Nemes Nagy Ágnes emlékest

2022. március 21-én, hétfőn  18.00 órakor kerül megrendezésre a Falconieri-palota Liszt termében a Nemes Nagy Ágnes (1922-1991)  irodalmi emlékest, a neves magyar költő születésének 100. évfordulója alkalmából. A rendezvény a Petőfi Irodalmi Ügynökséggel együttműködésben valósul meg.  

• bevezető: Juhász Anna, irodalmár, a Petőfi Kulturális Ügynökség művészeti igazgatója
• Tóth Krisztina költőnő, írónő bemutatása, a Pixel című művel a középpontban – Mariarosaria Sciglitano, műfordító, kulturális újságíró, a firenzei egyetem oktatója, a Budapesti Corvinus Egyetem volt olasz nyelvi lektora
• Nemes Nagy Ágnes verseinek felolvasása
• Ughy Szabina összefoglalója női írónők és költőnők a 20. század végén és a 21. század elején címmel 

A belépés ingyenes, Super Green Pass, FFP2.maszk és regisztráció kötelező. Regisztrációhoz kattintson ide.

Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéíró. A Digitális Irodalmi Akadémia 1998-ban posztumusz tagjává választotta.

Budapesten született 1922. január 3-án, ugyanitt halt meg 1991. augusztus 23-án. Mindvégig eredeti nevén publikált. Házasságkötésétől kezdődően a hivatalos iratokban dr. Lengyel Balázsné néven szerepelt. 1944 áprilisában kötött házasságot Lengyel Balázs író–szerkesztő–kritikussal. 1958-ban elváltak, de munkatársi, szellemi életközösségük a további évtizedekben is megmaradt. Budapesten élt. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral. Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete Kettős világban címen 1946-ban jelent meg. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947 őszétől 1948 augusztusáig ösztöndíjjal a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton. A kemény diktatúra éveiben Nemes Nagy Ágnes szinte csak műfordítóként és a gyermekirodalom művelőjeként publikálhatott. Elsőrendűen francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos egyéb és más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa volt, 1954-től pedig négy éven át a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára. 1958-tól szabad szellemi foglalkozású íróként dolgozott. Második kötetének, a Szárazvillámnak a megjelenésétől (1957) folyamatosan jelen volt az irodalmi nyilvánosságban, de mindvégig távol tartotta magát a kultúrpolitikai hivatalosságtól. A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. (1969: A lovak és az angyalok; 1981: Között; 1986: A Föld emlékei.) Eredetisége és költői ereje révén mégis a korszak meghatározó, nemzedék-jelző alkotója lett, s egyúttal inspirálója a modern magyar líra további alakulásának. Költészetét a kortárs elemzők – a költő nyilatkozataira is építve – az „objektív líra”, az új tárgyiasság vonulatához sorolják, és az ún. „klasszikus modernség” egyik kimagasló teljesítményét látják életművében. Késői, tömbszerű nagy versei révén egyúttal a magyar prózavers egyik megújítójaként tartják számon. Versei külföldi folyóiratokban, antológiákban és önálló fordításkötetekben is megjelentek – angol, német, francia és olasz nyelven. Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának (1984: A hegyi költő). Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái. Az 1970-es, 80-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasó esteken és nemzetközi írótalálkozókon (Belgium, Franciaország, Németország, Anglia, Írország, Izrael), 1979-ben pedig négy hónapot töltött Iowában (USA), az egyetem nemzetközi írótáborában. 1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – almanach formában – újraindították az Újholdat (Újhold-Évkönyv, évente kétszer 1986–1991). A tizenkét kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette. Az évkönyvek a gondolati nyitottság jegyében, a magas művészi és szellemi minőség elve alapján szerkesztődtek. Nemzedéktől függetlenül azok publikáltak bennük, akik e gondolattal azonosultak és e mércét megütötték. A szépirodalom mellett bőséges teret kapott bennük az esszé, a tanulmány – a legkülönbözőbb művészeti és tudományos területről. A magyarországi rendszerváltást megelőző években az Újhold-Évkönyvek sorozata egyúttal kísérlet és példa is volt minőségelvű értelmiségi kooperációra, a táborokba szerveződés helyett a szellemi együttműködés megvalósítására. A sorozat Nemes Nagy Ágnes halálával megszűnt. Az író díjat, kitüntetést keveset kapott. Fiatalon, első kötetével elnyerte a Baumgarten-díjat (1948), első válogatott kötetéért kapta a József Attila-díjat (1969) és életművének elismerésére a Kossuth-díjat (1983). Halála után, 1997-ben Lengyel Balázzsal közösen megkapta Izrael Állam „Yad Vashem” kitüntetését, mert a Holocaust idején azon bátrak és igazak közé tartozott, akik biztonságuk kockáztatásával védték, bújtatták és mentették az üldözötteket. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar P.E.N. Clubnak is. Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1998-ban a Pro Renovada Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére, a díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek.

Fontosabb díjak, elismerések:

• 1948 – Baumgarten-díj
• 1969 – József Attila-díj
• 1982 – a Munka Érdemrend arany fokozata
• 1983 – Kossuth-díj
• 1985 – Az Év Könyve-jutalom
• 1997 – Yad Vashem-díj – Jeruzsálem

 

Tóth Krisztina (Budapest, 1967. december 5. –)

József Attila-díjas költő, író, műfordító. 2020-tól a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

1967 december 5-én született Budapesten. Anyja Baranyai Éva, ötvös, az Óra és Ékszer Vállalatnál készített ékszereket, később magánvállalkozó lett. Apja Tóth János, kereskedő, zöldséges üzlete volt. A család a zuglói Bánki Donát utcában élt, majd Újpalotára költöztek. Tanulmányait egy francia nyelvet is oktató hatodik kerületi iskolában kezdte meg. Bár a költő későbbi életét és pályaképét a francia nyelv és irodalom sokban meghatározta, iskolai éveinek hangulatáról sem írásai, sem visszaemlékezései nem mutatnak pozitív képet. Tolltartó című novellájának hangulata a Szív utcai iskola hangulatát tükrözi.

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába, közismertebb nevén a kisképzőbe járt, 1986-ban érettségizett szobrász szakon. Bár a rajz és számos képzőművészeti tevékenység, főleg a fényképezés és az ólomüveg-készítés azóta is közel áll hozzá, harmadikos korában úgy döntött, hogy a Képzőművészeti Főiskola helyett az ELTE Bölcsészkarán kívánja folytatni tanulmányait.

Az érettségit követő évben a Nemzeti Múzeumban dolgozott gyakornokként, majd magyar–történelem szakos hallgató lett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Tanulmányait megszakítva Párizsba ment, ahol alkalmi munkákból élt, majd Tempus-ösztöndíjat kapott. Nemcsak francia irodalmat fordított, de személyes ismeretséget is kötött olyan jelentős francia költőkkel, mint Alain Bosquet, Lionel Ray vagy Pierre Oster.

1992-ben hazatért, és egyetemi tanulmányait magyar szakon fejezte be. Szakdolgozatát Nemes Nagy Ágnes költészetéből írta. 1994-től a Budapesti Francia Intézet munkatársaként kortárs képzőművészeti kiállításokat szervezett. 1998 óta szabadúszó író. Verseket, novellákat, tárcákat, regényeket ír, lírai és epikai munkái mellett több gyermekkönyve és egy drámája megjelent. Műfordítóként Dominique Fernandez, Alain Bosquet, Lionel Ray és Benno Barnard verseit ültette át franciáról magyarra. Kreatív írást tanít. Két gyermeke van. Fia, az 1998-ban született Marcell zenész, a népzene és a kortárs zenei műfajok kapcsolódási pontjait keresi. Lánya, Lili 2012-ben született.

Fontosabb díjak, elismerések:

• 1990 – Radnóti-díj
• 1994 – Illyés Gyula-díj
• 1996 – Déry Tibor-díj
• 1996 – Graves-díj
• 1996 – Zoltán Attila-díj
• 2000 – József Attila-díj
• 2001 – Vas István-díj
• 2002 – Palládium-díj
• 2005 – Gemini-díj
• 2005 – Salvatore Quasimodo-emlékdíj
• 2005 – Szépírók Társaságának Díja
• 2007 – Bertha Bulcsu-emlékdíj
• 2007 – Márai Sándor-díj
• 2009 – Magyar Köztársaság Babérkoszorúja

Önálló kötetek

• Őszi kabátlobogás. Versek. Budapest. 1989. Kozmosz Könyvek, 73 p.
• A beszélgetés fonala. Versek. Budapest. 1994. Magyar Írószövetség; Belvárosi Könyvkiadó, 48 p. (Bibliotheca Hungarica.)
• Az árnyékember. Versek. [Budapest.] 1997. JAK–Kijárat, 50 p. (JAK-füzetek.)
• Porhó. Válogatott és új versek. Budapest. 2001. Magvető, 102 p. = utánnyom. 2007 = utánnyom. 2015.
• Marci öltözik. Takarodó. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill.: Szentesi Csaba.) Budapest. 2003. Csimota, 18 p.
• Marci mosogat. Árnyjáték. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill.: Catherine Burki, Simon Hilda.) Budapest. 2003. Csimota, 18 p.
• Marci és a vonat. Este lett. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill.: Szentesi Csaba, Csáki István.) Budapest. 2003. Csimota, 18 p.
• Marci a fürdőszobában. Altató. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill.: Pap Kata.) Budapest. 2003. Csimota, 14 p.
• Marci szerel. Alagút. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill..: Pap Kata.) Budapest. 2003. Csimota, 18 p.
• Marci kertészkedik. Tündérek. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill.: Rutkai Bori.) Budapest. 2003. Csimota, 18 p.
• Kiscipők. Marcipán. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill.: Rutkai Bori.) Budapest. 2003. Csimota, 16 p.
• A tigris. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill..: Pap Kata.) Budapest. 2003. Csimota, 14 p.
• A londoni mackók. Gyerekversek. [Képeskönyv.] (Ill.: Rutkai Bori.) Budapest. 2003. Csimota, 18 p. = 2., bőv. kiad. (Ill.: Takács Mari.) Budapest. 2013. Csimota, 77 p.
• Síró ponyva. Versek 2000–2003. Budapest. 2004. Magvető, 72 p. = utánnyom. 2007.
• Vonalkód. Tizenöt történet. Elbeszélések. Budapest. 2006. Magvető, 182 p. = utánnyom. 2007. = utánnyom. 2008. = utánnyom. 2010. = utánnyom. 2011. = utánnyom. 2013. = utánnyom. 2016. = 2018. 188 p. = utánnyom. 2021.
• Állatságok. Versek. (Ill.: Baranyai András.) Budapest. 2007. Magvető, 35 p. = ua. 2012.
• Hazaviszlek, jó? Tárcanovellák, publicisztikák. Budapest. 2009. Magvető, 238 p. = utánnyom. 2010. = utánnyom. 2013. = utánnyom. 2016. = 2018. = utánnyom. 2019. = utánnyom. 2021.
• Magas labda. Versek. Budapest. 2009. Magvető, 60 p. = utánnyom. 2010. = utánnyom. 2018.
• Pixel. Szövegtest. Novellafüzér. Budapest. 2011. Magvető, 166 p. = utánnyom. 2013. = utánnyom. 2014. = utánnyom. 2016. = jav. utánnyom. 2018. 165 p. = jav. utánnyom. 2020.
• Akvárium. Regény. Budapest. 2013. Magvető, 322 p. = utánnyom. 2015. = utánnyom. 2018.
• Pillanatragasztó. Novellák. Budapest. 2014. Magvető, 221 p. = utánnyom. 2015. = utánnyom. 2017. = jav. utánnyom. 2019. 220 p. = utánnyom 2021.
• A lány, aki nem beszélt. Mese. (Ill.: Makhult Gabriella.) Budapest. 2015. Móra, 31 p.
• Anyát megoperálták. Mese. (Ill.: Hitka Viktória.) Budapest. 2015. Móra, 47 p.
• Orrfújós mese. Mese. (Ill.: Timkó Bíbor.) Budapest. 2015. Central Médiacsoport ZRT., 48 p.
• Világadapter. Versek. Budapest. 2016. Magvető, 80 p.
• A vízisiklók királya. Mese. (Ill.: Radnóti Blanka.) Budapest. 2017. Manó Könyvek, 24 p. (A hős olvasó.)
• Felhőmesék. Mese. (Ill.: Timkó Bíbor.) Budapest. 2017. Magvető, 55 p.
• Párducpompa. Tárcanovellák. Budapest. 2017. Magvető, 208 p. = utánnyom. 2018.
• Ünnep. Versek. (Vál.: Lator László.) [Megjelent Tóth Krisztina ötvenedik születésnapjára.] Budapest. 2017. Magvető, 109 p.
• Zseblámpás mesék. Mesék. [Képeskönyv.] (Ill.: Timkó Bíbor.) Budapest. 2017. Magvető, 53 p.
• Murci kandúr világot lát. Mese. (Ill.: Timkó Bíbor.) Budapest. 2018. Teknős Könyvek, 59 p.
• Reptéri nyúl. Beszélgetések Tóth Krisztinával. Interjú. (Riporter: Horváth Csaba.) Budapest. 2018. Noran Libro, 301 p.
• Fehér farkas. Novellák. Budapest. 2019. Magvető, 126 p.
• Legyünk barátok! – Malac és Liba 1. Mese. [Képeskönyv.] (Ill.: Hajba László.) Budapest. 2019. Manó Könyvek, 49 p.
• Csavarogjunk együtt! – Malac és Liba 2. Mese. [Képeskönyv.] (Ill.: Hajba László.) Budapest. 2020. Manó Könyvek, 56 p.
• Gatyát fel! – Malac és Liba 3. Mese. [Képeskönyv.] (Ill.: Hajba László.) Budapest. 2020. Manó Könyvek, 56 p.
• Kígyóuborka. Gyerekversek. (Ill.: Szalma Edit.) Budapest. 2020. Manó Könyvek, 53 p.
• Járványmese. Mese. (Ill.: Václav Kinga, Gyenes Gábor.) Pozsony. 2020. Phoenix Polgári Társ., 32 p. (Phoenix Library.)
• Fogjunk verebet! – Malac és Liba 4. Mese. [Képeskönyv.] (Ill.: Hajba László.) Budapest. 2021. Manó Könyvek, 49 p.Bálnadal. Versek. 2017–2020. Budapest. 2021. Magvető, 64 p.

PIxel (Magvető, 2020)

Napjaink egyik legolvasottabb írónőjének új könyvében az egymásra épülő fejezetek önálló pixelkockákként működnek: önmagukban is egész, egyedi színű, izgalmas fejezetek, de ha észrevesszük közöttük a kapcsolatok összetett rendszerét, valami új és lenyűgöző, nagy történetté állnak össze. Állandó közelítés és távolítás, kicsinyítés és nagyítás váltakozása rajzolja meg szemünk előtt ezt a sajátos és nagyon is élő szövegtestet.