Mikor és hogyan választotta ezt a pályát? Ha újra kezdhetné az életét, újra ezt az életutat választaná-e?
Kicsi korom óta egyfolytában festettem, rajzoltam, ugyanakkor tanulni is mindig szerettem, különösen a történelmet és az irodalmat. Felnőve világos lett számomra, hogy nem akarok művész lenni. Egy Matisse kiállításon külföldön beleszerettem a múzeumokba, úgy éreztem, ez az a fajta tér, ahol megnyugodhatok, elmélyülhetek, és valami igazival találkozhatok. Az egyetemen művészettörténetet és kommunikációt tanultam, így jött, hogy régi plakátokkal, illetve propaganda művészettel kezdtem foglalkozni.
Igen, most is ezt választanám, azt hiszem. Biztos vagyok abban, hogy a művészettörténet egész életemben érdekelni fog.
Mire a legbüszkébb a pályája alatt?
Két nagy kiállítást rendeztem kurátorként a Magyar Nemzeti Galériában, az egyiket az art deco magyar plakátjaiból, a másodikat ugyanígy a szecesszió koráról. Sokan látták, és sok pozitív visszajelzést kaptam. Leginkább arra vagyok vagy leszek büszke, ha sikerült a régebben sokszor leértékelt plakát műfajt (hiszen ez „alkalmazott művészet”, „csak reklám”) egy kicsit jobban elfogadtatni a közönséggel és a szakmával, és ha többeket elkezd érdekelni.
Hogyan néz ki egy átlagos napja?
Vagy a Nemzeti Galéria raktárépületében dolgozom, vagy tervezőgrafikusokat tanítok – az utóbbi a másodállásom. A raktárban van irodánk, és nagyon sokféle feladatunk van. Most zajlik a gyűjteményi revízió, ami azt jelenti, hogy átnézzük az egész gyűjteményt, és ellenőrizzük, megvannak-e a tárgyak, vezetünk erről egy jegyzőkönyvet. Közben a következő nagy galériás kiállításhoz készülünk egy mini online kísérő kiállítással, ami épp az 1960-as évek filmplakátjaiból fog válogatni. Sokat dolgozunk azon is, hogy minél több műtárgyunk fent legyen a honlapon és minél többen megtalálják őket. És persze van, amikor tudományos kutatás zajlik egy-egy témáról, mert mondjuk le kell adnom egy publikációt, de ehhez általában könyvtárba, adattárba kell menni.
Mivel tölti a szabadidejét, mivel töltődik fel?
Mivel két kicsi gyerekem van, nem ismerem a szabadidő fogalmát… Mondjuk, hogy a bölcsi után a játszótéren töltődök fel, amíg a többi anyukával beszélgetek, már amennyire ez lehetséges 😊
Milyen tanácsot, útravalót adna egy fiatal pályakezdőnek?
Meg kell írni fiatalon a doktorit, én ezt még mindig halogatom, és gyerekek mellett már nagyon nehéz. Még azt tanácsolnám, hogy merjenek izgalmas, ma is releváns kérdéseket feltenni, bármilyen korszak művészetével is foglalkoznak.
Volt-e korábban Bulgáriában, milyen emlékek, benyomások, esetleg történetek jutnak eszébe az országról?
Igen, egy éve voltam egy másik kiállítással, azaz munka ügyben jöttem. Megdöbbentett, milyen keveset tudtam korábban az országról, a történelméről, kultúráról és a művészetről is. Akikkel találkoztam, nagyon közvetlenek voltak és Szófia lenyűgözött. Lehet, hogy furcsa hasonlat, de annyira tűnt élőnek, pezsgőnek és valahogy önazonosnak, mint Budapest a ’90-es években.
Katona Anikó művészettörténész Szófiába látogat a Magyar Nemzeti Galéria "Az élet művészete – Szecessziós plakátok Magyarországról (1895 - 1914)" című kiállításának kurátoraként.
