Róma, Falconieri - palota (Via Giulia 1.)
A Költészet Világnapja alkalmából, 2022. március 21-én 19.00 órai kezdettel felolvasó estet tartunk a Falconieri-palota Liszt termében. A rendezvényen 13 európai ország (Ausztria, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Szlovákia, Szlovénia) képviselteti magát, országonként egy-egy költővel. Magyarországot Pál Dániel Levente képviseli. A rendezvény az Európai Unió Nemzeti Kulturális Intézetével (EUNIC) közös szervezésben valósul meg.
- Ausztria: Christoph W.Bauer
- Bulgária: Petya Laleva
- Csehország: Petr Borkovec
- Lengyelország: Krzysztof Siwczyk
- Litvánia: Indrė Valantinaitė
- Olaszország: Daniela Attanasio
- Portugália: Catarina Nunes de Almeida
- Románia: Marta Petreu
- Szlovákia: Marián Milčák
- Szlovénia: Gašper Malej
- Spanyolország: Ángela Segovia
- Svájc: Nora Gomringer
A belépés ingyenes, Super Green Pass, FFP2.maszk és regisztráció kötelező. Regisztrációhoz kattintson ide.
Pál Dániel Levente (1982) költő, író, műfordító, cirkuszi dramaturgja. Öt verses- és két prózakötete jelent meg, színdarabjait országszerte játsszák, műveit lefordították angol, német, portugál, spanyol, román, lengyel, török, thai, kínai, arab és szerb nyelvre. 2012-ben az European Union Prize for Literature magyar zsűrijének elnöke, 2012–2016 között a ELTE Eötvös Kiadó főszerkesztője, 2016-tól a Fővárosi Nagycirkusz dramaturgja, 2020-tól a Petőfi Ügynökség előbb külügyi, majd irodalom szakmai igazgatója. 2017-ben és 2018-ban a két ország közötti irodalmi-kulturális kapcsolatok építésért Medalha Comemorativa kitüntetést vehetett át Brazíliában, 2019-ben Tudor Arghezi költészeti díjat kapott Romániában, Szent Boszorkány című újcirkuszi darabjáért és rendezéséért előbb Staféta-díjat (2019), majd a XIII. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál különdíját vehette át (2020).
Most is mintha egy szürke szerelem…
Most is, mintha egy szürke szerelem
függönyével védeném ki
egy másik szerelem napjának hevét.
Szúr a fény, – leng, libeg, lebeg be
a 36 fokos szenvedély.
A szobából, hol lakni álmodom,
kipakolom mind a bútorokat,
nyugodtan rendezem be új otthonom.
Vérrel festem meg az ajtókeretet,
beleimre akasztom könyveimet,
gyomromat átsikálom, kivakarom a koszt,
ajtót szerelek szebbik oldalára,
amit még ennék, itt melengetem,
szerelmesen várom szerelmesem.
Két bordám megfaragtam,
két költözés előtti gyertyát
két faragott bordámra viaszoltam;
megterítettem, ahogy illik,
medencémbe a meleg levest,
lapockámba a tésztát,
bőrömből szalvétát,
apróbb csontjaimból kést, kanalat, villát,
valami ilyesféle romantikát.
Sok hülyeség
maradozott el, verődött össze,
ahogy csiszolatlan félig férfi-aggyal,
szájpadlásra tapadt, vergődő szívvel,
eddigi életemben és egész délelőtt
vártalak.
És egész délután, két héten át
étlen-szomjan, egyre zsugorodva,
egyenletesen porosodva,
szürke függönyömbe kavarodva,
lengve, libegve, szenvedélyve.
Hogy soha aztán ne lássalak.