Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról

Szilvássy Carola báróné (1876-1948) Kolozsvár emblematikus személyisége, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, aktív közéleti tevékenységet folytató hölgy volt, a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság Tagja, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöknője, az Erdélyi Helikon védasszonya, az Óvári Szalon mozgatórugója, az Erzsébet Rend kitüntetettje, a diakonissza mozgalom első számú támogatója. Janovics Jenő rendezésében ő játszotta elsőként Nóra szerepét a kolozsvári színpadon. Bábáskodott a Helikon-kör születésénél, szerkesztői munkát is végzett, és nemcsak Bánffy Erdély-trilógiája esetében, az érintettség okán. Szerb Antal is elsőként neki küldte el a Magyar irodalomtörténet kéziratát, azzal a megjegyzéssel, hogy ha alkalmasnak találja, küldje tovább. A meghökkentő adalékok értelmezésében talán segít, ha eláruljuk: Carola nemcsak valamennyi Erdélyi Szépműves Céh kéziratot és könyvet elolvasta, de négynyelvű olvasónaplót is vezetett.

A jelen emlékkönyv a Carola-hagyaték első feldolgozása, melyben a korabeli erdélyi kultúrélet hétköznapjai, a galíciai front pokolbéli napjai mutatkoznak meg; a báróné versei, novellái és a hozzá írt levelek mentén kibontakozik a húszas évek kolozsvári kultúrtörténete, számos kevésbé ismert részlettel gazdagítva a hely-és művelődéstörténet iránt érdeklődők kíváncsiságát. Szilvássy Carola naplójegyzetei pedig egy kor autentikus lenyomatai arról, hogy egy erdélyi modern nemesasszony hogyan dolgozik, él, alkot az első világháború hétköznapjai közepette.