Magyar Pavilon az 59. Velencei Képzőművészeti Biennálén
2022. április 23. – november 27. Velence, Giardini
Keresztes Zsófia : Az álmok után: merek dacolni a károkkal
- Nemzeti biztos: Fabényi Julia
- Kurátor: Zsikla Mónika
- Szervező: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
Keresztes Zsófia képzőművész az idei Biennáléra készített új több szoborból álló installációját állítja ki a Magyar Pavilonban. Koncepciója a művész egy korábbi kiállításához kapcsolódóan Arthur Schopenhauer porcupine dilemmájához nyúlik vissza. A filozófus, majd a későbbiekben Freud és a modern pszichológia képviselői által gyakran használt metafora az intimitás természetét hivatott érzékeltetni. Az ember mint társadalmi lény képtelen arra, hogy egyedül éljen, ezért folyamatosan keres másokat, akikkel megoszthatja a gondolatait, az érzéseit és szeretetét.
A schopenhaueri gondolatmeneten tovább haladva velencei kiállítás asszociatív kiindulópontját Szerb Antal 1937-ben megjelent Utas és holdvilág című regényének egy mozzanata adta. A regény főhőse a nászútján Velencéből Ravennába érkezve egyedül indul felfedezni a mozaikokat, hogy gyermekkorát felidézze. A porcupine dilemma tökéletesen illeszkedik a regény történetéhez: a hajdanvolt kultúrák emlékei nemcsak arra ébresztik rá a főhőst, hogy az egyén a saját társadalmi-kulturális meghatározottságából nyeri az önazonosságát, hanem arra is, hogy a jelene óhatatlanul a múlt fragmentumaira épül. A kiállítás nem a regény cselekményét parafrazeálja, hanem költői analógiaként használja fel a főhős mozaikokkal való találkozásának misztikus élményét, a megtapasztalás azon pillanatát, amikor a teljességélmény szétrobban, és az addig szilárdnak hitt világkép megkérdőjeleződik. A kétely révén ugyanakkor az ember képessé válhat arra, hogy szembenézzen a folyamatosan változó önmagával.
A kiállítás négy nagyobb egységben járja körül a múlt és a jelen a jövőhöz való ambivalens viszonyát és a szubjektum önazonosságának, az identitás feltérképezésének állomásait. A pavilon tereiben a különálló, de mégis egy közösségként létező, egymásra utalt testfragmentumok a közös és az egyéni tapasztalatok terhei alatt egymás tükörképében feloldódva próbálják elnyerni a végső formájukat.
Keresztes Zsófia (1985) Budapesten él és dolgozik. Művészeti tanulmányait 2010-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A diploma éveit követően sokat kísérletezett a papír formálhatóságával, és installációit leginkább az efemer jelleg határozta meg. A 2016-os év azonban változást hozott művészetében: ekkor talált rá a szobrainak jelenleg is az alapanyagát képező polisztirolra, valamint a szobrok héjszerkezetét képező üvegmozaikra. Ebben az időszakban már a személyiség formálódásának stációihoz és az ezeket alakító tapasztalatok leképezéséhez kapcsolódó absztraktabb, amorf testképzés jellemző munkáira. Keresztes művészetében az egymásba olvadó ikonográfiai alakzatok komplex és képlékeny rendszere az „ezredfordulós” generáció formanyelvével és referenciáival párosul. Művei megtestesült mozaikokként értelmezhetők, melyek sajátosan ötvözik az érzékiséget és a virtualitást, az analógot és a digitálist, a valóságost és a szürreálist: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve járják körül a szubjektum önazonosságának kérdéseit. Generációjának kimagasló tehetségeként az elmúlt években számos nemzetközi egyéni és csoportos kiállításon és biennálén vett részt, 2022-ben pedig Az álmok után: merek dacolni a károkkal című kiállításával Magyarországot képviselni az 59. Velencei Biennálén.
Fabényi Julia - Művészettörténész, a Velencei Biennále Magyar Pavilonjának nemzeti biztosa.1972 és 1990 között Lipcsében élt, a hol a Lipcsei Egyetemen tanult, majd oktatott. 1996 és 2000 között a szombathelyi Képtár, 2000 és 2005 között a Műcsarnok igazgatója volt. 2013 óta vezeti a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum munkáját.
Zsikla Mónika - Zsikla Mónika a Q Contemporary Budapest vezető kurátora. 2004 óta rendszeresen publikál hazai folyóiratokban, valamint hazai és nemzetközi kiadványokban. 2017 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója, 2017-2020 között a Budapest Galéria kurátora volt. Ezzel párhuzamosan az elmúlt évtizedben számos magyar kortárs képzőművészeti kiállítás kurátora és társkurátora volt.
A katalógusról
Fabényi Julia nemzeti biztos bevezető gondolatait egy hosszabb kurátori bevezető követi, amelyet a projekthez készült látványtervek illusztrálnak. Ez után Fehér Dávid írása olvasható, amely Folyékony ikonográfia címmel átfogóan mutatja be Keresztes Zsófia alkotói pályáját.
Fehér Dávid a budapesti Szépművészeti Múzeum Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetének (KEMKI) igazgatója és a Szépművészeti Múzeum kurátora, illetve az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének egyetemi adjunktusa. A következő Vincent Honoré Tágra nyílt, síró szemek című esszéje, amely a velencei projekt előzményeit elemzi és a látványtervek alapján ismerteti a Magyar Pavilonba tervezett kiállítást.
Vincent Honoré a MoCo Montpellier Contemporain kiállítási és programigazgatója, a 2019-es, 58. Velencei Biennálén a Koszovói Köztársaság nemzeti pavilonjának volt a kurátora. A katalógus harmadik tanulmányában a Kasia Redzisz – Krysztof Kościuczuk szerzőpáros a robotika és a futurológia felől értelmezi Keresztes Zsófia a Magyar Pavilonba készült szobrainak organikus formavilágát és posztdigitális reflexióit.
Kasia Redzisz a brüsszeli KANAL – Centre Pompidou művészeti igazgatója, ezt megelőzően a TATE Liverpool senior kurátoraként, korábban pedig a TATE Modern kurátoraként dolgozott, Krzysztof Kościuczuk művészeti író a Frieze munkatársa, Lengyelországban és Svájcban él.
A katalógust a de_form tervezte és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kiadásában jelent meg.