1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Kanyargós volt az út idáig. Először magyar tanárnak készültem, aztán felvettek a Filmművészeti Főiskola TV-rendező szakjára, de ott volt egy olyan fantasztikus művészettörténet tanárom, hogy rájöttem, ezt a pályát kell választanom. Szeretem ezt a tudományt ma is, és tanítani is nagyon szeretem. Nem választanék mást, mert a művészettörténetnek van egy adatszerű része és egy kreatív oldala is, a kettő szerencsésen találkozik benne. Művészettörténészként sok mindent csinálhatok, kutatok, írok, kiállításokat rendezek és nyitok meg, tanítok és néha még arra is van időm, hogy gyerekkönyveket írjak.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Módomban állt nagy kiállításokat rendezni, a századforduló klasszikus magyar festője, Csók István életművéről, a 19. századi illusztrált magazinok világáról, a gyerekek képzőművészeti ábrázolásának történetéről, a magyar grafika 1960-70-es évekre eső időszakáról, legújabban pedig az alkohol képzőművészeti ábrázolásáról. Emellett büszke vagyok a tudományos kutatásaimat összefoglaló könyveimre éppúgy mint a gyerekeknek írt könyveimre.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Korán kelek, készülök az óráimra (30 éves tanítás után is mindig átnézem a jegyzeteimet), órákat tartok, szakmai megbeszéléseken vagyok, igyekszem megválaszolni a tengernyi e-mail-emet, és igyekszem minden nap koncentráltan olvasni és írni egy-két órát. Az elmúlt napokban péládul mindez a napirend felborult mert reggeltől késő estig a részegség-kiállítást rendeztem.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Leginkább sporttal, imádok biciklizni (Budapesten csodás bicikli utak vannak a Duna két partján), szeretek úszni, kocogni, ahova lehet, gyalog járok, újabban pedig a hat hónapos unokahúgommal „unokázok”.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Olyan pályát válasszon, amit szenvedélyesen szeret csinálni. Ez többet ér mint a magas fizetés. A belső motiváció ugyanis folyamatosan lendületet és sikerélményt ad. Ha úgy adódik, ne féljenek pályát változtatni, az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz döntések jegyében töltsük el.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Soha nem voltam még Bulgáriában, örülök a meghívásnak, érdeklődve várom. Érdekel miként gondolkodnak az ottani emberek világunk dolgairól, és szűkebben az illusztrált könyv esélyeiről. Nagyon szeretem a tengert, úgyhogy Burgaszra különösen kíváncsi vagyok.
Révész Emese. Fotó: Valuska Gábor