1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
A kezdetekben inkább a pálya választott engem és későbbiekben fordult meg a dolog. 7 éves koromban kezdtem el hegedülni, egy hangszerbemutatón találkoztam a hegedűvel, és rögtön nagyon magával ragadott. A szüleim elmondása szerint nem volt nap, hogy magamtól ne gyakoroltam volna és készültem volna fel a következő órára, abszolút a mindennapjaim része lett a zene. Ha nincs a közelemben a hangszerem akkor mindig hiányérzetem van, így az elmúlt 22 év alatt a leghosszabb hegedülés mentes időszak 2 hét volt és nem is esett olyan jól mint vártam.
Igen, választanám újra ezt az életutat.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
A pályán belül elég sok irányban munkálkodom, így nehéz egyet kiragadni. Hatalmas büszkeséggel tölt el látni a diákjaim sikereit és fejlődését, igazán csoda egy 5 éves kisgyermeknek hangszert adni a kezébe, és pár éven belül szerepelni látni. Büszke vagyok az Altalena sikereire, hogy Balog Alexandrával egy fantasztikus csapatot tartunk össze, segítjük az ifjú művészek útját, és izgalmas koncertekkel gazdagítjuk a mindennapokat. Sokszor elfelejtem, hogy a magam pályájára is büszke lehetek. Barátaim szoktak emlékeztetni, hogy mióta ismernek, egy határozott elképzelésem volt arról, hogy én Londonban szeretnék élni és alkotni, és hogy vegyem már észre, hogy ez sikerült is.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Élvezem a szabadúszás körülményeit, hogy a reggeleim szabadok. Szeretem lassan kezdeni a napjaimat, reggel gyakorolni, utána mozogni, olvasni, jókat enni és a kevésbé idilli adminisztrációs munkákat is valamikor ezek között megejteni. Majd délután útra kelek, tanítás, próba, koncertek.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Izgalmas felismerés volt, hogy hogyan és miből is adódik össze számomra a feltöltődés. Nagyon szeretem a nyüzsgést és a nyugalmat, így tudatosan törekszem egyensúlyban tartani a kettőt. Fontos az elmélyülés és a csendes idő, de épp olyannyira, mint a hangos és pezsgő történések. Szeretem ezeket a pillanatokat a szabadidőmben másokkal megosztani, együtt megélni és tapasztalni, legyen az tánc, kirándulás, koncerthallgatás, főzés vagy csak egy csendes társalgás egy finom pohár bor mellett.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Mai tudásom és tapasztalataim szerint azt kívánom mindenkinek, hogy legyen türelemmel önmaga, mások valamint a pályája felé. Ijesztő és frusztráló, valamint nap mint nap emlékeztetve vagyunk, hogy egy rohanó világban élünk, de valamilyen szinten rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Igenis van idő és kell is idő bizonyos dolgok megtapasztalásához, amit nem szabadna sürgetnünk. Akkor tudunk valamit igazán a sajátunkká tenni, ha azt magunk műveljük és alakítjuk türelemmel és kíváncsisággal.
6. Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Első emlékek és élmények Bulgáriából származó emberekhez kötnek. A Bartók Konziban ismertem meg kedves barátom, aki félig bolgár, majd a londoni tanulmányaim alatt is kötöttem egy nagyon szoros barátságot egy Bulgáriából származó zenésszel, aki azóta vissza is költözött Szófiába. Vele sok összefüggést találtunk már nemzeteink, ételeink, szokásaink között, és nagyon várom, hogy többet láthassak belőle én is.
Olyan 6 évvel ezelőtt jártam egyszer az országban, de egyenesen a hegyekig autóztunk, az egy sí-üdülés volt barátokkal Bansko-ban, csupa szuper élménnyel, fantasztikus környezetben. Valamint eszembe jut a bolgár ritmus :) a legutolsó zongoravizsgámra a Bartók Mikrokozmosz kötetéből készültem fel a „6 tánc bolgár ritmusban” egyik tételével.
Toth Barbara hegedűművész a Magyar Kultúra Napja alkalmából lép fel január 22-én a Magyar Nagykövetségen.
