kapcsolatok felvételének centenáriumát 2021-ben ünnepeljük abból az alkalomból, hogy Magyarország 1921. február 24-én ismerte el de jure Észtországot. Február 23-tól a "Kis államok a történelem sodrában - A magyar-észt diplomáciai kapcsolatok 100 éve" c. kiállítás mutatja be a diplomáciai kapcsolatok kialakulásának körülményeit és főbb eseményeit az Észt Nemzeti Könyvtárban.

Az első világháborúig a két ország és nemzet politikai jellegű kapcsolatrendszere alapvetően eseti, az egyes korszakok és térségek kiemelt történelmi eseményeihez kapcsolódik. A XVI. században Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király magyar huszárjai is harcoltak Dél-Észtországban az orosz cári csapatok ellen. Jóllehet a fejedelem maga sosem járt Észtországban, Valgának városi jogot adott, Tartuban pedig jezsuita kollégiumot és tolmácsképzőt alapított. A XIX. század végére pedig megerősödtek az alapvetően a finnugor nyelvrokonságon alapuló tudományos és kulturális kapcsolatok.

A két ország egymástól gyökeresen eltérő körülmények között találta magát az első világháborút követően. Észtország az orosz birodalomból kiválva 1918 és 1920 között sikeresen megvívta szabadságharcát a szovjet és a balti német seregekkel szemben. Magyarország viszont az 1920-ban aláírt trianoni szerződés nyomán elveszítette területének mintegy kétharmadát és lakosságának egyharmadát, s így a szomszédos országok ellenséges gyűrűjében találta magát. Mindkettejük számára elsődleges cél volt, hogy baráti kapcsolatokat alakítsanak ki mindazon országokkal, amelyek erre hajlandóságot mutattak, és amelyekben nagyobb eséllyel tudtak maguk iránt jóindulatot ébreszteni.

A hivatalos kapcsolatfelvétel okát a világháborúban fogságba esett magyar katonák hazahozatalának az ügye szolgáltatta 1920-tól. Bár Magyarország és Szovjet-Oroszország hivatalosan nem állt kapcsolatban egymással, megállapodtak a foglyok cseréjében, a tárgyalások helyszínéül pedig – Moszkva javaslatára – Észtországot választották. A magyar tárgyalóküldöttség – élén Jungerth Mihállyal, a magyar királyi külügyminisztérium hadifoglyokkal foglalkozó diplomatájával – 1921. január 1-jén érkezett Revalba (Tallinnba), akinek a tevékenysége már az elejétől kezdve diplomáciai képviselet jellegét öltötte.

Jungerth Mihály magyar diplomata, a későbbi első követ Észtországban. Forrás: Észt Nemzeti Levéltár (EAA.1770.1.138.31)

Jungerth Mihály magyar diplomata, a későbbi első követ Észtországban. Forrás: Észt Nemzeti Levéltár (EAA.1770.1.138.31)

Miután Észtországot 1921. január 26-án elismerte a párizsi béketárgyalásokat vezető öt nagyhatalom (Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és Olaszország), majd ezt követően a skandináv államok és Németország, időszerűvé vált a magyar elismerés is. Gratz Gusztáv külügyminiszter ugyanakkor óvatosságból kérte a hír megerősítését, továbbá az észt államfő, a miniszterelnök és a külügyminiszter neveinek közlését. Magyarország így január 28-án Észtországot a berlini követségen keresztül csak de facto ismerte el. A hivatalos diplomáciai megerősítéseket követően Jungerth hamarosan javasolta Gratznak hogy Magyarország 1921. február 24-én, az észt függetlenség harmadik évfordulóján ismerje el de jure is Észtországot. Az elismerésről a sürgöny február 23-án érkezett meg Jungerthez, aki azt 2 órakor nyújtotta át Ants Piip külügyminiszternek. A sürgöny tartalma délután már az egész városban köztudomású volt. A külügyminiszter válaszában kérte tolmácsolni az észt államfő, az észt kormány és az észt nép rokoni háláját, meglátása szerint Magyarország küldte az elismeréssel a legszebb ajándékot a nemzeti ünnepükre.

Az elkövetkező években Budapesten döntés született a tallinni követség megnyitásáról, amelynek nyomán 1924 és 1928 között a magyar és finn követség – ezzel is erősítve a finnugor rokonság tudatát – együtt bérelt ingatlant Konstantin Päts köztársasági elnök házában. Ugyanekkor Jungerth is átadta megbízólevelét, aki ügyvivői, majd 1924-től követi minőségben a három balti államban és Finnországban látta el Magyarország képviseletét. Egyben megbízatást kapott a Szovjetunió megfigyelésére és engedélyt arra, hogy bár a diplomáciai kapcsolatok hiányoztak, a szovjet követségekkel és diplomatákkal is rendszeresen érintkezhessen. Az új követség egyúttal tiszteletbeli konzulokat nevezett ki, akiknek a tevékenysége – bár személyük a későbbiekben változott - tovább erősítette a Magyarországról alkotott kedvező képet Észtországban.

Jungerth a tudományos kapcsolatok előmozdításáért is sokat tett. Már 1921-ben felkereste a Tartui Egyetemet és javaslatot tett egyetemi oktatók és diákok cseréjére, továbbá kezdeményezte egy magyar intézet létrehozását az egyetem falain belül. A realitásokat figyelembe véve végül 1922-től kezdte meg az egyetemen a tevékenységét az első magyar lektor Virányi Elemér személyében. 1923-ban csatlakozott hozzá Csekey István jogászprofesszor is, aki a közigazgatási jog egyetemi tanáraként működött, s mellette már 1923-ban megszervezte a Tartui Magyar Tudományos Intézetet, melynek 1931-ig az igazgatója volt. Rajtuk kívül Észtországban az 1920-30-as években több magyar lektor és professzor is tevékenykedett, hozzájárulva az észt-magyar kapcsolatok fejlődéséhez, Magyarország észtországi megismertetéséhez, valamint az észt tudomány alapjainak megvetéséhez. Az egyre szorosabb kapcsolatok a kultúra és a sport területére is kiterjedtek. A hivatalos kapcsolatokban némi törést okozott, hogy a magyar követség – gazdasági okokra hivatkozással – 1928-tól átköltözött Helsinkibe. A továbbiakban Magyarország onnan látta el a balti országok diplomáciai képviseletét is, ami mit sem változtatott a magyarok kiváló észtországi fogadtatásán.

Észtország 1940-ben bekövetkezett szovjet megszállásával a hivatalos államközi kapcsolatok szüneteltek, de nem szűntek meg teljesen, szerepüket a kulturális területen folytatott együttműködés vette át. A háború végét követően Tartuban viszonylag hamar lehetett újra magyarul tanulni, ahol a nehézségek ellenére az ötvenes évektől kezdve számos későbbi kiemelkedő műfordító, magyarul beszélő nyelvész végzett. A hatvanas évektől kezdve több kárpátaljai magyar érkezett Észtországba, akik egyrészt a nyelvoktatásban is részt vettek, másrészt meghatározó szerepet játszottak az észtországi magyar diaszpóra megszervezésében és a kétoldalú kapcsolatok elősegítésében. A kapcsolatok erősítésére a magyar-szovjet baráti társaságon keresztül is lehetőség nyílt. Ezt kihasználva jöttek létre az első, máig tartó testvérvárosi kapcsolatok.

A diplomáciai kapcsolataink újrafelvétele felé vezető események az 1991. augusztusi moszkvai puccs nyomán gyorsultak fel. Észtország bejelentette függetlenségének helyreállítását, és kezdeményezte annak újbóli elismerését, egyúttal javasolta kulturális irodák kölcsönös felállítását Budapesten és Tallinnban. Magyarország gyorsan reagált: augusztus 24-én elismerte Észtország függetlenségét, majd szeptember 2-án helyreállította diplomáciai kapcsolatait Észtországgal. Jávorszky Béla helsinki nagykövet 1991. december 10-én adta át megbízólevelét Arnold Rüütelnek, az Észt Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elnökének, helyreállítva ezzel a két ország között 51 éven keresztül szünetelő diplomáciai kapcsolatokat.

Jávorszky Béla nagykövet (balra) átadja megbízólevelét Arnold Rüütelnek, az Észt Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elnökének (1991). Forrás: Észt Nemzeti Levéltár (EFA.204.0.171640)

Jávorszky Béla nagykövet (balra) átadja megbízólevelét Arnold Rüütelnek, az Észt Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elnökének (1991). Forrás: Észt Nemzeti Levéltár (EFA.204.0.171640)

Az ezt követő évtizedekben a kétoldalú kapcsolatok fokozatosan tovább erősödtek. 1992-ben Tallinnban, 1998-ban Budapesten nyílt kulturális intézet, majd 1999-ben kölcsönösen újra nyíltak a nagykövetségek is. 1993-ban a Tartui Egyetemen a magyar nyelv oktatása egy magyarországi magyar lektorral bővült. Az ő és utódai munkájának gyümölcseként egy újabb, a magyar nyelv és kultúra iránt elkötelezett műfordítói generáció nőtt fel. A két ország – figyelve egymás tapasztalataira és egymással egyeztetve – a XXI. század elejére egyaránt a NATO és az Európai Unió tagjává vált. A kapcsolatok erősödését számos kétoldalú szerződés és megállapodás, magas szintű látogatás igazolja. A gyakorlatban további jó példa, hogy a Magyar Légierő Gripen vadászgépei két alkalommal, 2015-ben és 2019-ben vettek részt a balti országok – köztük Észtország – légterének védelmében a NATO Balti Légtérrendészeti Missziója keretében. 2022-ben újra érkeznek magyar repülők a Baltikumba, ezzel is erősítve a Magyarország és a három balti állam közötti védelempolitikai együttműködést.

A két ország kapcsolatainak céljaiban egyetértés van: egymás jobb megismerése, a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítése, a fiatal generációk megnyerése és szimpátiájának felkeltése egymás kultúrája iránt. A centenáriumi év kiváló alkalom, hogy a két rokon nép kapcsolatainak egyedülálló történelmét a diplomáciai kapcsolatok alakulásán keresztül bemutassuk és különböző kulturális programjaink révén tovább gazdagítsuk.

Partnereink