Mikor lettetek biztosak abban, hogy ketten egy kortárs kereskedelmi galériát szeretnétek alapítani? Milyen körülmények befolyásolták a döntést? Ugyanezt az életutat választanátok, ha újrakezdhetnétek?
TOBE: Igazából a tudatos véletlenek sora vezetett a TOBE Gallery megalapításáig. 2013-ban történt, ekkor már mindkettőnkben ott motoszkált a pályaváltás gondolata. Tudtuk, hogy egészen a nulláról szeretnénk létrehozni valamit, illetve abban is biztosak voltunk, hogy együtt szeretnénk dolgozni. Nem munkának akartuk megélni a mindennapokat, hanem szenvedéllyel akartuk művelni azt, amit szeretünk. És igen, ugyanezt csinálnánk, ha újrakezdhetnénk. Az tény, hogy sok mindenben úttörők voltunk és vagyunk még mindig, ezért néha kicsit előrébb tartunk, mint az aktuális állapot, amely inkább hátrányunkat szolgálja, mint előnyünket. Legalábbis sokszor így érezzük.
Mire vagytok eddigi munkásságotokból a legbüszkébbek?
TOBE: Sok mindennel büszkélkedhetnénk, de talán azt emelnénk ki elsőként, hogy számos olyan személy talált vissza a galériánkon keresztül a kortárs fotográfia gyűjtéséhez, akik korábban elbizonytalanodtak e téren. Ezt egy nagyon pozitív fejleményként éljük meg. Úgy érezzük, hogy sikerült egy olyan galériás légkört kialakítanunk, amelyben a gyűjtők újra bízhatnak ebben a médiumban, hiszen komolyan vesszük a sorozatszámozást és nemzetközi színtéren is folyamatos, illetve intenzív jelenlétünk.
Ezentúl, mivel sok fiatal és pályakezdő művésszel dolgozunk együtt, az ő sikereik, amelyekhez hozzájárulhattunk, mindig nagyon felemelőek számunkra, büszkék vagyunk rájuk.
Hogyan néz ki egy átlagos napotok?
TOBE: Rendkívül változatos. Folyamatosan mozgásban vagyunk és valamin mindig dolgozunk, igyekszünk mindig minél hamarabb válaszolni a felkeresésekre és az üzenetekre. Nem egy rutinos munkakörben mozgunk, minden napra jut egy meglepetés. Összességében a galériás lét leginkább a nyitottságról és a rugalmasságról szól.
Hogyan töltitek a szabadidőtöket? Mi tölt fel benneteket egy megterhelő időszak után?
TOBE: Ahogy már említettük, a munkánkat szenvedéllyel űzzük és talán ez lehet az oka annak, hogy a szabadidőnket szakmai tevékenységek köré szervezzük. Emiatt rendszeresen látogatunk külföldi művészeti fesztiválokat és vásárokat, ahol olyan impulzusok érhetnek bennünket, melyekkel tágíthatjuk látókörünket és gazdagíthatjuk tudásunkat. De a fesztiválokon és várásokon nem utolsó sorban új élményeket is szerezhetünk és fontos kapcsolatokra is szert tehetünk, így a kikapcsolódás és a szakmai gyarapodás nálunk kéz a kézben jár. Ezentúl sokat járunk színházba, koncertekre, kortárstánc előadásokat és filmeket is rendszeresen nézünk, természetesen ezek is inspirálóan hatnak ránk. Az utazás a másik nagy szenvedélyünk, távoli országok és kultúrák felfedezése bármilyen élethelyzetben új energiákkal tölt fel bennünket.
Milyen tanácsot, útravalót adnátok a hasonló érdeklődéssel és célokkal rendelkező fiatal pályakezdők számára?
TOBE: Aki a galériás létet választja hivatásának, mindenképp rengeteg kitartással kell rendelkeznie. Nem szabad meghátrálnia, türelmesnek kell lennie. Frusztráló lehet egyeseknek az anyagi bizonytalanság, ezzel sajnos a kezdetektől fogva számolni kell, viszont a hivatással járó szabadság mámora kárpótolhat a mindennapokban. A feltételezésekkel ellentétben ez a hivatás nem egy aranybánya, főleg akkor, ha többnyire pályakezdő művészek képviseletével foglalkozik a galéria pont úgy, mint mi is. Miután viszont hatalmas kihívás felépíteni mindezt, bármilyen apró nemzetközi siker hatalmasat tud szólni. Mint minden hivatást, ezt is csak szívvel, sok szeretettel és alázattal érdemes művelni.
Voltatok e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszetekbe ha az országra gondoltok?
Bea: Gyermekkoromban jártam már párszor az országban, de sajnos konkrét emlékeket nem tudok hozzá kapcsolni. A Bulgáriához kötődő családi anekdotákat és visszaemlékezéseket viszont a mai napig szívesen hallgatom, nagyon kedves történetek ezek számomra.
Tomas: Először 2023-ban jártam az országban, amikor a plovdivi fotófesztiválon Bartha Máté Anima Mundi című projektjét mutattuk be. Nagyon érdekes észrevétel volt számomra az, hogy az itteni közönség ennyire jól tudott kapcsolódni Máté projektjéhez, amely sok vonatkozásában eltért az itteni közegben tapasztalható művészeti impulzusoktól. Miután Plovdivban ennyire megszerették, biztos lettem abban is, hogy nagy sikere lesz máshol is az anyagnak.
Tomas Opitz és Puskás Bea a budapesti TOBE Gallery alapítói. A Liszt Intézetben a „Just to be” című kiállítással vendégszerepelnek.
Tomas Opitz és Puskás Bea a budapesti TOBE Gallery alapítói.