Róma, Falconieri - palota (Via Giulia 1.)
A KÉPEKBEN GONDOLKODNAK című mini magyar filmszemle keretében, 2022. március 8-án, 19.30 órakor Gaál István: Pályamunkások (1957, 4') és Sodrásban (1963, 81') című filmjei kerülnek levetítésére. Bevezető: Pintér Judit, filmkritikus.
A filmvetítésen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A regisztrációhoz kattintsanak ide.
A Pályamunkások főiskolás vizsgafilm, rendezője Gaál István, operatőre Sára Sándor, hangmérnöke Kemenes Frigyes volt. Gaál István rendező és Sára Sándor operatőr első közös filmje bravúros etűd, amelyben egy hétköznapi helyzet új ábrázolásban jelenik meg. A filmnek nincs hagyományos értelemben vett története, kizárólag statikus beállításokat látunk, ahol a vágás ritmusát a munka üteme határozza meg.A rendező és az operatőr ebben az esetben és később is kiválóan működött együtt, ami elsősorban a két alkotó hasonló képzettségének és látásmódjának volt köszönhető. A film szerkezete a korai filmtörténet avantgárd montázsfilmjeit, különösen a szovjet montázsiskola koncepcióját követi. A néző figyelmét és érzelmeit a ritmussal, az ellentétekkel, a rész és egész viszonyokkal való játék irányítja. A Pályamunkások azonnal elismerést hozott az alkotóknak, akik elnyerték vele a Világ Ifjúsági Találkozó fődíját. A sikernek köszönhető, hogy Gaál István 1959-ben már a római filmfőiskolán, a Centro Sperimentale di Cinematografián tanulhatott az olasz állam ösztöndíjasaként, ez az élmény pedig nagy hatással volt későbbi pályájára.
Gaál István és Sára Sándor együtt kezdték a pályájukat. Dokumentumfilmekkel, a VIT-fődíjas Pályamunkások mellett többek közt a Sodrásban előtanulmányának számító, színes filmre forgatott Tisza – Őszi vázlatokkal hívták fel magukra a figyelmet. Ekkor találtak rá az ukrán határ közelében fekvő, vásárosnaményi partszakaszra, ami azért is tetszett nekik, mert így a lehető legmesszebbre kerültek a budapesti cenzúrabizottság vigyázó szemeitől. A Bartók Béláért rajongó, később egy zseniális operafilmet (Orfeusz és Euridiké, 1986) is rendező Gaál első játékfilmjét fúgaként építette fel, a lassú folyású – nem sodró, inkább el-elmélázó – történetbe zenei passzázsokat illesztett, amikben egy parasztház berendezési tárgyait szemlélve foglalt össze egy életformát és annak közelgő elmúlását. A Sodrásban az egyik legfontosabb filmünk: ez indította el a magyar új hullámot, amivel a modernizmus frissítéseit átvevő magyar film rohamtempóban zárkózott fel az európai élvonalhoz. Az olasz neorealizmus és Antonioni ihletése a Sodrásbanon is tapintható. A magyar kritikusok némileg fanyalogva fogadták, és a bicegő dialógusokat kritizálták, de nyugaton már kitörő lelkesedés fogadta. A külföldi kritikusok a magyar kultúrpolitika béklyói nélkül ünnepelhették Sára Sándor lendületesen fogalmazott képeit, a zene, a mozgás és a ritmus tökéletes egységét. A Sodrásban máig érezteti hatását a magyar filmtörténetben, legutóbb például Mundruczó Kornél Deltáján (2008).