Villáminterjú Radványi Ádámmal

1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Már gyerekkoromban is eléggé „tudós” alkat voltam: könyveket bújtam és zavarba ejtő kérdéseket tettem fel a felnőtteknek. Eredetileg régész, majd csillagász, végül a Földön kívüli élet lehetőségét kutató „asztrobiológus” szerettem volna lenni, ezért terelődtem végül az evolúcióbiológia és az Élet keletkezésének kutatása felé. Hivatás tekintetében kicsit pályát módosítottam; jelenleg adatkutatóként, afféle statisztikusféleként dolgozom, de a nem érzem azt, hogy nagyon eltévedtem volna, és másodjára is ezt az utat választanám.

2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Egyértelműen a FameLab-os rövid előadásomra. Nem is sikerére, inkább a jólsikerültségére. Nem tartom magam egy spirituális személynek, de a két perc és az az érzés, ami akkor elkapott, nagyon sok holtponton lendített túl, és máig nagyon sokszor tudok arra támaszkodni.

3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Eléggé „katonásan”. Hajnali 5-kor kelek, így még munkakezdés előtt le tudom zavarni az edzésemet. A munkanapjaim többségét mindenféle adatokat feldolgozó, modellező és vizualizáló programok bütykölésével töltöm, ami rengetek változatos kihívást és tanulási lehetőséget rejteget. Munka végeztével pedig irány haza, és a holnapi napra főzök, általában egy podcast vagy hangoskönyv kíséretében.

4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Három szó: Sport, sci-fi és Skandinávia. Hosszú évek alatt jöttem rá, hogy a hajnali edzések nagyon sokat tudnak dobni a hangulatomon. Hívjuk ezt egyfajta preemptív feszültséglevezetésnek/stresszmenedzsmentnek. Ha valami új könyvnek látok neki, vagy filmet kell választanom akkor az legtöbbször a tudományos fantasztikum valamely nemes képviselője (vagy csak tudományos). A skandináv kultúra pedig még évekkel ezelőtt vált szerelmemmé a letisztult „lagom” mentalitásával. E nyáron például sikerült másodjára kijutnom Svédországba, hogy személyesen is megcsodáljam a Midsommar fesztivált.

5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?

Nem kell aggódni, senki nem igazán tudja, hogy mihez kezd az életében. Van, aki Nobel-díjas kutatónak készül, végül egy kis egyetem adminisztratív részlegében találja fel magát, és nem éli meg kudarcként. A pályaváltás nem katasztrófa, sőt egyfajta lehetőség egy érdekes csavarra és olyan új eszközök elsajátítására mellyekkel később még sokra lehet vinni, például ha valaki megtanul készségszinten programozni. És semmi nem jelenti azt, hogy félbe kell hagyni korábbi érdekeltségeket. Én máig asztrobiológusnak tartom magam, attól függetlenül, hogy nem ez a munkám.

6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Ez az első látogatásom az országban. Ami elsőre eszembe jut: a bolgár bólintás és fejrázás felcserélt jelentése. Mindig is érdekesnek tartottam ezt a fordítottságot. A másik pedig az ajvár mint kicsit általánosabb, balkáni kuriózum. Tisztán emlékszem, hogy életemben először megkóstolt ajvár Bulgáriából származott, és elég hamar elfogyott.

null