A Falconieri - palota

FALCONIERI-PALOTA, A RÓMAI COLLEGIUM HUNGARICUM SZÉKHELYE

Az épület

A Via Giulia 1. szám alatt található épület története az antik időkre nyúlik vissza. Az épület alatt mai is megtalálhatóak egy római kori folyami kikötő maradványai, mindazonáltal információink egészen a Cinquecentóig elenyészőek a környékről, amelynek valódi virágzása csak a XVI. század elején kezdődött. Ekkor (1508-ban) II. Gyula pápa, aki Rómának új arculatot kívánt adni nagy urbanisztikai blokkok kialakításával, Bramantét bízta meg, hogy olyan utcát tervezzen, amely a Sixtus-hídtól a Trionfale-hídig vezet. Urbanisztikai szempontból egy másik fontos tényező volt a Farnese palota közelsége és néhány építész terve, hogy az épületet összekösse a Tevere túloldalán található Farnesinával. A palota első tulajdonosa Attilio Ceci volt, aki az Odescalchi családnak adta el 1547-ben. Az épület ezután Paleotto kardinális majd Mario Farnese tulajdonába került, 1638-ban Orazio Falconieri vásárolta meg. A gazdag bankár család, a Falconieri, Firenzéből érkezett Rómába és vagyonának köszönhetően, a pápai udvar tisztviselőiként, hamarosan beilleszkedett Róma főúri családjai közé. Rómában a firenzeiek kolóniája a Via Giulia környékén telepedett le. Orazio Falconieri a palota átépítése mellett döntött, mert a szerény és kevés komforttal felszerelt épület már nem illett a család új rangjához. A Seicento egyik legnagyobb építészét, Francesco Borrominit bízta meg az épület átépítésével és bővítésével. A családi levéltár dokumentumai szerint a munkálatok 1646-ban kezdődtek és 1649-ben fejeződtek be. Borromini három ablaksorral bővítette ki a Via Giulia felöli homlokzatot. Az eredetihez hasonló díszkaput épített, faragott terméskővel kirakott faldíszt, két oldalsó pillért (a család nemesi jelvényével a sólyommal, vagy egyiptomi horusszal), és egy koronázó párkányt helyezett az épületre. A palota belsejében is megtalálható Borromini összetéveszthetetlen kéznyoma az első emelet szalonjaiban és a földszinti galéria egyik termében látható stukkókon. A Borromini művészetére jellemző szimbolikus tartalommal bíró, eredetileg fehér stukkókat Costanza Falconieri esküvőjének alkalmából aranyozták be a ’700-as évek divatjának megfelelően. Az egyik teremben a stukkók a világot a lelki és a materiális közötti kapcsolatként mutatják be: három arany kör (szellem – anyag – lélek) sugárzó nappal a metszetek közepén. Egy másik teremben a művész az Univerzumot ábrázolja, különböző feltevések szerint hermetikus és szabadkőműves jelképeket használva. A Falconieri Palotát 1892-ben a garibaldista Luigi Medici del Vascello vásárolta meg. Az 1800-as évek végén az épületet átépítették, ekkor készült az eklektikus stílusú főlépcsőház, amelynek mennyezetén Luigi Medici del Vascello címere látható. Az épület 1927 óta a Magyar Állam tulajdona. A Római Magyar Akadémia, a Balassi Intézet 2016-os Külgazdasági és Külügyminisztériumba történt integrációja óta, a Külképviselet részeként működik.

A Loggia

Borromini a Palota tetejére impozáns loggiát épített, amely kiemelkedve az épület egységéből dominálja a díszkertre néző homlokzatot és az épület többi részét. A folyó szabályozása előtt a kert nagyobb volt a jelenleginél, harmonikus egységet alkotva a loggiával. A felső terasz balusztrádját díszítő barokk szobrok Janus istenséget ábrázolják. Borromini a kozmikus szimbólumokat, amelyek az évszakok váltakozásához is kapcsolódnak egy fiatal női és egy idős férfi arc egymás mögé helyezésével erősítette meg. Nemrégiben fejeződött be az épület részleges belső felújítása, a homlokzatok és a Borromini-loggia restaurálása. A munkálatokat teljes egészében az Oktatási és Kulturális Minisztérium finanszírozta.

A Magyar Történeti Intézet és a Római Magyar Akadémia

A Magyar Államra és a magyar népre vonatkozó önálló kutatások 1880-ban kezdődtek, amikor XIII. Leó pápa megnyitotta a Vatikáni Titkos Levéltárat. A magyarok az elsők között küldtek kutatókat, hogy a saját hazájuk történetére vonatkozó dokumentumokat tanulmányozzák. Az első laikus történeti intézet támogatója a nagyváradi címzetes püspök és a Magyar Tudományos Akadémia kiváló történésze, Fraknói Vilmos (1843-1924) volt. Az ő vezetésével kezdődtek el az első szisztematikus kutatások és azok eredményeinek publikálása is a Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia köteteiben. Fraknói Vilmos, hogy a Rómába érkező tudósoknak megfelelő elhelyezést biztosítson, a Nomentano negyedben vásárolt telket, amelyre az 1894 áprilisában felavatott Magyar Történeti Intézet székhelyét építtette. Az ösztöndíjasok a következő évtől jöhettek Rómába. Ugyancsak Fraknói kezdeményezésére az első épület mellé egy másodikat építtetett (1902 és 1904 között), ahol a magyar művészek Szépművészeti Akadémiája kapott helyet (ma a Szentszéki Magyar Nagykövetség székhelye). A kanonok 1912-ben a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta intézetét, amely átvette annak tudományos irányítását a Kultusz és Oktatási Minisztérium finanszírozásával. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása következtében történt törés után az új magyar kormány „új kapukat” kívánt nyitni Európa felé. Így 1928-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a via Giulián található Falconieri Palota megvásárlása mellett döntött. A felújítási munkálatok után az újjászületett Királyi Római Magyar Akadémia – amelynek 1929-től részlegeivé váltak meghatározott funkciókkal mind a Fraknói Történeti Intézet, mind az Istitutum Pontificium Ecclesiasticum Hungaricum in Urbe – ezen az új székhelyén kezdte meg hármas tevékenységét: történeti kutatásokat, művészeti tevékenységet és teológiai kutatásokat, visszatérve így az előzetes hagyományokhoz. Az ezt követő húsz évben az Akadémia tagjai és vendégei között a ’30-as, ’40-es évek legnagyobb magyar tudósait, íróit, festőit és szobrászait találjuk, csak néhány nevet említve ezek közül: Kerényi Károlyt, Kodály Zoltánt, Lukács Györgyöt, Szerb Antalt és Weöres Sándort. Érdemes megemlíteni, hogy ezekben az években alakult ki az Akadémia falai között az ún. Római Iskola, az olasz Novecentóhoz közel álló művészeti mozgalom, tagjai Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla, Molnár C. Pál, stb. Az intézmény kiadói tevékenységet is folytatott, a különböző szakirányú kiadványok mellett az Annuario címet viselő folyóiratot is gondozta, amelyben olasz-magyar kapcsolatokat érintő cikkek, tanulmányok és az ösztöndíjasok kulturális és művészeti tevékenységének leírásai jelentek meg. 1948-ban A Római Magyar Akadémia a Nagykövetség részévé vált elveszítve korábbi önálló tudományos és művészeti intézmény jellegét. A hidegháború évei alatt gyakorlatilag propagandista funkciót látott el. Csak 1981-től került ismét az Oktatási és Kulturális Minisztérium hatáskörébe. Ma az Akadémia folyamatosan lát vendégül kutató és művész ösztöndíjasokat, tudósokat, diákokat. Az utóbbi években erőfeszítések történtek azért, hogy modern intézetté alakuljon át, méltó legyen tudományos és művészeti feladatához. Újrakezdődött a Rómában és a Vatikánban található könyvtárak és levéltárak szisztematikus tanulmányozása. Az Annuario újabb számai jelentek meg, ezen kívül több közös publikáció látott napvilágot a Magyar Tudományos Akadémiával és olasz egyetemi és akadémiai intézetekkel együttműködésben. A Római Magyar Akadémia feladatai közé tartozik az itáliai magyar emlékek kutatása, védelme, gondozása is. 1992-ben megnyílt a Galéria, amely évente vendégül látja az Akadémia képzőművészeti ösztöndíjasainak kiállítását, ezen kívül helyt ad magyar és nemzetközi kiállításoknak is. A Palota nagytermében konferenciák, kerekasztal beszélgetések, koncertek, vetítések kerülnek megrendezésre. 1996-ban újra megalakult a Fraknói Történeti Intézet. Ennek része az 1894-ben a Történeti Intézettel egy időben megalapított könyvtár, amely kezdetben a mintegy 2000 kötetes Fraknói-gyűjteményből állt. A könyvtár törzsanyagát a következő években ajándékgyűjtemények gyarapították. Ennek a gyarapodásnak a II. Világháborút követő korszakban vége szakadt, az 1950-52 között zajló szisztematikus „értékmentés” során az állomány legértékesebb részét, 1830 könyvritkaságot hazaszállítottak Budapestre, az MTA könyvtárába és különböző egyetemekre. Ma a könyvtár kb. 15.000 kötetből áll és jelentős folyóirat gyűjteménnyel rendelkezik.

A PALOTALÁTOGATÁS ÁTMENETILEG SZÜNETEL!