Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Az, hogy vizualitást és művészetet érintő területeken érzem magam otthon, az nagyon korán, a személyiségemtől és az önképemtől szinte elválaszthatatlanul fejlődött ki bennem. Azt viszont, hogy miért éppen festészet szakra jelentkeztem, nem tudom egyértelmű indokokkal alátámasztani. Azt hiszem, hogy még nem teljesen világos számomra, hogy mi is az a pálya, amin lenni szeretnék. Sokszor kívákozok egy kicsit ‘elméletibb’ területre, mint amit a képzettségbeli hátterem indokol. Ha pedig második életben nem lennék annyira lámpalázas, mint ebben, akkor esélyes, hogy bábos/bábszínész lennék.
Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Egy művésztáborra, aminek a szervezésében jelentős részem volt.
Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Jelenleg a Kunst Werk Stadt Berlin nevű egyesületnél dolgozok gyakornokként. A hétköznapjain participatív művészeti workshopok lebonyolításával vagy az ezekre való előkészületekkel/szervezkedéssel telnek. Emellett igyekszek időt és energiát fordítani az egyéni projektjeimre is.
Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Nagyon nehezen tudom elválasztani, hogy hol ér véget a 'munkám' és hol kezdődik a 'szabadidőm'. Amitől a leginkább feltöltődöm, az a rajzolás. Szeretek kirándulni és túrasízni: ezt például egyértelműen a szabadidőhöz sorolom.
Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Régebben rendszeresen nyaraltunk/kempingeztünk a családommal és barátokkal Sinemorets nevű falu mellett. Nagyon meglepett engem az, hogy a tengerparton, szinte egészen a víz vonalágig erdő van, ráadásul ültetett erdő. A kempingünknek a tulajdonosa azt mesélte, hogy amikor Bulgária az oszmán birodalom része volt, akkor rengeteg erőt kitermeltek és kivágtak. És ezért, amikor Bulgária független lett, visszaültették az erdőket. Nem tudom, hogy ez tényleg így történt-e, de egy olyan dolog, ami eszembe jut, ha Bulgáriára gondolok.
