1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Mindig nagyon tudatos voltam, már 15 éves koromban tudtam, hogy alkotó szeretnék lenni. Az első szerelem a textilek és ruhák világa volt, de 19 évesen egy németországi üveg kiállítás akkora hatással volt rám, hogy váltottam.
Bizonyára újra hasonló utat választanék, az alkotás kódolva van. Az anyag, azaz médium nem annyira fontos, bár imádom az üveget és ez az az anyag, amiről a legtöbbet tudok, de nem kizárt, hogy dolgozom még más technikával, anyagokkal a jövőben. Kíváncsi és kísérletező alkat vagyok.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Talán arra, hogy a helyemen vagyok, azt csinálom, amit szeretek és harmóniában vagyok a kezeim között megszülető tárgyakkal. Az alkotás életforma és jól érzem magam benne.
Minden más – a kiállítások, elismerések, meghívások- természetesen jól eső érzés, de kevésbé lényegesek. Fontosak viszont azok a találkozások, kapcsolatok, barátságok, amiket a munkámnak köszönhetek, ezekre büszke vagyok.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Örülnék, ha lenne átlagos napom, de nem igazán van. Kicsit kétlaki vagyok Sopron és Budapest között, sokat utazom és otthon érzem magam a világ sok pontján.
Inkább azt mesélem el, hogy milyen a számomra ideális nap:
Sopronban ébredek, üldögélek kicsit és figyelem a fényeket, mind ehhez víz, kávé majd egy kis jóga. Aztán elmegyek a műhelybe, ahol vannak kötelezettségeim, két vállalkozás ügyeit intézem. Szeretek a kötelező körökön túl lenni mielőtt a műhelyemben elengedhetem magam. Munka közben – ideális esetben- amolyan flow állapotban vagyok, elvesztem az időérzékem és nem szívesen szakítom meg a folyamatot, van, hogy nem is lehet, mindkét kezemre szükségem van, ha például olvadt üveggel dolgozom. Párhuzamosan alakulnak nálam különböző tárgyak, gyakran ékszereken és üvegpaneleken dolgozom egyidőben. A legtöbb munkám hosszú folyamat eredménye és közben vannak várakozási idők, pl. amikor a kemencében vannak néhány napig. Akár este későig is dolgozom.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Szeretek olvasni, a szabadban lenni, a kertben bíbelődni, biciklizni és kajakozni. Vízparton nyugszom meg leginkább, de nem a strandoló tömegre gondolok, hanem mondjuk a tó közepén, ha beevezek, vagy a parton este.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Türelem! : ) … miközben meg kell találni az apró szépségeket a napjainkban.
Befelé érdemes figyelni, ebben a nagy külső zajban: mi az a helyzet, amiben jól érzi magát az ember? Mi és ki ad energiát és mi viszi el. Miért teszem, amit teszek, mit szeretnék kommunikálni, átadni? Milyen nyomot hagyok?
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Egyszer jártam Bulgáriában gyerekkoromban a szüleimmel, sátoroztunk a tengerparton. Kicsit homályos, de kellemes emlék. Finom salátákra emlékszem, de ami a legnagyobb élmény volt és leginkább megmaradt: Neszebár óváros hangulatos utcáira, házaira pontosan emlékszem.