Via Giulia, 1
2021. február 25-től megtekinthető a Falconieri -palota első emeleti díszfolyosóján a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum "Az utca képeskönyve – Kereskedelmi plakátok (1885-1945)" című kiállítása.
Az „utca képeskönyve, az utca dekoratív művészete, az utca galériája, a nagyváros gyermeke" – mondták a plakátról a kritikusok a 19-20. század fordulóján. Hasonlították vásári kikiáltóhoz is, ki elvesztette a hangját és színes gesztikulációkkal akarja a tömegeket elcsábítani.
A gazdasági élet fellendülése, a tömegtermelés megindulása, a városfejlődés és a vele járó polgárosodás létjogosultságot adott a plakátnak Magyarországon is a 19. század utolsó évtizedeiben. Fokmérőjévé vált ipari, kereskedelmi, politikai és művészeti életünknek, hosszú ideig a tömegtájékoztatás és egyben az ízlésformálás legfontosabb eszköze volt. A korai plakátok a naturalista akadémizmus és a historizmus jegyében fogantak, átszőve allegorikus elemekkel. Az 1885. évi Budapesti Általános Kiállítás hirdetését tartja a szakirodalom az első igazi plakátnak. Alkotója Benczúr Gyula festőművész volt.
A magyar plakátművészet a 20. század első évtizedében teljesedett ki. A kezdeti, még festői képalkotás a nagy színfoltok, a leegyszerűsített kontúrok alkalmazásával és sajátos grafikai ötletekkel gazdagodva alkalmazott művészeti ággá fejlődött. A világvárossá növő Budapest utcai forgatagából kiviruló színes plakátok megállították a járókelőket. Meglepték, meghökkentették őket. Felkeltették vásárlókedvüket, új szükségleteket támasztottak. Mulatókba, mozikba invitálták a polgárokat. Kedélyesen mulattató megoldásokkal hatottak rájuk. Központi alakjuk a nő volt, aki asszonyi ékességet és műszaki csodát egyaránt reklámozott. A reklámgrafika kivívta önálló helyét a képzőművészetben. Fórumot és elismerést kapott hazai és külföldi kiállításokon. A magyar plakátművészet nemzetközi rangra emelkedett. A historizmustól a konstruktivizmusig különböző stílusok (akadémizmus, szecesszió, art deco, kubizmus) éltek békésen egymás mellett. Az 1930-as években szerephez jutottak a századelő fürdőplakátjainak méltó folytatásaként az idegenforgalmi plakátok, amelyek a nemzeti karakter kifejezésére törekedtek. Az idegenforgalomra az állam is nagy figyelmet fordított. A második világháború előtti években, a konjunktúra lanyhulásával fogyatkozni kezdett a jó kereskedelmi plakátok száma, egyre inkább a politikai célok kerültek előtérbe.
A kiállítás a plakátokat (28 darab) az utca hangulatát megidézve hozza közel a ma emberéhez. Megkérdezi látogatóit: Ön szerint milyen a jó plakát?