1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Általános iskolás koromban kezdtem el fotózni, majd szakkörökbe járni. 16 évesen választottam ezt a pályát és újra ezt választanám.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Sok mindenre büszke vagyok, nehéz lenne egy dolgot kiemelni. Sok alkalmazott munkámra, reklámokra, könyvekre is büszke vagyok a ragaszkodás témaköréhez kapcsolódó önálló projektjeim és a ragyogó tanítványaimon kívül.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Minden napom különböző, de általában minden nap foglalkozom a diákjaimmal, a képeikkel, a saját képeimmel és természetesen a családommal.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Leginkább a szűk családommal, a barátaimmal töltök sok időt, emellett zenét szoktam hallgatni, koncertre járni vagy képeket nézni, olvasni, a régi kocsijaimat bütykölni, sétálni és újabban sportolni.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Azzal foglalkozzon, amit leginkább szeret csinálni, abban mélyüljön el amennyire csak bír, de közben figyelje élesen és kritikusan, hogy mi történik körülötte az emberekkel és a nagyvilágban.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Sokszor voltam Bulgáriában, szinte minden évben jövök a feleségemmel, a gyermekeimmel, néha a barátaimmal is. Rengeteg emlékem kötődik az országhoz, a kultúrához, az itteni emberekhez. A zene, a táj, a kolostorok, feleségem rokonaival, barátaival töltött órák, az eltévedt utakon történt találkozások a legemlékezetesebbek. Szeretek visszaemlékezni azokra a napokra a kilencvenes években amikor a feleségemet a Szófiában töltött szemeszterében a ’sztudentszkíj grádban’ meglátogattam.
A nyitókép forrása: https://capacenter.hu
