Az Akadémia története

A Magyar Államra és a magyar népre vonatkozó önálló kutatások 1880-ban kezdődtek, amikor XIII. Leó pápa megnyitotta a Vatikáni Titkos Levéltárat. A magyarok az elsők között küldtek kutatókat, hogy a saját hazájuk történetére vonatkozó dokumentumokat tanulmányozzák. Az első laikus történeti intézet támogatója a nagyváradi címzetes püspök és a Magyar Tudományos Akadémia kiváló történésze, Fraknói Vilmos (1843-1924) volt. Az ő vezetésével kezdődtek el az első szisztematikus kutatások és azok eredményeinek publikálása is a Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia köteteiben.

Fraknói Vilmos, hogy a Rómába érkező tudósoknak megfelelő elhelyezést biztosítson, a Nomentano negyedben vásárolt telket, amelyre az 1894 áprilisában felavatott Magyar Történeti Intézet székhelyét építtette. Az ösztöndíjasok a következő évtől jöhettek Rómába. Ugyancsak Fraknói kezdeményezésére az első épület mellé egy másodikat építtetett (1902 és 1904 között), ahol a magyar művészek Szépművészeti Akadémiája kapott helyet (ma a Szentszéki Magyar Nagykövetség székhelye). A kanonok 1912-ben a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta intézetét, amely átvette annak tudományos irányítását a Kultusz és Oktatási Minisztérium finanszírozásával.

Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása következtében történt törés után az új magyar kormány „új kapukat” kívánt nyitni Európa felé. Így 1928-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a via Giulán található Falconieri Palota megvásárlása mellett döntött. A felújítási munkálatok után az újjászületett Királyi Római Magyar Akadémia – amelynek 1929-től részlegeivé váltak meghatározott funkciókkal mind a Fraknói Történeti Intézet, mind az Istitutum Pontificium Ecclesiasticum Hungaricum in Urbe – ezen az új székhelyén kezdte meg hármas tevékenységét: történeti kutatásokat, művészeti tevékenységet és teológiai kutatásokat, visszatérve így az előzetes hagyományokhoz.

Az ezt követő húsz évben az Akadémia tagjai és vendégei között az 1930-as, 1940-es évek legnagyobb magyar tudósait, íróit, festőit és szobrászait találjuk, csak néhány nevet említve ezek közül: Kerényi Károlyt, Kodály Zoltánt, Lukács Györgyöt, Szerb Antalt és Weöres Sándort. Érdemes megemlíteni, hogy ezekben az években alakult ki az Akadémia falai között az ún. Római Iskola, az olasz Novecentóhoz közel álló művészeti mozgalom, tagjai Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla, Molnár C. Pál, stb.

Az intézmény kiadói tevékenységet is folytatott, a különböző szakirányú kiadványok mellett az Annuario címet viselő folyóiratot is gondozta, amelyben olasz-magyar kapcsolatokat érintő cikkek, tanulmányok és az ösztöndíjasok kulturális és művészeti tevékenységének leírásai jelentek meg.

1948-ban A Római Magyar Akadémia a Nagykövetség részévé vált elveszítve korábbi önálló tudományos és művészeti intézmény jellegét. A hidegháború évei alatt gyakorlatilag propagandista funkciót látott el. Csak 1981-től került ismét az Oktatási és Kulturális Minisztérium hatáskörébe. A Római Magyar Akadémia a többi külföldi intézettel együtt 1992 és 2007 között a kultúráért felelős minisztérium felügyelete alá tartozó Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatóságának irányítása alatt működött, 2007-től az intézetek az ugyanezen minisztériumhoz tartozó Balassi Intézet vezetése alatt álltak. A Balassi Intézet 2010-ben a Közigazgatási és Külügyminisztérium felügyelete alá került. 2016-tól az Akadémia, a 23 másik külföldi magyar intézettel együtt, a Külgazdasági és Külügyminisztérium közvetlen irányítása alatt működött. 2020. szeptember 1-től központi egységesítés révén hivatalos neve Collegium Hungaricum Rómára változott.

Intézetünk 2023 nyarától a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kulturális Diplomáciáért Felelős Helyettes Államtitkárság szakmai irányítása alá tartozik.

 

"125 év az olasz-magyar kapcsolatok szolgálatában: Fejezetek a Római Magyar Akadémia történetéből" dokumentumfilm sorozat. A sorozatot Csorba László (történész, a Római Magyar Akadémia volt igazgatója) szerkesztette, megvalósítását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.