Az utca nem játszótér | Kiállításmegnyitó | jan. 26.

A Deák 17 Galéria kiállítása a hobbiból szubkultúrává lett gördeszkás életmódra és a nyolcvanas-kilencvenes évek fiataljaira gyakorolt hatását vizsgálja Budapesten - a deszkázás fejlődését, a design történetét, a mozdulatok jelentését mutatja be tárgyak, archív fotók, filmfelvételek és a folyamatokat értelmező grafikonok, valamint az alkalomra készített rövid interjúfilmek segítségével.

A projekt célja, hogy a történetet egy a hetvenes évek végének Budapestjén felnövekvő generáció útkereséséig, a „nyugati” fiatalok életérzésének helyi értelmezéséig vezesse vissza. Az akkori szereplők elkötelezettsége, az extremitással való kitörési vágya egy korrajzot is ad a gördeszkázás gyakorlatának és megítélésének bemutatásán keresztül. „Az utca nem játszótér” egy sokat hallott mondat volt már a nyolcvanas években, amikor a gördeszkázás fejlődésében az utcadeszkázás itthon is megjelent, és a divatos hobbit egy kockázatot és bátorságot, szükségszerű eséseket vállaló csoport önkifejezésévé változtatta. A történet következő fordulata a rendszerváltással következett be, amikor a szabad kereskedelem lehetősége boltok nyitását, pályákat, nemzetközi sztárok látogatását eredményezte. A kilencvenes évek a magyar deszkázás csúcskorszakát jelentette, a közössége ekkor volt a legnagyobb és legaktívabb, és a lehetőségek egy olyan új generáció megjelenéséhez vezettek, akik nemzetközileg is mérhető színvonalon művelték a gördeszkázást. Az internetkorszak előtti években, magazinok, videófilmek és hazai brandek erősítették a deszkások összetartását. A kétezres évek óta önkormányzati pályák épülnek, a trükköket az interneten napi rendszerességgel követni lehet, ami egyszerre inspirál és gátol, de a lehetőség, hogy a 2020-ban olimpiai sportággá váló gördeszkázás itthon is újabb csúcsokra törjön, adott. Budapest a maga egyedi lehetőségeivel és arculatával, változatos domborzatával és köztereivel ma is, mint ahogy az elmúlt negyven évben, a deszkásoknak nagyon jó lehetőségeket nyújt.

Negyven év történetének végigkövetése nemcsak a sporteszköz és a mozgás változásáról, de a deszkázás médiamegítélésének alakulásáról is szól. A különböző korszakok a deszkások számára fontos szlogeneket idéznek fel, mint a „Skate or Die”, vagy a „Skate & Create”, amelyek a kiállítás kontextusában is megjelennek. A tárlatunknak vannak a korrajz szempontjából fontos kitérői is, mint a deszkázás gazdasági, kereskedelmi aspektusa, vagy a „deszkászene” évtizedenkénti változása, illetve a sport viszonya más extrém, intézményen kívüli sportokhoz, vagy akár a deszkázás fotó és videódokumentálásának jelentősége. Ezek árnyalják a kiállítás elemző szándékát és megmutatják, miért egy bemutatásra érdemes komplex jelenség a tárlat témája, ami nemcsak egy életformáról, de a városra, – Budapestre – adott generációs reakciókról is szól.

Előzmények: a “gágyé“, és a hatvanas évek médiahírei a deszkázásról

A budapesti gördeszkázás előzménye a háború utáni években elterjedt nyári szánkó, a “gágyé”, a deszkára két tengellyel erősített, kormányozható, csapágyakon guruló tákolmány volt, melyen ülve, vagy térdelve lehetett gurulni. Bár az ezermester újság már a hatvanas években leközölte, hogyan lehet görkorcsolyából gördeszkát készíteni, ez egyrészt a kínai görkorcsolyák rossz minősége miatt nem terjedhetett el, másrészt viszont az információhiány miatt nem volt érdeklődést keltő, hiszen a médiában csak néha, kuriózumként volt látható, hogy kaliforniában hogy gurulnak a deszkákon a fiatalok.

Az első gördeszka verseny

1980 nyarán hivatalos gördeszka verseny volt a Millenáris velodromon, tv közvetítéssel. Szlalom, és körbehajtás számban mérték össze tudásukat a versenyzők. A versenyt Király Barnabás nyerte, az esemény a budapesti gördeszkázás akkori nagy találkozójává vált. A Millenáris néhány évig nyilvános gördeszkázó hely maradt, sporteseményekhez kapcsolódó bemutatókkal, alkalmi rámpával, sőt, egy hokipálya sarokpalánk elemének elfordításával és felállításával egy látványos, több méter magas ívvel.