Hollán egész életét az elmélyült nézelődés gyakorlásával töltötte. A benne lakozó tekintet minőségétől függ a létezése. « Az én művészetemnek nincs témája, az maga a szemlélődés. »
Kezdetben, ifjú művészként még bizonytalan volt abban, minek a keresésére is indul. Mit is akar látni? Az impressziók csodálatos másodpercei ismeretlenek voltak a számára. A divatos korabeli irányzatok nagy részét idegen törekvéseknek érezte. Egyedül a gyermekkora természetközeli alap-emlékei mutattak utat a vándorévek évtizedei alatt.
« A természet olyan volt számomra, mint egy befogadó életteli közeg… a bennem élénken élő emlékek az édenkertet hívták elő. »
Vidékeket átszelve olyan tájakat keresett, ahol az energiaáramlatok titokzatosan egyensúlyban vannak, fákat, akik intenek neki, akiknek érzékelése, víziója folytán egyszerre megszületik az impresszió – kétoldali kölcsönös megtermékenyítő rezonancia. Hollán akkor kezd elmélyültebb viszonyba kerülni a fákkal, amikor felhagyva a nomád, folytonosan mozgásban lévő életformával, megtelepszik és belső utazásra indul Languedoc bozótos, vad vidékén. A világ változatosságát behelyettesíti a fákon keresztül megélt érzések sokféleségének a világa.
Hosszú éveken, hívő aszkéta módjára, nap mint nap rajzolta a motívumai, az örökzöld tölgyek, olajfák nevet kapnak, megszemélyesülnek, hű társakká válnak a közös csöndességben. A Féktelen, a Megszelidíthetetlen, a Dicsőséges, a Szőlőskertek madara, a Táncoló tölgy, a Villámsúlytotta.
« A fa-motívum előtt való szüntelen munka nyit utat a látszatvilág meghaladására, a forma-tömkeleg rendetlenül, kivehetetlenül kavarodó volta elhagyja a kategórikus kereteket és felszabadít a mimetikus kényszer alól (…) Nemet kell mondani a valóság figuralitására, hogy magunkhoz engedjük a láthatatlant. » (Yves Bonnefoy)
A festő elsődleges, mindenek feletti célja, hogy a vizuális töprengés, önvizsgáló/önkereső meditáció révén, szeretett élőlényei segítségével, akárcsak csendéleteinek csodálatos forma/szín tapasztalatai által, a láthatatlant lássa meg, szabadon a konvencionális világlátás banális béklyóitól. A láthatatlan titkához való hozzáférés megnyitja Hollán előtt a fennsőbbrendű élet lehetőségét, hogy most már rendíthetetlen bizonyossággal mondhassa:
„mégis csak egy nagy ismeretlen
Úrnak vendége voltam.”
(Kosztolányi Dezső)
92, rue Bonaparte 75006 Párizs
Hollán Sándor nemcsak a franciaországi magyar emigráns művészek csoportjának egyik legfontosabbika, de a kortárs alkotók közül az egyik legnagyobb.
Különös, de pályafutásának hét évtizede során csak most kerül sor arra, hogy születésnapi s egyben életmű kiállítással mutatkozzon be a párizsi Liszt Intézetben, a budapesti Szépművészeti Múzeumnak 2017-ben adományozott munkáinak válogatott gyűjteményével.
Egyszerre láthatóak a pályakezdő évek figuratív kísérletei, az emigrációs vándorévek útkereső természet ábrázoló akvarelljei, néhány ritka akt, a legfontosabb fa-útitársak szénrajzai : erőmozgások és fénytanulmányok aprólékos átérzései s a csendéletek absztraháló szín-kísérletei.
A válogatott művek különleges együttállása egy, az idővel különleges viszonyban álló, valódi szemlélődő fejlődéstörténetét rajzolja ki :
« Régóta már, hogy a látni igyekezem. Világtalanok vagyunk a világra. Nézni csak a figyelmünk erőfeszítésével lehet. E nélkül a figyelem nélkül én nem látok semmit, káosz vesz körül. »
Hollán Sándor, Le Déchêné, grand chêne, vászon, 139, 5 x 215,5 cm, 2006; Fotó : Sarkantyu Illés
Túl a láthatón
A belépés ingyenes
Információ : contact@instituthongrois.fr | 01 43 26 06 44
Fotó: Sarkantyu Illés
Kapcsolódó kiállítás a La Forest Divonne galéria szervezésében
A Liszt Intézet kiállításával egyidőben a párizsi Galerie La Forest Divonne, március 6 és május 6 között, Hollán Sándor legújabb munkáiból mutat be válogatást.
Megnyitó: 2023 március 11, 18:00
12 rue des Beaux-Arts 75006
+ 33 (0) 1 40 29 97 52
paris@galerielaforestdivonne.com
Nyitvatartás: kedd-szombat 11 órától 19-ig.
