1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Gyermekkorom óta természetes része volt az életemnek a zenetanulás. Édesanyám hegedült, így számomra is ez volt az első hangszer, amellyel megismerkedtem. Már általános iskolásként éreztem, hogy a zenei pálya az én utam, és egy szolfézs órán határozottan kijelentettem a tanáromnak: zenetanár akarok lenni. Emlékszem, mennyire meglepte ez az elhatározásom, de számomra mindig egyértelmű volt.
Egy templomi alkalmon hallottam először, és az orgona hangja teljesen elvarázsolt. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez a hangszer különleges helyet foglal el az életemben. Innentől kezdve a szolfézs tanulmányok mellett teljes szívvel az orgonára koncentráltam, és serényen készültem az egyetemi felvételire. Számomra az orgona nem csupán egy hangszer, hanem az életem középpontja, a kifejező erőm és a hivatásom.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Ez valóban egy átgondolást igénylő kérdés, hiszen a művészi pálya tele van kihívásokkal és mérföldkövekkel. Elsősorban hálás vagyok azért, hogy kitartottam az utam mellett, és sikeresen elvégeztem mindkét szakot: a szolfézs-zeneelméletet és az orgonát. Ezek az évek nemcsak szakmai fejlődést, hanem mélyebb zenei megértést is hoztak számomra.
Másrészt művészként nagy büszkeséggel tölt el, hogy 2020-ban elnyertem a Fischer Annie ösztöndíjat, amely hatalmas elismerés volt számomra. Ez az ösztöndíj megerősítette bennem azt a hitet, hogy a zenei munkám értéket képvisel, és ösztönzött további fejlődésre.
Végül pedig különleges jelentőséggel bír számomra az a mérföldkő, hogy mindössze 33 évesen a veszprémi székesegyház zeneigazgatójává válhattam. Ez a pozíció nemcsak felelősséget, hanem inspirációt is jelentett számomra, hiszen lehetőségem nyílt arra, hogy a zene által közösséget teremtsünk, és gazdagítsuk az egyházi zenei életet.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
A napom korán kezdődik, természetesen egy csésze kávéval indítok, amely nélkül nehezebb lenne elindulni. A reggeli készülődés alatt szívesen hallgatok zenét, ami inspirál és energiát ad a nap további részéhez.
A délelőtt folyamán időt szentelek a gyakorlásnak, hiszen ez elengedhetetlen a folyamatos fejlődéshez. Emellett kórust vezetek, így rendszeresen tartok próbákat, amelyeken a közös munka és a zenei összhang kiemelt szerepet kap. Emellett zenét is szívesen komponálok.
4. Hogyan töltöm a szabadidőmet, és mivel töltődöm fel?
Szívesen veszek részt kulturális programokon, mint például színházi előadásokon és koncerteken. Emellett az olvasás is fontos szerepet tölt be az életemben, és örömmel mélyítem tudásomat különböző kurzusokon való részvétellel.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Egy fiatal pályakezdő számára a legfontosabb útravaló a kitartás és a folyamatos fejlődés. Érdemes mindig nyitottnak maradni az új ismeretekre, hiszen az embernek mindig van mit tanulnia. A szakmai és személyes fejlődés érdekében elengedhetetlen a továbbképzés, az új készségek elsajátítása és a tanulás iránti folyamatos elköteleződés.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Még nem jártam Bulgáriában, de izgatottan várom a lehetőséget, hogy felfedezhessem az országot.
Dankos Attila orgonaművész június 7-én orgonakoncertet ad a Bulgária Hangversenyteremben az Orgonák Éjszakája alkalmából, a Szófiai Zenei Hetek Fesztivál keretében.
Dankos Attila. Fotó: Pesthy Márton