Versmondó műhely

INALCO, 2023. április 11.

Ady Endre (1877-1919) a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője. A Szent Margit legendája című verse éles kontrasztot képez hatalmas lendületű programverseivel és szimbolista költeményeivel. Szubjektív, melankolikus hangvétele inkább szomorúságot sugall, a hiábavaló várakozásét, amelyet a XIII. században alig 29 évet élt Árpád-házi királylány történetével fejez ki. Az ismert legenda vallásos jelentésétől gyökeresen eltérő, profán értelmezés azonban inkább magát a költőt jellemzi. A király a Nyulak szigetén (ma Margitsziget) kolostort építtetett a lányának, és Margit ott élte le rövid, áldozatos életét. Sorsának kulcsa Ady szerint egy csalódás: a Nyugatról várt álomlovag soha nem jött el érte a dunai szigetre. A költőre ez mindenképpen igaz, ő egy Nyugatról szőtt álomhoz mérte a „magyar Ugart”, és gyakran haragosan, máskor keseregve öntötte ki a szívét, mint itt is, a magyar állapotok miatt.

Didier, az INALCO másodéves hallgatója
A vers teljes szövege itt olvasható

A költőnő, akinek verseit az ún. objektív líra körébe szokták sorolni, mítoszteremtő erővel tudja ábrázolni szövegeiben ember és természet egybeolvadó kapcsolatát. A „feketénél is feketébb” éjszakáról szóló verse így tudja újrateremteni a sötétség élményét a szavak erejével. Saját esztétikai felfogásáról így vallott egy interjúban: „A vers alapja az érzés, az indulat. Verseimben érzelemmel telített tárgyak mozognak. Szeretem a valóság anyagát. De a tárgyi valóság számomra mindig csak kiindulópont valami távolabbi felé.”

Marion, az INALCO harmadéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható.

A kiváló költő- és írónő jelentős szépirodalmi életműve mellett esszéi, valamint (több nyelvből, de főleg franciából és németből készített) műfordításai szintén fontosak.

A Fák című vers emblematikusnak tekinthető, mert a költőnő főtémái közé tartozó természet általános dimenziót ölt, és mítoszteremtő ereje van a téli fák, a tó és a néma szárnyú vadkacsák létének. Az első sor mindjárt egy váratlan leállással lep meg, mivel a tanulásra való felhívást elválasztja a valódi tárgytól, a téli fáktól, majd a kifejtés után variálva ismétli meg a főmotívumot.

Edwige, az INALCO harmadéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható.

A szerző (1921-1981) a modern magyar gondolati költészet egyik legnagyobb hatású alkotója, aki egyszerre vallotta magát hívőnek és poétának: „Én költő vagyok és katolikus” – nyilatkozta egy interjúban. Sok műfajban alkotott, drámát és epikát is írt, de esszéi és bölcseleti művei is jelentősek. Alaptémái gyakran százada rettenetes történelmi eseményeire reflektálnak, mint például a holocaust, de az emberi szenvedés, a reményért és a félelem ellen folytatott küzdelem, vagy akár a művészetfilozófia nagy kérdései is foglalkoztatták.

A Fabula a KZ Oratórium rövid verses része, amely erős érzelmi hatást kelt a kezdet rövid és lírai, népmesékre emlékeztető felütése és a két utolsó sor lélegzetelállítóan drámai kontrasztja között.

Didier, az INALCO harmadéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható.

A népszerű újságíró és irodalmár Eugen Herzlként látta meg a napvilágot. Budapesten született, és itt is élt, bár sokat utazott a világban. Unokatestvére Herzl Tivadarnak, a cionista mozgalom megalapítójának (aki – vele ellentétben – megtartotta születési nevét). Gyermekkorától írogatott verseket, amelyek már 14 éves korától meg is jelentek nyomtatásban. Az újságírás és az irodalom szinte minden műfaját gyakorolta, de legismertebb művei, amelyek még mindig közszájon forognak, operettekhez írt dalszövegek. Közülük a leghíresebbek Kacsóh Pongrác 1904-ben bemutatott, Petőfi Sándor elbeszélő költeményét megzenésítő János vitéz című daljátékához készültek.

A « kis Katónak » címzett könnyed, ironikus hangvételű költemény jól mutatja Heltainak azt a profilját, amely kedves humorával és nyelvi leleményeivel hatalmas sikereket hozott számára a magyar irodalom és daljáték területén.

Antoine, az INALCO harmadéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható.

Ez a sokoldalú újságíró, költő, drámaíró a budapesti kabarék kedvelt háziszerzője volt, a múlt század elejétől az 1950-es évekig. A sanzonirodalom úttörőjeként sikerrel honosította meg a francia chansonok stílusát a magyarban (ezt példázza Kabaret-dalok című, 1909-es kötete). Több nyelvből fordított, de versei és dalszövegei révén lett igazán népszerű, keserédes komédiáit (Lila ákác, Patika) pedig még ma is gyakran játsszák a magyar színpadokon.

A Hinta csengő-bongó sorai és élénk ritmusa ugyanazt a hangot ütik meg, mint könnyedén pergő, de sokszor alapvetően melankolikus színdarabjai.

Edwige, az INALCO harmadéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható.

A kiváló erdélyi költő és műfordító (1929-2018) nagyszabású életművet alkotott, több mint negyven műve jelent meg, köztük elsősorban verseskötetek, de sok gyermekkönyv is. Az Előhang c. költeménye különleges kapcsolatban mutatja fel a kint és a bent tereit: a természet köti össze a két világot. A benső páncélként védelmezi az embert a külső valóság megpróbáltatásai ellen, és ugyanúgy léteznek vidékei, amelyek láthatatlanok ugyan, mégis képessé teszik az embert arra, hogy változtasson természeti adottságain. Olyan tájak ezek, ahol más törvények uralkodnak: „…ahol a keserű / számban édessé ízesül / vannak vidékek legbelül”.

Didier, az INALCO elsőéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható

Az elmúlást megéneklő ballada szerzője, Juhász Gyula (1883-1937) Magyarország déli régiójában, Szegeden élt, és a magyar líra több nagy hagyományát folytatta: megénekelte a Tisza-parti tájakat és a nagy szerelmeket, amelyek őt nem tették boldoggá. Haladó szellemű gondolkodóként részt vett a magyarországi munkásmozgalom főbb eseményeiben, de a sorban elbukó forradalmak csak tovább mélyítették pesszimizmusát és depresszióját, amely végül öngyilkosságba kergette.
Az Ódon ballada szövegszerűen megidézi François Villon Nagy testamentumának egyik híres darabját, a Ballada a hajdani idők dámáiról szólót (ez a cím József Attila fordítása), átvéve a jól ismert refrént: „De hol van a tavalyi hó?”. Juhász Gyula verse kései, megható variáció az elmúlás témájára, Villon legendás személyét és versét megidézve.

Marion, az INALCO harmadéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható.

A kiváló erdélyi költő, író és műfordító (1929-2018) verse elégikus hangon szólal meg, meglepő kontrasztot képezve a félelmet megidéző főtémával. Azt az alapvető ontológiai kérdést veti fel, hogyan tudja megóvni magát az ember a léttel járó állandó szorongástól és rémülettől. Erre a bölcseleti problémára választ keresve a remény kerül a költő gondolatainak fókuszába. A Gondviselés céljai is sejthetők az emberi élet mélyén rejtőző félelemben, amellyel szemben a remény sem nyújt biztos védelmet, sőt a reménykedő viszonya alapvetően ellentmondásos a földi és túlvilági létezéssel kapcsolatban. A költemény szervesen illeszkedik a magyar gondolati líra nagy hagyományába, amelynek egyik kiemelkedő képviselője Kosztolányi Dezső (1885-1936).

Didier, az INALCO elsőéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható

Weöres Sándor (1913-1989) számos gyermekverset írt, köztük a Csiribirit, amely szerepel 1955-ös, Bóbita című, gyermekeknek (is) szóló gyűjteményes kötetében. A lüktető ritmusú szöveg azonban mégsem kizárólag gyermekeknek szól, mert olyan utalások, mint a zabszalma vagy a bojtorján népi gyógymódokra utal, sőt a mágia egyes eszközeit is sejteti. Az utolsó strófákban megidézett tűz, lázas beteg és álmok egyre erősítik a szövegnek ezt a rétegét, és a szavak lüktető ritmusa, altatóra is emlékeztető jellegén túl, ráolvasás-szerű hatást gyakorol.

Erwann, az INALCO másodéves hallgatója

Weöres Sándor (1913-1989) Túl, túl, messze túl című költeménye vidám hangulatával és játékos humorával gyermekversnek is tekinthető, de mint oly sok más esetben, az utolsó sor ritmikus sorai másfajta tartalmat is felidéznek. Az, hogy a fiú mosogat és a lány az úr, felvillant egy másik világot „túl, túl, messze túl”, ahol a hagyományos női-férfi szerepek felcserélhetők.

Erwann, az INALCO másodéves hallgatója

Fordította: Tivadar Gorilovics et Max Andréoli

Ez a fiatalkori vers, sebes lendületével és népdalokra emlékeztető ritmusával, rímeivel a természet, a művelt kertek és a virágok témája körül forog. Az első két strófa boldog jövőt, érett férfikort sejtet (a pipa és a személyiség-építés motívumával: „magamat is elültetem”) saját maga és a többiek számára is. Miután azonban a költő az egész emberiségre kiterjesztette látomását, hirtelen hangot vált és világvégét láttat, ahol a virágok már sírdombokon nőnek. Ez az egyszerűnek látszó, és voltaire-i értelemben „kertművelő” dal szöges ellentétet képez az ugyanabban az 1925-ös kötetben megjelent, híres, nagy botrányt kavaró címadó verssel – Tiszta szívvel –, amely fenyegető hangot üt meg, és betörést, gyilkolást, kivégzést vizionálva más jövőt jósol a növényeknek: „s halált hozó fű terem / gyönyörűszép szívemen”.

Ali, a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium 11. osztályos diákja

A magyar vers teljes szövege itt olvasható.

Az INALCO magyar szakos hallgatói öt olyan verset adnak elő, amelyekben a versritmus lüktetése különösen érzékelhető. Weöres Sándor két bravúros, rigmusként is skandálható darabbal szerepel az összeállításban, de mellette három kortárs költő – Varró Dániel, Lackfi János et Vörös István – versei is megszólalnak. Ebben a „ritmus-szvitben” emlékezetes sorok bizonyítják, hogy az ütemhangsúlyos verselés a magyar nyelv egyik különleges adottsága, amely a nagy költészeti hagyományokat folytatva ma is elevenen él irodalmunkban.

Az elhangzó versek:

Weöres Sándor: Galagonya
Weöres Sándor: Hold és felhő
Varró Dániel: Robotikai mérnök
Lackfi János: Kukorica
Vörös István: A kutya nyoma

Karine, Erwann, Gézengúz, Aurélie és Patrick, az INALCO elsőéves hallgatói

Oravecz Imre 1943-ban született a Heves megyei Szajlán. Egyetemi tanulmányai végeztével germanista, költő, regényíró és világjáró lett. Háromszor hagyta el Magyarországot, hogy másutt éljen, főleg Amerikában, de végül mindig visszatért szülőhazájába, sőt legutóbb a szülőfalujába. A szöveg – címének megfelelően – a prózaverseket tartalmazó 1972 szeptembere című kötet (2003) nyitóverse, és szerelmekről, találkozásokról szól, a valódi emlékeket a fikció szintjére emelve csaknem 30 év távlatából.

Gézengúz, az INALCO elsőéves hallgatója
A teljes szöveg itt olvasható

Ez a népdalok hangvételére emlékeztető szerelmes vers a költő pályának korai korszakából (1925) származik. Mozgó életképben mutatja be, hogyan jár a kedvese az utcán, hogyan eleveníti meg élettelen környezetét és igézi meg a járókelőket könnyed járásával, amely a természet harmóniáját felidézve madarakkal és növényekkel népesíti be a városi utcát.

Aurélie, az INALCO elsőéves hallgatója

Ez az istenes költemény a költő pályának legkorábbi szakaszából származik (1922). Zsoltár formájában örökíti meg az esti csend és nyugalom által ihletett gondolatokat. A költő tizenhét éves korában, a férfikor küszöbén néz szembe a gyermekkor elmúlásával, és Istennel folytatott párbeszédében máris olyan konfliktusokkal viaskodik, amelyekkel egész életében és költészetében küzdenie kell majd.

Erwann, az INALCO elsőéves hallgatója

Ez a csöndes-békés hangvételű költemény a korabeli budapesti értelmiség kedvenc talákozóhelyén, a Japán Kávéházban született a költő élete vége felé (1936-ban vagy 37-ben). A sok megpróbáltatás között olyan rövid és derűs közjátékot jelent, amelyben a szerző jövendő olvasóit két részre osztja. Nem törődik azokkal, akik nem szeretik, és csak a többiekhez szól, akik „a semmiben hajózva” ismerősei, és harmóniában élnek a természettel.

Gézengúz, az INALCO elsőéves hallgatója

Ez a kései vers a siratók panaszos hangvételét idézi meg: a költő néhány hónappal később öngyilkos lett. Ifjúkori szerelmei közül a legkedvesebbhez szól a vallomás: az idő egyáltalán nem gyógyítja be a sebeit, nem halványítja el szenvedélyes érzéseit, fájdalma kozmikus hiányérzetté nő.

Karine, az INALCO elsőéves hallgatója

Fordította :
Tivadar Gorilovics et Max Andréoli

Ez a négystrófás vers az ifjú, 22 éves költő egyik boldog szerelmes pillanatából (1927 végéről) való, és egy festőnő múzsa – Gyenes Gitta – lányához, Wallesz Lucához szól. Dalszerűen, ringató ritmussal megkomponált sorai táncos lejtésűek, és bár a cím bibliai felütésű, és a szövegben is vannak istenes költeményekre utaló fordulatok, a későbbi versek fájdalmas alapérzése itt teljesen hiányzik. A vallomás az öröm zenéjét szólaltatja meg, párhuzamos, polifón szerkesztéssel halmozva egymásra a természeti képeket, amelyek az utolsó versszakban az univerzum felé tágítják ki a boldog szerelem érzését.

Nándor, a Debreceni Egyetem másodéves hallgatója
A magyar vers teljes szövege itt olvasható

A Megfáradt ember című vers először 1923-ban jelent meg a Nem én kiáltok című gyűjteményben, amikor József Attila még csak 18 éves volt. 1929-ben bekerült a Nincsen apám, se anyám című kötetbe. A fiatal költő élete zaklatott volt, és ez a vers egy nyugodt, de mégis szívfacsaró pillanatról szól. A fájdalom mindenütt jelen van.

Luca, a Paris IV–Sorbonne Egyetem 1. éves hallgatója
A teljes szöveg itt olvasható

Móricz Zsigmond Iciri-piciri című verses meséjét szinte minden magyar gyerek ismeri hosszú generációk óta. A kismacska kalandjait az eredeti szöveg számos illusztrált kiadása mellett rajzfilmek és zenei feldolgozások is megörökítik.

Aurélie, az INALCO elsőéves hallgatója
A teljes szöveg itt olvasható

Ez a „profán ima” kétsoros kívánságokba foglalja, mitől félti és hogyan védené meg a költő a jövendő nemzedékeket. A világot a négy elem: tűz, víz, ég és föld egységében láttatja, egy olyan látomásban, amelyben csak az ember képviseli a Gonoszt. Vele szemben igazi rokonai, a mindenség erői jelentik a megváltást a szeretettel. A szépen összecsengő asszonáncok finom szerkezetbe foglalják az egymást követő felsorolásokat, amelyekben élő és holt anyagok változatos ellentétpárokba állítva képviselik a szeretetet, a gyermekek jövőjének védelmét.

Edwige, az INALCO másodéves hallgatója
A vers teljes szövege itt olvasható

A II. világháború alatt, 1941-ben írt, dallamos, ringatók ritmusára hullámzó szerelmes vers megrendítő vallomás a kedveshez, akiről tudjuk, hogy a költő (1909-1944) felesége, Gyarmati Fanni. Radnóti a hitvesi szerelem egyik legnagyszerűbb művelője a magyar irodalomban, és a vers a halálfélelem, a szörnyűségek közepette még jobban megerősödő, egész életre szóló kötődés és elköteleződés páratlan szépségű tanúbizonysága.

Gézengúz, az INALCO elsőéves hallgatója
A vers teljes szövege itt olvasható

Ez a vers szelíd őszi tájat idéz elénk, harmonikus soraival altatódalra emlékeztet, régi dalra, amely mit sem veszített varázsából. Valamilyen titokzatos oknál fogva, talán részben a szabályosan összecsengő rímek miatt, idegen füllel is könnyen meg tudjuk jegyezni.

Petőfi Sándor (1823-1849) sokak számára mindenekelőtt az 1848/49-es szabadságharc költője, de lírájában fontos szerep jut a bensőséges érzelmeknek is. Ez az „őszi” verse Szendrey Júliával (1828-1868) kötött házassága (1847) után egy évvel keletkezett, és a családi boldogság hangját szólaltatja meg.

Antoine, az INALCO másodéves hallgatója
A vers teljes szövege itt olvasható

Margarita, az INALCO elsőéves hallgatója énekel, édesanyja, Natalia szintetizátoron kíséri.
Zene: Sebő Ferenc
A vers teljes szövege itt olvasható

Ez az 1941-es „játékvers”, amely rigmusaival és zenés felhangjaival gyermekversre emlékeztet, a látszat ellenére nem annak készült. A Rongyszőnyeg című, 99 versből álló sorozat részeként jelent meg 1944-ben, és egy nagy, villámcsapásszerű szerelem ihlette. A képek és a ritmus szimbiózisa tökéletes, a színek-hangok szinesztéziáját a Galagonya izzó ruhájának vöröse jeleníti meg az éjszaka sötétjének és a Hold sápadt sárga fényének hátteréből kiválva. Bár a Holdfátyol a bokrot síró lánnyá tudja változtatni, a vers megőrzi vidám alaphangját, sőt könnyedén visszavált az izzó galagonyabokor tűzszínű ruhájának képére.

Karine, az INALCO elsőéves hallgatója
A vers teljes szövege itt olvasható

Weöres Sándor (1913-1989) nagy virtuóza a nyelvi játékoknak és a zenék, szövegek együttes kezelésének. Ez a verse is egy dallamhoz készült, Kodály Zoltán megrendelésére, a zeneszerző kétszólamú szolfézsgyakorlataihoz (Bicinia Hungarica 1-4). A költő ehhez a kétstrófás vershez magyar népdalokra jellemző formát választott, párhuzamos szerkesztéssel. Egyszerű témát dolgoz fel: a vihartól való félelmet, amely ellen a nagyobb testvérek tudnak oltalmat nyújtani, illetve a békés családi otthon iránti szeretetet.

Karine, az INALCO elsőéves hallgatója
A vers teljes szövege itt olvasható

Ez az 1936-ban, a költő élete vége felé keletkezett, rejtélyes című költemény nagy nosztalgiával idézi fel József Attila ifjúságának azt a korszakát, amikor szoros barátságot ápolt és távoli szerelmet érzett egy festőnő és lánya iránt, akik több versét ihlették. Hármasban tett sétáik emléke tovább él benne, de vágytalanul, tiszta szeretettel próbál visszagondolni erre a szívének kedves asszonyra, aki holt anyja képét is előhívja az emlékezetében.

Edwige, az INALCO másodéves hallgatója
A vers teljes szövege itt olvasható

Radnóti Miklós (1909-1944) verse a II. világháború alatt született. A költőt előbb munkaszolgálatra hívták be, majd meg is ölték, nem sokkal a háború vége előtt. A vers a magyar hazafias költészet legszebb darabjainak sorába tartozik, amelyek között kiemelt helye van a nevével is megidézett Vörösmarty Mihálynak, és különösen Szózat című, 1837-es, biblikus hangvételű versének. A szigorú szerkezetű és klasszikus veretű vers formája erős kontrasztot képez a világ 1943-as, kaotikus és kegyetlen realitásával. A valóság borzalmaival az élet aprónak látszó, mégis végtelenül fontos, érzelmekben és emlékekben gyökerező részleteit állítja szembe a költő. Ez a mély kötődés teszi igazi hazájává azt az országot, ahol született, és amelyet a szívébe fogadott, de amely végül mégis kíméletlenül eltaszította magától származása miatt.

Francesca, az INALCO harmadéves hallgatója
A vers teljes szövege itt olvasható