1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
A fotózás szépen lassan kúszott be az életembe, elsősorban a filmeken keresztül. A film és a mozi volt rám először hatással, és csak később találtam rá a megrendezett fotók világára. A 2000-es évek elején láttam egy Diane Arbus kiállítást, ez volt ami elindította bennem a komolyabb odafordulást a fotózás felé. Az iskolában pedig rá is találtam arra, amit kerestem. Ezzel pedig megválaszoltam azt hiszem a második kérdést is. Hálás vagyok, hogy így alakult, ez a fajta gondolkozás és képalkotás tart fenn.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
A büszkeség erős kifejezés, de van egy par dolog amitől erősebbnek erzem magam, és ezek sem feltétlenül a pályámhoz kapcsolódnak. Örülök, hogy én lehettem a Végtelen történet császárnőjének a magyarhangja kislányként, hogy megkaptam a Lucie díjat 2014-ben, hogy beszélhettem Duane Michals-szal. Rendkívűl hálás vagyok mindazoknak, akik ezen az úton támogatnak, elsősorban az anyukámnak, a barátomnak és a barátaimnak.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Nincsenek átlagos napjaim. Valamilyen szinten irigylem a rendszereket, de be is határolnak. A studiómba szoktam bejárni dolgozni, ott keszítem elő a soronkövetkező projektjeimet.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
A studióm és a lakásom az a két hely, ahol igazán otthon vagyok, szükségem van erre a nyugalomra. Sokat nézek filmet, és olvasok. Igyekszem időt tölteni a barátaimmal és a szeretteimmel, illeve magammal. Ami a legjobban feltölt, az az utazás. A repülőtérre vezető úttól kezdve egy másik állapotba kerülök. Külföldre menni, világot látni (sokszor akár világga menni) az egyik legalapvetőbb szükségem.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Bizonyos tekintetben még én is úton vagyok, de talán amit én is most probálok elsajátítani, hogy bátran vállaljam és promotáljam magam. Gyakran összekeveredik az üzlet és az érzelem alapján készített munka, mint megmérettetés. Nehéz nem személyesnek megélni a visszautasítást, de menni kell előre. Úgysem fog mindenki szeretni se engem, se a munkáimat. És ez is rendben van így.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Most vagyok először Bulgáriában, és semmi elképzelésem nem volt mit várhatok. Korábban egyedül Christohoz tudtam kötni az országot…kiváncsi is vagyok mi minden van a csomagolás alatt..