A párizsi Liszt Intézet elődje 1928-ban alakult meg azzal a céllal, hogy erősítse a magyar kultúra és tudomány franciaországi jelenlétét, és hidat építsen a két nemzet kultúrája között. A bécsi, berlini, római és zürichi intézetek mintájára létrehozott intézmény alapítása az 1920-as évek végén kibontakozó francia-magyar közeledés kimagasló eseménye volt.
A munka előkészületeit Magyary Zoltán, a magyar kultuszminisztérium egyetemi osztályának vezetője irányította. Az eredeti elképzelés szerint Magyarország is csatlakozott volna az 1923 óta épülő párizsi egyetemi kollégiumi központhoz, a Cité Universitaire-hez. A tervezett Magyar Ház azonban ebben a formában csak kutatási és oktatási funkciók nélküli diákotthonként működhetett volna. Emellett a hatályos szabályok szerint az épületek nem kerültek volna az építtető államok tulajdonába, csupán örökös haszonélvezeti jog illette volna őket. A terv így végül nem valósult meg. Klebelsberg Kunó miniszter a Magyar-Francia Egyetemi Információs Iroda (Bureau franco-hongrois de Renseignements universitaires) megalapítása mellett döntött, amely 1928 őszén kezdte meg működését a Latin negyedben, a Lacepède utcai Hôtel du Cèdre két helyiségében. Az egyik szoba Molnos (Müller) Lipót – aki egy személyben volt az Iroda igazgatója és egyetlen alkalmazottja – irodájaként, a másik pedig előszobaként, könyvtárként valamint a magyar ösztöndíjasok tanuló- és dolgozószobájaként szolgált. A kétszobás központ már az indulásától azon dolgozott, hogy megkönnyítse a magyar kutatók hozzáférését a franciaországi kulturális és tudományos élet eseményeihez és eredményeihez, valamint elősegítse kapcsolataik kiépítését a francia értelmiséggel. Figyelemmel kísérte a francia kulturális élet eseményeit, rendszeresen tájékoztatta a magyar szakembereket, és ezáltal a franciaországi hungarológia központjává vált. Az intézmény támogatta és összehangolta a nyelvekkel, a magyar irodalommal és történelemmel kapcsolatos munkát, miközben hatékonyan közreműködött a magyar kutatási eredmények franciaországi megismertetésében.
A Magyar-francia Egyetemi Információs Irodát kezdetben ideiglenes intézménynek szánták, egy jövőbeli Collegium Hungaricum, illetve a Magyar ház elődjének. Miután 1928-ra sikerült újra megállapodni a Cité Universitaire vezetésével, úgy tűnt, hogy a tervezett intézet mégis ott jöhet létre a Latin negyed helyett. 1929 nyarán a két ország miniszterelnöke, Raymond Poincaré és Bethlen István megállapodásra jutott, majd ősszel a magyar parlament egymillió-kétszázezer pengős költségvetést fogadott el a Párizsi Magyar Intézet megalapítására. Ha Klebelsberg Kunó akkor azonnal elrendelte volna a föld megvételét és megkezdte volna az építkezést, a ma a Bonaparte utcában működő Magyar Intézet ma minden bizonnyal a Cité Universitare területén nyújtana szállást és műhelyt a magyar diákoknak és kutatónak. Azonban a Magyarországot is megrázó 1929-es gazdasági világválság más irányt szabott a terveknek: számos kezdeményezés mellett a Párizsi Magyar Intézet is a megszorítások áldozatává vált. Bár az építkezés tervét nem vetették el végleg, Bethlen 1931-es bukása, Klebelsberg 1932-ben bekövetkezett halála, valamint a harmincas évek közepéig elhúzódó gazdasági válság miatt az intézet felállításához szükséges pénzalap még hosszú ideig nem állt rendelkezésre.
Mindeközben, 1931 őszén a Magyar-Francia Egyetemi Információs Iroda elköltözött az Hôtel du Cèdre épületéből egy, a Geoffroy-Saint-Hilaire utcában található bérlemény ötödik emeletére. Két évvel később, 1933-ban új nevet is kapott: Franciaországi Magyar Tanulmányi Központ (Centre d’Études Hongroises en France) lett. A központ egyik legfontosabb feladata továbbra is a magyar ösztöndíjasok támogatása maradt, többek között francia nyelvórák és könyvtári szolgáltatások biztosításával. Amikor a gazdasági fellendülés lehetővé tett egy kiegyensúlyozottabb költségvetést, az Iroda helyzete is javulni kezdett. 1934-ben újabb bérleménybe költözhetett a Place du Panthéon 13. szám alá, ahol már 135 négyzetméteren, öt helyiség állt rendelkezésére. Az igazgató iroda mellett konferenciatermet, könyvtárat, valamint az újságok, folyóiratok és levéltári anyagok tárolására alkalmas helyiséget is kialakítottak.
A helyzet a 60-as évektől kezdve – mindenekelőtt az 1966-ban aláírt kulturális és tudományos megállapodásoknak köszönhetően – kedvező irányba fordult, a nyolcvanas évek pedig meghatározó változásokat hoztak. 1985-ben a francia és a magyar oktatási minisztérium megállapodása nyomán létrejött az Egyetemközi Magyarságtudományi Központ (Centre Interuniversitaire d’Études Hongroises, röv. CIEH) a Sorbonne Nouvelle – Paris 3 egyetemen. Egy évvel később, 1986-ban pedig a Párizsi Magyar Intézet beköltözhetett abba az ingatlanba – Párizs V. kerületében, a Luxembourg kerthez közel–, amelyet a magyar állam a nyolcvanas évek elején Köpeczi Béla közreműködésének köszönhetően vásárolt meg. Az új székhely végre méltó környezetet teremtett a magyar kultúra franciaországi bemutatásához.
A párizsi Magyar Kulturális Intézet (Liszt Intézet) iroádi ma is a Bonaparte utcában álló, a 18. század végén épült, hatemeletes polgári házban működnek – a történelmi Párizs szívében, a város egyik legélénkebb, kulturális értékekben gazdag negyedében. Az Intézet – felújításra várva – 2021 júniusa óta nem fogadhat látogatókat.
_____________________________________________________________________________________________
Bibliográfia
Aurélien Sauvageot: Découverte de la Hongrie
Köpeczi Béla: Allocution de clôture
Köpeczi Béla: Culture française, culture hongroise au XXe siècle
Csernus Sándor: Párizsi Magyar Intézet
Georges Diener: Histoire des relations culturelles franco-hongroises
Hazai György: Le rôle du livre scientifique dans les relations culturelles franco-hongroises
Romsics Ignác: Les relations culturelles franco-hongroises et l’Institut hongrois de Paris entre les deux guerres