Május 22-én elhunyt a magyar bulgarisztika egyik legkiemelkedőbb alakja, Juhász Péter - író, műfordító, irodalomtörténész. Nyugodjon békében!
Juhász Péter irodalomkritikus és irodalomtörténész, műfordító, a filológiatudományok doktora, a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem díszdoktora, Szmoljan díszpolgára, a Sztara Planina-rend kitüntetettje. 1930. október 20-án született Kótpusztán. A szófiai Szent Cirill és Metód Egyetemen szerzett diplomát bolgár filológiából. Kulturális attasé a moszkvai és szófiai Magyar Nagykövetségen.
Szerzője és szerkesztője számos bolgár költészeti antológiának Magyarországon, fordított Jordan Radicskovtól, Hajtovtól, V. Mutafcsievtől, G. Sztoevtől.
2020-ban a Literaturen Forum szervezettől Marin Georgiev, a magyar irodalom barátja és ismerője Bulgáriában - a szófiai Liszt Intézet közreműködésével - Juhász Péter születésnapját egy különleges tematikus számmal ünnepelte. Itt tesszük közzé (jobbra, bolgár nyelven).
Búcsúzzunk el Juhász Pétertől szavait idézve:
Véletlenül sodródtam a bulgarisztika felé. Azt is mondhatom, hogy nem én választottam a hivatásomat, hanem az választott engem. Elárultam ifjúkori könnyelműségemmel, elhagytam, és diplomata lettem, de aztán úgy alakult, ahogy a buddhista bölcsesség is szól: "És a kifelé vezető úton ismét találkozol önmagaddal.".
Mert az élet útja nem a karrierhez, a sikerhez, a politikához vagy a pénzhez vezet, hanem az emberi élet értelmének kiteljesedéséhez, és számomra a szolgálni hivatottsághoz. Bárhová megyek, mindenhol ezt az utat járom. Mert a karrier, a siker és a gazdagság szép dolgok, de az élet sokkal többről szól, minthogy állandóan ezekre törekedjünk.
Csak a szolgálatra való hivatás adhat értelmet az életnek.
Soha nem veszítettem el azt az illúziót, hogy még mindig segíthetek, hogy a bolgárságnak szentelhetem magam. Isten mindig úgy rendelkezett, hogy azt tegyem, amire szükségem van. Az Istennel (a lelkiismeretemmel) kötött szerződésem értelmében a bolgár tanulmányok összefonódtak a sorsommal.
