Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Nem emlékszem olyan pillanatra, amikor ne érdekelt volna a vizuális világ. Édesapám fotográfus, gyerekkorom óta körülöttem a családban több művész is Jelen volt, úgyhogy valószínűleg ez már nagyon korán belém ivódott. Persze Édesapám pont nem szerette volna, hogy ezt a pályát válasszam, mert a szakma szépsége mellett, látta annak a nehézségeit is. Inkább valami "rendes" szakmát képzelt el nekem.
Mindennek ellenére, az első fényképezőgépemet tőle kaptam tizenöt évesen, és onnantól gyakorlatilag nem volt visszaút. Egy ideig a festészet is nagyon érdekelt, ami a mai napig jelentős inspiráció a fotográfiámra nézve. Ha újrakezdhetném? Igen. Valószínűleg ugyanígy csinálnám. Lehet, hogy néhány kerülőt megspórolnék magamnak, de összességében pont ezek a kitérők formáltak azzá a fotóssá, aki ma vagyok.
Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Érdekes módon nem feltétlenül egy magazinborítóra vagy egy nagy divatmárkára.
Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült úgy nemzetközi karriert építenem, hogy közben nem engedtem el a személyes projektjeimet. Ugyanolyan fontos számomra egy Louis Vuitton vagy Vogue fotózás, mint az, hogy az édesapámmal közös könyvünk és kiállításunk, Az örök fiatalság balladája ennyi emberhez eljutott. Számomra ezek azok a munkák, amelyek hosszú távon is megmaradnak.
És persze nagyon sokat jelent az is, hogy ma már olyan emberekkel és márkákkal dolgozhatok együtt, akiket diákként csak magazinokban néztem, esetlegesen rajongtam is értük. Néha még mindig furcsa érzés belegondolni, hogy ez tényleg a munkám lett és lehetőségem van olyan színészekkel és zenészekkel együtt dolgozni, akikre nagyon felnézek.
Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Őszintén szólva nincs olyan, hogy "átlagos napom".
Van, amikor már hajnalban fotózok, aztán rohanok egy reptérre, hogy másnap már egy másik országban fotózhassak, máskor pedig egész nap otthon ülök és retusálok vagy pályázatokat írok, kiállításokat szervezek. A fotózás valójában csak egy kis része a munkának. Rengeteg idő megy el szervezéssel, e-mailezéssel, képszerkesztéssel, könyvtervezéssel vagy éppen önmenedzseléssel.
Pont ettől szeretem ennyire a munkámat– minden nap más és más.
Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
A legjobb kikapcsolódás számomra az utazás. Nem feltétlenül a pihenős nyaralás, inkább az, amikor új helyeket fedezhetek fel, embereket ismerhetek meg és fotózhatok. Ezekből az utakból rengeteget inspirálódom.
Ezen kívül koncertekrem fesztiválokra járok a barátaimmal vagy a párommal, nagyon sok filmet nézek, még mindig imádom a klasszikus irodalmat és a festészetet, ezek folyamatos inspirációt jelentenek a munkámhoz.
Imádok múzeumokba járni és festményeket nézni egyedül is, néha órákon keresztük el tudok bolyongani egy-egy kiállítótérben és leragadni egy festmény előtt - ilyenkor érzem igazán, hogy relaxálok.
Szeretek teljesen hétköznapi dolgokat is csinálni – egyre inkább szeretek több időt tölteni edzéssel, biciklizéssel, úszással.
Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Szerintem ma már nem elég jó fotósnak lenni.
A tehetség nagyon fontos, de talán csak az út fele. Ugyanennyire számít a kitartás, az önmenedzselés, a kapcsolatok építése és az, hogy az ember merjen kezdeményezni. Az én karrieremben nagyon sok lehetőség egyszerűen abból indult, hogy írtam egy e-mailt vagy megkerestem valakit az online térben.
A másik pedig, hogy ne próbáljanak minden trendet követni. Sokkal izgalmasabb megtalálni azt, amitől a képeik felismerhetők lesznek. Ez sokkal tovább elkíséri az embert, mint bármilyen aktuális divathullám.
Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Ez lesz az első alkalom, hogy Bulgáriában járok! Nagyon izgatott vagyok, mert szeretem azokat a helyeket, ahol egyszerre van jelen a történelem, a hagyomány és egy pezsgő, kortárs kulturális élet. Fotográfusként ezek a rétegek mindig inspirálnak.
Most különösen izgatott vagyok, hogy nem turistaként érkezem, hanem a munkám kapcsán. Remélem, hogy lesz időm egy kicsit jobban is megismerni Szófiát és az embereket, mert számomra mindig ezekből a személyes találkozásokból születnek a legjobb történetek.
Martin Wanda fotográfus a MODASofia fórumra Szófiába látogat, szeptember 10-én megnyitja kiállítását a Szófiai Liszt Intézetben, szeptember 11-én pedig egy előadással vesz részt a fórum megnyitóján.
