Szófia 1000, Akszakov u. 16.
Egy polgár vallomásai Az író legjelentősebb alkotásában – a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében – egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall, gyermekévei tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit.
„S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében… láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát… kaphattam-e sokkal többet az élettől?” (forrás: https://moly.hu)
Hallgatni akartam Irodalmi szenzáció Márai legismertebb műve folytatásának megjelenése. „És meg kell írni a „Polgár vallomásai” harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” – írta Márai 1944-ben a Naplóban. De az ötlet csak 1949-ben érik be, az eredeti, eddig a hagyatékban kallódó kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis a Hallgatni akartam tekinthető Márai első emigrációban írt – befejezett – művének! Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A kötet vallomás egy érték vesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, egyszersmind hiánypótló olvasmány. (forrás: https://moly.hu)
Márai Sándor Író, költő, esszéista. Iskoláit Kassán, Eperjesen, Budapesten végezte, ezt követően a Magyarország című lap munkatársa lett. 1919-ben a Kommün bukása után Prága, Lipcse, majd Frankfurt am Main lett tartózkodási helye, majd Berlin és Párizs volt a következő állomás, végül 1928-ban feleségével együtt Budapestre költöztek, itt újságíróként 1936-ig az Újság, majd a háború végéig a Pesti Hírlap munkatársa volt. Egy polgár vallomásai c. önéletrajzi regényével 1934–1935 a modern magyar prózairodalom egyik legjelentősebb műve született meg. 1928 és 1948 között a legolvasottabb és legtermékenyebb szerzők közé tartozott. Harminckilenc műve (regény, vers, esszék, elbeszélések) jelent meg több kiadásban. 1943 tavaszán kezdett memoárjainak írásához. A naplóírás életművének jellegzetes műfaja lett. A háború után a kommunista hatalomátvétel számára az emigráció kényszerét jelentette. 1948 nyarán emigrációba vonult. Svájcba, Olaszországba, 1952-ben pedig New Yorkba költözött. A Szabad Európa Rádió munkatársa volt 1951–1968 között. Az 1956-os magyar forradalom hírére Európába repült, de csak az orosz megszállás idejére ért ide. 1968-ban Salernóba, Olaszországba költözött, végül 1979-ben a kaliforniai San Diegóban telepedett le. Rövid idő alatt elveszítette feleségét, fogadott fiát, testvérét. 1989-ben, öregen, magányosan és betegen önkezével vetett véget életének. 1990-ben Magyarországon posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki, ettől kezdve adták ki újra műveit.
Díjak: Fitz József-díj (posztumusz), 1990; Kossuth-díj (posztumusz), 1990; Magyar Örökség Díj (posztumusz), 1996; Magyar Művészetért Díj (posztumusz), 2000.
Forrás: https://pim.hu/hu
KÖNYVBEMUTATÓ | MÁRAI SÁNDOR: EGY POLGÁR VALLOMÁSAI. HALLGATNI AKARTAM
Liszt Intézet, február 21., kedd, 18.00
A könyvet Nikolaj Kolev irodalmi kritikus mutatja be.
Martin Hrisztov fordító és Boriszlav Dojcsinov színész részvételével.