160 éve hunyt el Széki gróf Teleki Blanka (Kővárhosszúfalu, 1806. július 3.– Párizs, 1862. október 23.) a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve.
Az erdélyi arisztokrata gróf széki Teleki családban, Nagybánya közelében született. Édesapja Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig korompai gróf Brunszvik Karolina (1782–1843), az első magyarországi óvodák megalapítójának, gróf Brunszvik Teréznek a húga volt. Két ifjabb testvére:Teleki Emma (De Gerando Ágost neje) 1809-ben, Miksa 1813-ban született.
Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. A szabadságharc bukása után részt vett a hadbíróság elől bújdosó forradalmárok rejtegetésében. Pálfalvára (Szatmárpálfalva), az egyik Teleki-kúriára vonult vissza. A település szinte megközelíthetetlen volt, ezért az üldözöttek nagy számban menekültek ide. Párizsban élő nővérén keresztül kapcsolatot tartott a magyar emigrációval és miután a bécsi rendőrség kezére jutott a levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták, és Pestre, az Újépületbe szállították. Teleki Sándor honvédtiszt így emlékezett erre az eseményre:„Teleki Blankát elfogták, sok mindennel vádolták, ágyukat, a szent István koronáját és palástját keresték házában, ásattak a pálfalvi kertben, s különösen azzal gyanusiták, hogy ezrekben küldi ki a pénzt külföldre az emigránsoknak. Kötél és ón terhe alatt volt tiltva velünk, politikai bélpoklosokkal, érintkezni.” 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte.Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott. Miután 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt, a húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál, a Montparnasse-i temetőben nyugszik.
Emlékezete:
Teleki Blanka-díj, 2008-ban az esélyt teremtő pedagógusok részére alapították
2006. október 11-én a Párizsi Magyar Intézet emléktáblát helyezett el Teleki Blanka grófnő és testvére, Emma egykori lakhelyén, a Vaugirard utca 37. szám alatt álló párizsi épület homlokzatán.
számos iskola névadója
Kapcsolódó anyagok:
· De Gerando Ágoston: Teleki Blanka élete (Budapest, 1892);
· Szathmáry Károly: Gróf Teleki Blanka életrajza (Bp., 1886);
· Teleki Blanka és köre (Válogatta, sajtó alá rendezte, bevezetéssel ellátta Sáfrán Györgyi, Bp., 1963 illetve Kriterion, 1979).
· Kertész Erzsébet: Szeretném Blankát boldognak látni (Bp., 1998);
· Kertész Erzsébet: Teleki Blanka (Bp., 1966)
· Brunszvik Teréz, Teleki Blanka és De Gérandóné Teleki Emma Kossuth Lajosról (összeáll. Hornyák Mária). Martonvásár. Brunszkik T. Szellemi Hagyatéka Alapítvány, 2002. https://mek.oszk.hu/15800/15809/#
· Gáspár Ármin: Teleki Blanka grófnő Golgothája. Történelmi képek a szabadságharcból. Pécs, PTE EK és Tudásközpont, 2020. https://mek.oszk.hu/21000/21017/#
· Hornyák Mária: Brunszvik Teréz "szellemi gyermeke": Teleki Blanka (1806-1862) a). Martonvásár. Brunszkik T. Szellemi Hagyatéka Alapítvány :Teleki Blanka Hölgyklub, 2012. https://mek.oszk.hu/15800/15827/