Villáminterjú Berecz Istvánnal

1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?

Jogászi pályára készültem, amitől mind én, mind a világ megmenekült, amikor a Fölszállott a pávát, az első népzenei-néptáncos televíziós vetélkedőt megnyertem, s két szép feladatra kértek fel egyszerre - a Nemzeti Színházban a János vitéz megkoreografálására, valamint a Fonó Budai Zeneház művészeti vezetésére. Így végleg lecserélhettem a talárt a kalapra. Abból élhetek, amit a legjobban szeretek, és ez akkor is így van, ha nem teljesen ezt választottam, hanem kicsit a Gondviselő is besegített.

2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?

Számos helyen megfordulhattam, sok más kultúrában élőnek volt lehetőségem elvinni ennek a látszólag kis nemzetnek a mozdulatokba és dalokba szőtt kollektív emlékezetét, örömét, bánatát - s talán ezzel jó hírét-nevét vinni a magyaroknak. De ami megújulásom záloga is - büszkeséggel tölt el, hogy személyes barátságot tarthatok fent még ma élő, olyan falusi mesterekkel, akik még a hagyományos kultúrába születtek bele, nem a mainstreambe, nem a színpadi előadóművészetbe.

3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?

A mai például értekezlettel indult a Fonó Budai Zeneházban, majd megbeszélés és próba az idén 50 éves Muzsikás együttessel, akikkel hatalmas megtiszteltetés rendszeresen együtt szerepelnem. Utána színész-rendező barátommal, ifj. Vidnyánszky Attilával egyeztetek egy születendő táncszínházi darab létrejöttéről, majd a forradalom nagy magyar költőjének, Petőfi Sándor emlékére készülő darab próbájára megyek, és utána gyakorlás, készülés a holnapi koreografálásra, amelyre a magyar néptánc ma élő egyik legnagyobb legendája, a táncos-koreográfus Zsuráfszky Zoltán, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője kért fel más fiatal alkotókkal egyetemben.

4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?

Leginkább a még élő Mesterekkel való találkozás, ami feltölt - ami legtöbbször a természet-közelséget, a friss levegőt is jelenti. Leginkább a hegyek, a hegyi túrázás, ott sátrazás, ami kikapcsol, de szeretek kerékpározni, snowboardozni. Ha városi elfoglaltság, akkor színház és klasszikus zene, amely feltölt.

5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?

Az ember próbáljon meg a szenvedélyének élni, s abba időt-erőt befektetni - valaminek a szeretete fegyelem és szorgalom nélkül aligha ér célt - és ha azt a társadalom javára lehet fordítani, akkor az az ő útja. Hitet, kitartást kívánok ehhez a rögös, de szép úthoz.

6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?

Mint minden népművészetbe szerelmes ember, rajongója vagyok a bolgár többszólamú éneklésnek, a körtáncaiknak, a gyönyörű viseleteiknek. Kamaszkoromban tornacipőben, Édesapám több számmal nagyobb nadrágaiban, és egy bolgár tarisznyával jártam vagy 5-6 évig. Lenyűgözően szép és változatos kultúra, amely mindig zsigerig megérint. Éneklésről és körtáncokról olyat tudnak, amilyet a világban keveset. Rajongásom ellenére eddig csak egyszer voltam, mégpedig Várnában, ahol egy európai rádiós konferencia vendég fellépői voltunk.