Az intézet tudományos tevékenysége: a Fraknói Történei Intézet
A Magyar Államra és a magyar népre vonatkozó önálló kutatások 1880-ban kezdődtek, amikor XIII. Leó pápa megnyitotta a Vatikáni Titkos Levéltárat. A magyarok az elsők között küldtek kutatókat, hogy a saját hazájuk történetére vonatkozó dokumentumokat tanulmányozzák. Az első laikus történeti intézet támogatója a nagyváradi címzetes püspök és a Magyar Tudományos Akadémia kiváló történésze, Fraknói Vilmos (1843-1924) volt. Az ő vezetésével kezdődtek el az első szisztematikus kutatások és azok eredményeinek publikálása is a Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia köteteiben.
Fraknói Vilmos, hogy a Rómába érkező tudósoknak megfelelő elhelyezést biztosítson, a Nomentano negyedben vásárolt telket, amelyre az 1894 áprilisában felavatott Magyar Történeti Intézet székhelyét építtette. Az ösztöndíjasok a következő évtől jöhettek Rómába. Ugyancsak Fraknói kezdeményezésére az első épület mellé egy másodikat építtetett (1902 és 1904 között), ahol a magyar művészek Szépművészeti Akadémiája kapott helyet (ma a Szentszéki Magyar Nagykövetség székhelye). A kanonok 1912-ben a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta intézetét, amely átvette annak tudományos irányítását a Kultusz és Oktatási Minisztérium finanszírozásával.
Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása következtében történt törés után az új magyar kormány „új kapukat” kívánt nyitni Európa felé. Így 1928-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a via Giulián található Falconieri-palota megvásárlása mellett döntött. A felújítási munkálatok után az újjászületett Királyi Római Magyar Akadémia – amelynek 1929-től részlegeivé váltak meghatározott funkciókkal mind a Fraknói Történeti Intézet, mind az Istitutum Pontificium Ecclesiasticum Hungaricum in Urbe – ezen az új székhelyén kezdte meg hármas tevékenységét: történeti kutatásokat, művészeti tevékenységet és teológiai kutatásokat, visszatérve így az előzetes hagyományokhoz.
Az ezt követő húsz évben az Akadémia tagjai és vendégei között a ’30-as, ’40-es évek legnagyobb magyar tudósait, íróit, festőit és szobrászait találjuk, csak néhány nevet említve ezek közül: Kerényi Károlyt, Kodály Zoltánt, Lukács Györgyöt, Szerb Antalt és Weöres Sándort. Érdemes megemlíteni, hogy ezekben az években alakult ki az Akadémia falai között az ún. Római Iskola, az olasz Novecentóhoz közel álló művészeti mozgalom, tagjai Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla, Molnár C. Pál, stb. Az intézmény kiadói tevékenységet is folytatott, a különböző szakirányú kiadványok mellett az Annuario címet viselő folyóiratot is gondozta, amelyben olasz-magyar kapcsolatokat érintő cikkek, tanulmányok és az ösztöndíjasok kulturális és művészeti tevékenységének leírásai jelentek meg. 1948-ban a Római Magyar Akadémia a Nagykövetség részévé vált elveszítve korábbi önálló tudományos és művészeti intézmény jellegét. A hidegháború évei alatt gyakorlatilag propagandista funkciót látott el. Csak 1981-től került ismét az Oktatási és Kulturális Minisztérium hatáskörébe.
Ma intézetünk folyamatosan lát vendégül kutató és művész ösztöndíjasokat, tudósokat, diákokat. Az utóbbi években erőfeszítések történtek azért, hogy modern intézetté alakuljon át, méltó legyen tudományos és művészeti feladatához. Újrakezdődött a Rómában és a Vatikánban található könyvtárak és levéltárak szisztematikus tanulmányozása. Az Annuario újabb számai jelentek meg, ezen kívül több közös publikáció látott napvilágot a Magyar Tudományos Akadémiával és olasz egyetemi és akadémiai intézetekkel együttműködésben. Az intézet feladatai közé tartozik az itáliai magyar emlékek kutatása, védelme, gondozása is. 1992-ben megnyílt a Galéria, amely évente vendégül látja az Akadémia képzőművészeti ösztöndíjasainak kiállítását, ezen kívül helyt ad magyar és nemzetközi kiállításoknak is. A Palota nagytermében konferenciák, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, vetítések kerülnek megrendezésre.
1996-ban újra megalakult a Fraknói Történeti Intézet. Ennek része az 1894-ben a Történeti Intézettel egy időben megalapított könyvtár, amely kezdetben a mintegy 2000 kötetes Fraknói-gyűjteményből állt. A könyvtár törzsanyagát a következő években ajándékgyűjtemények gyarapították. Ennek a gyarapodásnak a II. világháborút követő korszakban vége szakadt, az 1950 és 1952 között zajló szisztematikus „értékmentés” során az állomány legértékesebb részét, 1830 könyvritkaságot hazaszállítottak Budapestre, az MTA könyvtárába és különböző egyetemekre. Ma a könyvtár kb. 15.000 kötetből áll és jelentős folyóirat gyűjteménnyel rendelkezik.