1. Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Kiskoromban titokban táncoltam a kertben, ahol senki nem látott. Tizenhárom éves koromban az apukám megkérdezte, mi akarok lenni, és egyből rávágtam, hogy táncos. Erre ő azt válaszolta, hogy az jó, de ilyen szakma nincs, és különben is, a táncosok sokszor éheznek, mert nincs pénzük, illetve esetenként utcát is sepernek. Ez nagyon megijesztett, de tovább táncoltam minden nap titokban a szobámban, amikor be voltam zárva. hogy tanuljak. Később a liftben és a mosdóban a nagy gyógyszeripari cégnél ahol egy darabig dolgoztam... Végül a tudomásomra jutott, hogy a tánc az bizony szakma: valaki kölcsönadta a Flashdance című filmet, és rátértem a táncos pályára. Ebben a legnagyobb szerepe mesteremnek, Bakó Gábornak volt, aki látta bennem a végtelen elszántságot, támogatott, és folyton piszkált, kritizált, mit nem csinálok jól, amiről csak később értettem meg, hogy óriási segítség volt és szeretet az ő részéről. Továbbá nagyon fontos megemlítenem klasszikus balett-mesteremet, Metzer Mártát és limón-technika tanáromat, Buday Melindát, akiktől nagyon sok szeretetet és támogatást kaptam.
Gondolkodás nélkül ezt az életutat választanám újra, nem bántam meg egyetlen döntésemet sem.
2. Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Arra, hogy annak ellenére, hogy megkésve indultam el a táncos pályán, és ebből kifolyólag mindenki – mindenben támogató édesanyámat kivéve – azt mondta, hogy nem fog menni és értelmetlen időpocsékolás, én nem adtam fel, és sikerült. Rengeteg rossz élményem volt, néhányszor eltapostak, átgázoltak rajtam, átvertek, pénztelenségtől szenvedtünk, évekig nem aludtam rendesen, napi 12-13 órákat dolgoztam, hogy finanszírozzam a tanulmányaimat, és egyszerre feleljek meg a társadalom elvárásainak, mint rendes állásban dolgozó, konvenciókat követő polgár, és a saját elvárásaimnak, mint őrült, érzelmes, dinamikus és érdekes táncművész, aki élvezi az életet, keményen dolgozik a sikerért, és azt csinálja, amit imád.
Nagyon szeretem bebizonyítani a világnak, hogy amiről sokan azt hiszik, lehetetlen, igenis lehetséges, és a legédesebb siker.
3. Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Én szabadúszó művész vagyok, nálam nincs átlagos napirend, attól függ, milyen projekten dolgozom éppen. Nagyon szeretem, hogy mindig új emberekkel dolgozom, más színpadokon lépek fel, különböző szerepet töltök be adott előadásban, illetve különböző témájú előadásokat koreografálok. Amikor nem dolgozom adott előadáson, így nem járok próbákra, akkor napi 3-4 órát a lakásomban a stúdióban töltök: edzek, táncolok, új mozdulatokat kutatok fel, nyújtok, gondoskodom a testemről és a lelkemről, vagy éppen a következő darab anyagát koreografálom meg.
4. Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Bármennyire őrülten is hangzik: tánccal. Estéimet és a hétvégéket új szenvedélyemnek, a „popping”-nak szentelem. Nagyon tetszik az utcai táncok szabad, vidám hangulata, az hogy mindenfajta dráma és egyéb gondolat nélkül, tisztán a tánc öröméért, a testnek a zenében lévő változásokra, árnyalatokra, érzelmekre való reagálásának élvezetéért táncolnak. Emellett nagyon szeretek kosárlabdázni és zongorázni is.
5. Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
"Sokszor amiről azt hisszük, hogy nagyon szeretnénk, nem az, amire igazán szükségünk van." Nagyon sokáig próbáltam megváltoztatni a mozgásstílusomat, beilleni a tipikus táncosról kialakított képbe, bekerülni neves tánciskolákba, ahol mindenki ugyanúgy mozog és ugyanúgy néz ki, mire rájöttem, hogyan fordítsam a javamra azt, hogy más vagyok. Hiába mondták sokan, hogy ne akarjak többet tanulni, elég technikás vagyok, vagy hogy csináljak saját társulatot, végig azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, az én szemem előtt csak az lebegett, hogy fejlődnöm kell mindenáron, minden percben. Nagyon fontos, hogy folyamatosan keressük az utat a fejlődésre és az új kihívások felé, de az is fontos, hogy néha megveregessük a saját vállunkat, és megértsük, mi tesz minket különlegessé mint művész, miért csináljuk amit csinálunk, és pontosan mit akarunk mondani a közönségünknek a művészetünkkel.
Miroljuba bolgár-magyar táncművész, koreográfus, a Re-Moved Collective vezetője. Az általa rendezett és koreografált BROD című kortárs táncelőadás bemutatója október 24-én lesz.
