Villáminterjú Szabó Balázzsal

Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újrakezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?

15 éves koromban találtam rá a zenére, és arra az igényre, hogy saját magam szeretném megszólaltatni a rám nagy hatást gyakorló műveket. Bizonyára ismét ezt választanám, de sok apró dolgon változtatnék, főleg ami a körülményeket illeti.

Mire a legbüszkébb a pályája alatt?

A Zeneakadémia orgonáját sikerült teljes romjaiból újjáépíteni a terveim alapján.

Hogyan néz ki egy átlagos napja?

Nincsen átlagos napom, mivel Pesten a Zeneakadémián és Bécsben a Zeneművészeti Egyetemen is tanítok, ezek a napjaim tekinthetők nagyjából kiszámíthatónak. Ezek általában hajnali 5-kor kezdődnek és este 10-ig tartanak. Mellette a folyamatos utazás, a nemzetközi koncertezés, a mesterkurzusok kitöltik minden időmet.

Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?

Ilyen elsősorban nyáron van, vagy a karácsonyi ünnepek alatt. Ekkor a családdal telnek a napok, három gyermekem van, akik alig várják, hogy hazaérjek.

Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatalpályakezdőnek?

Azt, hogy a valódi minőséget keressék, ne hagyják magukat elkényelmesíteni a digitális világ által.

Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?

Kisgyerekként, aztán pedig tizenévesként többször jártam Neszebarban, ezek a nyaralások nagyon szép emlékek. Főleg a gyerekkoriak, amikor még egyszerű kis bungalókban szálltunk meg közvetlenül a tengerparton. Azóta hatalmas szállodák épültek oda.

null