1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Főiskolai tanulmányaim alatt sokat utazgattam, ekkor kezdtem el turistaként lelkesen fotózgatni. Hazatérve a fotózás velem maradt hobbiként, amikor csak tehettem elmentem Budapest képeket készíteni. Magyarországon elsők között elindítottam egy fotós Facebook oldalt, ami óriási szintlépést hozott, elkezdtek különböző megbízásokkal is megtalálni. 25 éves koromban értem válaszúthoz a mérnöki és a fotós pálya között. A fotózást választottam és egyáltalán nem bántam meg, sőt, ha visszamehetnék az időben, akkor már jóval korábban ezt a pályát választanám.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Egyrészt büszke vagyok arra, hogy épületfotósként is sikerül évről-évre egyre több megbízást szereznem, de talán két konkrétumot emelnék ki: lassan 2 éve folyamatos az együttműködésem a főváros turisztikai arculatáért felelős Budapest Brand Zrt-vel, valamint hogy idén a BPSPC (Budapest Street Photography Collective), az első budapesti street fotós közösség részévé válhattam.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Ilyen nincs sajnos(?), ez egy nagyon össze-vissza élet. Van mikor egész nap fotózok és van mikor egész nap a számítógép előtt utómunkázok. És persze adódnak szabadnapok is, mint bárki másnak.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
A szabadidő és a munkaidő nálam szinte összemosódik. A kötelező tenisz és masszázs mellett a street fotózás, városfotózás továbbra is leginkább hobbi, ami mindig feltölt. Ha pedig már nagyon besokalltam a sok munkától, akkor az utazás az, ami leginkább segít kiszakadni. Minél messzebb, annál jobb! 😊
5. Milyen tanácsot, útravalót adna a fiatal pályakezdő fotósoknak?
Rengeteget gyakoroljatok, merjetek inspirálódni a múlt és a jelen nagyjaitól is (street fotóban Alex Webb, Elliott Erwitt, Vivian Maier, Harry Gruyaert, hogy csak néhány kedvencemet említsem), legyetek kitartóak, ne tántorítsanak el az esetleges negatív hangok, de a dicséretet is önmérséklettel kezeljétek!
A fotózás szerintem egyharmad technikai tudás, egyharmad látásmód, egyharmad szerencse. Úgy gondolom a fenti tanácsok mentén bárki eljuthat egy közepes-jó szintre a fotózásban. A zseniális szinthez már kell valami plusz látásmód és/vagy szerencse, de nem kell mindenkinek Robert Capa-nak lennie, elég ha boldog vagy azzal, amit csinálsz.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Eddig csak átutazóban voltam és az sajnos pont egy kellemetlen emlék. A szófiai vonatállomáson a csatlakozáskor a vasúti dolgozók átvertek a jegyvásárlásnál. Természetesen egy negatív élmény nem tántorít el, alig várom, hogy a kiállítás kapcsán felülírhassam ezt az emléket pozitív tapasztalatokkal! Bulgária egy nagy múltra visszatekintő, gazdag történelemmel és kultúrával rendelkező, gyönyörű fekvésű ország, amit régóta szeretnék meglátogatni! 😊
Bódis Krisztián