1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Úgy érzem, hogy folyton újraválasztom. Nem élesek a határok, nem látok útjelzőt, nincs felfestve egy belső, vagy egy külső sáv, ezért leginkább csak bízom benne, hogy pályán vagyok, és haladok. Kölyökkoromtól kezdve persze a belső sávra gyúrtam, és mire valójában észhez kaptam, fel sem merült, hogy más tevékenységgel is lehetek az, aki mostanában vagyok. Ha újrakezdeném, újra ezt az életutat választanám, de mellé még pluszban hatot. A párhuzamos életeimben vadakat terelő juhász nem, de csillagász, karmester, és hídépítőmérnök vagyok, a további három életemet pedig baj esetére tartogatom.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Mindig az aktuális kiállítás, előadás megvalósulásáért kaparok, túlzottan is létkérdésként élem meg azt, hogy egy új anyag összeálljon, viszont amint megtörténik a kritikus pillanat, akkor egy hideg mostohává változok, nincs melegség, csak új feladat, amiért hajthatok.
Ha nem is büszke, de azért hálás vagyok, hogy a nyughatatlanságom okán a festészeten kívül, a képzőművészet áttételesebb irányaiban is garázdálkodom, olyan helyzetekbe keveredem, amiből legtöbbször nem tudom, hogyan fogok tudni kikászálódni. Ezekből a helyzetekből mindig óriásit tanulok.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
A felvetés jó, én is szeretném, törekszem rá, hogy legyen az életemben rendszeresség. Úgy képelem, hogy egy ilyen jobb átlagos napon rendesen eszem, iszom, tornászom, egészséges mennyiségben dolgozom. De valójában a legtöbb napon, azt sem tudom hol vagyok, ha épp nem valamiben nyakig, akkor elkezdek előkészülni egy új munkára, vázlatozok, vagy ülök a gépnél és órákon át, amit munka okán nyomkodok, elfelejtek enni, és azt is figyelmen kívül hagyom, hogy más kétlábúakkal is barátkozhatok.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Felveszem a kapcsolatot a többi kétlábúval, és megtanulok újra úgy beszélgetni, hogy történeteimet nem csak a munka világából kanalozom, fókuszáltan olvasok, előadásokat nézek, és kétszerkétlábúakkal kirándulok.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Nagyon jó nem csak egyedül dolgozni, azt mindenképpen ajánlom, persze teljesen elszeparálódni, és csak a saját autonóm képzőművészeteddel foglalkozni is csodálatos, de nagyon jó nyitni, kinyílni, kapcsolódni.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Nem jártam még erre. Viszont az egyik legszebb fiú Pesten, akinek valaha udvaroltam, innen származott.
Sokat dolgozok úgy, hogy közben a Le Mystère des Voix Bulgares-t hallgatom. Na az például tisztán tölt, ha őket hallhatom.
A kép forrása: https://kultura.hu
Forrás: kultura.hu