1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Alkotói pályák esetén lehetetlen megjelölni egy időpontot a naptárban, hogy ekkor vagy akkor hozta meg az ember a döntést, miszerint ezzel telik majd az élete. Ez mindig egy folyamat. Nyilván vannak kitüntetett pillanatok, amelyek megerősítik ezt a folyamatot, vagy más irányba terelik az életet, de néha még ezek a pillanatok is évekig tartanak. Esetemben például ez pillanat hat évig tartott. Tizennyolc évesen kezdtem el írni az első regényt, A Sétát, és huszonnégy voltam, amire sikerült befejeznem. Ha ott elakadok, ami nyugodtan bekövetkezhetett volna, akkor most nem készülne ez az interjú. A fentiekből viszont az következik, hogy egy más életúthoz az egész életem kéne lecseréljem, mindenestül. Ami eszembe sem jutna. Még akkor sem, ha nyilván volt egy csomó minden az életemben, amit az ellenségemnek se kívánnék. De ez az enyém, ezzel van dolgom.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Talán arra, hogy soha nem mentem biztosra. Hogy nem kapaszkodtam bele abba, ami egyszer már bevált, ami egyszer már sikerhez vezetett.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Két életem van, azt hiszem, ez így bátran mondható, mert a két létforma annyira különbözik egymástól. Egy évtizede az életem felét Európában, leginkább Magyarországon, a másik felét pedig Indonéziában, Jáva szigetén töltöm. Nagy átlagban évente ingázom a két világ között. Így átlagos napjaim sincsenek. Legalábbis egy jávai átlagos napom Európában aligha számíthat átlagosnak.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
A szabadidő meg a feltöltődés olyan fogalmak, amelyek leginkább azok életét határozzák meg, akik a nagy hármas egységben élnek: Munka, szórakozás, pihenés. Alkotók esetében ilyen életre túl sok példát nem láttam. Ott a hármas egység úgy néz ki, hogy munka, munka, munka. Hiszen még az álom is a munka része. Persze, ez kívülről sokszor másképp látszik, kívülről nézve néha henyél az ember, közben meg lehet, hogy épp sokkal intenzívebben dolgozik, mint amikor fél napon át ül az íróasztalánál.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Nem szívesen adok tanácsot senkinek. Mert nincs recept. Az alkotásnak a lényegéhez tartozik, hogy mindenki a saját útját kell megtalálja. Az egyetlen, ami általános érvényű, hogy a végeredmény, az tíz százalékban a tehetség, és kilencven százalékban a munka eredménye. Csakhogy ez nagyon csalóka, mert a tíz százaléknyi tehetség nélkül az ember hiába végzi el azt a munkát. A tehetsége pedig önmagában semmit nem ér, ha nem végzi el a szükséges munkát.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Egyszer voltam Bulgáriában, A Nyugalom című regény bemutatóján. Ráadásul a bolgár volt a legelső fordítása a könyvnek. Sajnos elég beteg voltam, nem sokra emlékszem abból az útból. Azt viszont soha nem fogom elfelejteni, amikor Todor Zsivkov elvtárs Ceausescu elvtárssal együtt Marosvásárhelyre látogatott, és engem ugyanúgy, mint a város összes általános iskolását kivezényeltek az útszélre, hogy papírzászlókkal integessünk és éljenezzünk. Majd miután a két elvtárs elhaladt az autóval, a rendőrök mindenkitől begyűjtötték a bolgár zászlót, mert a sorrend ugyan más, de a színei megegyeznek a magyar zászlóéval.
A kép forrása: https://www.facebook.com/bartis.attila.pont