Az Édes követek - gasztrodiplomácia fotódokumentális kiállítás Sumenben

Dátum:  július 8. - szeptember 29.
Helyszín:  Sumen – Regionális Történeti Múzeum
bul. Szlavjanszki 17.
null

A kiállítás elmondja, hogyan vált egy francia cukrász és termékei a Magyar cukrászipar szerves és meghatározó részévé, valamint megismerteti a látogatót az olyan hagyományos magyar édességek történetével, mint a rétes, indiáner, Dobos torta, zserbó, rigójancsi, Gundel palacsinta, Rákóczi-túrós és Somlói galuska.

A legjobb döntések nem a zöld, hanem a fehér asztalnál születnek – tartja a közvélekedés, és ebben van is valami. Ott ugyanis béke van. Étkezés közben nem illik kedélyborzoló témákról beszélni, utána pedig – elpilledve, jóllakottan – mindenki derűsebb színekben látja a világot.

A protokollétkezések hagyománya a hajdani királyi udvarokból ered. A szigorú etikett nem sokat szelídült: a meghívó ma is tudatja az elvárt öltözéket, a mai „udvarmestert” is kemény szabályok kötik, amikor összeállítja az ülésrendet, és a pincérek is szoronganak, sikerül-e hibátlanul betálalni a sültet…

A második világháborúig a diplomácia nyelve és az ételsor is kötelezően francia volt, csak az italok vittek némi hazai jelleget a kifinomult, de egyhangú étkezésekbe. Ma már minden követségi szakács, minden nagy diplomáciai rendezvény konyhafőnöke igyekszik beilleszteni az étrendbe néhány „saját” különlegességet. És mi tud emlékezetesebb lenni, mint az ebéd vagy a vacsora koronája, a desszert? Édes követeink gondoskodnak róla, hogy a vendégek a szó szoros értelmében jó szájízzel gondoljanak a magyarok asztalánál töltött órákra. Ezeknek a csemegéknek és megalkotóiknak állít emléket ez a kiállítás.

Émile Gerbeaud (1854–1919) a Genf melletti Carouge-ban, cukrászcsaládban született. Tanulmányait Németországban, Franciaországban és Angliában végezte, majd Saint-Étienne-ben házasodott meg és nyitott üzletet. Miután 1884-ben átvette Kugler pesti üzletét, kis csokoládégyárat is alapított. 1909-ben megvette mellé a fiumeit is.

A híres Gerbeaud-cukrászdában tíz helyett hamarosan már hatvan segéd, húsz-húsz elárusító- és csomagolónő, valamint öt kifutófi ú dolgozott, de így is alig győzték a megrendeléseket. Több mint százféle teasütemény, különleges torták, cukorkák kerültek ki a műhelyből, már a csomagolásuk is kész műremek volt.

A mester halála előtt, 1919-ben Budapesten egyesítette itteni és fiumei üzemét. Itt készült Magyarországon először macskanyelv és konyakmeggy – ez utóbbi a finom hazai gyümölcs jóvoltából máig világsiker.

null