Gilles Privat 1979 és 1981 között a párizsi Jacques Lecoq Iskolában tanult. A színházban több olyan híres és elismert művésszel dolgozott együtt, mint Benno Besson, Matthias Langhof, Alain Françon, Jean Lermier és Dan Jemmett. 1996 és 1999 között a Comédie-Française társulat tagja volt. 2008-ban a L'Hôtel du libre échange című darabban nyújtott teljesítményéért elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Molière-díjat. 2023-ban megkapta a legjobb színésznek járó elismerést, Syndicat de la Critique 2023 díjat, a Godot-ra várva című filmben játszott szerepéért. Ezen felül szerepelt még Coline Serreau, James Huth, Jêrome Bonnel, Chantal Ackerman, Clovis Cornillac és Andreas Fontana filmjeiben.
39 Quai d'Anjou, 75004 Paris
Liv Heym koncerttel egybekötött irodalmi estje Örkény István Egy perces novelláiból és Bartók Béla Duók két hegedűre című műveiből inspirálódik. A körülbelül másfél órás előadás először 2010-ben a Zionskirche-ben és a berlini Achim Kühn „Kunstmeide”-ben került bemutatásra Terézia Mora fordításában. A műsor most, 2023. október 25-én és 26-án kerül először a francia közönség elé, a l’Ile Saint Louis Paul Rey Színház idei évadának keretein belül, Gilles Privat, színművész és Liv Heym, valamint Martin Reimann zeneművészek előadásában.
„A műsor mind a zenén, mind a szövegen keresztül elkalauzolja a hallgatót a 20. századi Magyarországra és betekintést enged a magyar társadalom akkori politikai, kulturális életébe, amelyre a második világháború traumája mélyen rányomta a bélyegét. Örkény Egy perces novelláinak szereplői látszólag hétköznapi emberek, akikről végül kiderül, hogy rejtélyesek, néha groteszkek vagy archetipikusak, és folyamatosan az emberi állapot megkérdőjelezésére késztetnek bennünket. Örkény aprólékos megfigyelésének és az abszurditás határát súroló száraz humorának prizmáján keresztül felfedezzük az embert egy virág metabolikus tükörképében és az élet értelmét egy paprika formájában. Az élet önkényes menetének felfoghatatlansága és kérlelhetetlen végessége közös szálként köti össze a prózai elmélkedés e miniatűrjeit. Ezekhez társulnak a Duók két hegedűre című darabok, amelyekben Bartók Béla minden művésziségét és érzékenységét latba vetve olyan zenei nyelvet talál ki, amely összeköti a magyar és a szomszédos népek hagyományos zenéjét a születő 20. század tonális modernségével". (Liv Heym)

Martin Reimann, Liv Heym és Gilles Privat
Gilles Privat
Martin Reimann
Martin Reimann a Luzerni Zeneművészeti Egyetemen Gunars Larsens osztályában hegedűművészként diplomázott, ezt követően nem csak a párizsi konzervatóriumban, hanem magánúton Ivry Gitlisnél is tökéletesítette tudását. Az Orchestre des Champs-Elysées (Philippe Herreweghe vezényletével) és a Chambre Philharmonique első hegedűseinek tagja, emellett rendszeresen játszik kiemelkedő együttesekben, mint az Orchestre révolutionnaire et romantique, az Anima Eterna és a Dresdner Festspielorchester, olyan karmesterek vezénylésével, mint John Eliot Gardiner, Emmanuel Krivine és Ivor Bolton. Martin Reimann szenvedélyesen szereti a kamarazenét, és olyan előadókkal lép fel, mint Bruno Pasquier, Alice Ader, Jos van Immerseel és Frank van den Brink. 2020-ban a Passacaille kiadónál jelentette meg Eugène Ysaÿe teljes, szólóhegedűre írt szonátáit tartalmazó CD-jét, amelyet a kritikusok és a közönség egyöntetűen pozitívan fogadott.
Liv Heym
A kamarazenei játékáról ismert hegedűművésznő, Liv Heym, akit Alex Ross (The New Yorker) "elegánsnak és érzékinek, ízlésesnek" nevezett, a 17. századtól napjainkig terjedő repertoárt játszik korhű és modern hangszereken. Berlinben született, hegedülni olyan híres mesterektől tanult, mint Heinz Dinter, Eberhard Feltz, Ulrike-Anima Mathé (HfM Detmold) és Daniel Phillips (Mannes College NYC). A barokk hegedű művészetét pedig Monica Huggett-nél sajátított el a New York-i Juilliard Egyetemen. 2015-ben több díjat is nyert a magdeburgi Telemann-versenyen. Számos projektet hívott életre táncművészekkel és zeneszerzőkkel, egyik leghíresebb munkája a "music in Dialogue" sorozat, amit a New York-i WMP Concert Hallban mutattak be. Kamara- és zenekari zenészként számos együttesben játszik, többek között az Amarillis, a Les Arts Florissants, a Les Passions Orchestre Baroque de Montauban, a Le Banquet Céleste és a Le Stagioni.