A párizsi Lisz Intézet elődje 1927-ben alakult meg azzal a céllal, hogy elősegítse a magyar kultúra franciaországi terjesztését, és hídszerepet töltsön be a francia és a magyar kultúra között. A bécsi, berlini, római és zürichi intézetek mintájára szervezett intézmény alapítása az 1920-as évek végére jellemző francia-magyar közeledés kimagasló eseménye volt.
A munka előkészületeit Magyary Zoltán, a magyar kultuszminisztérium egyetemi osztályának vezetője irányította. Az elképzelés szerint Magyarország is csatlakozott volna az 1923 óta épülő párizsi egyetemi kollégiumi központhoz (Cité Universitaire). A Magyar Ház azonban így egyrészt nem lehetett volna több, mint egy kutatási és oktatási funkciókkal nem rendelkező diákotthon, másrészt a hatályos szabályok szerint az épületek nem kerültek az építtető államok tulajdonába, csak örökös haszonélvezetet kaptak rá, ezért ez a terv nem valósult meg. Klebelsberg Kunó miniszter végül a Magyar-francia Egyetemi Információs Iroda (Bureau franco-hongrois de Renseignements universitaires) megalapítása mellett döntött, amely 1928 őszén kezdte meg működését a Latin negyed Lacepède utcájában álló Hôtel du Cèdre két helyiségében. Ezek egyike Molnos (Müller) Lipót – aki egy személyben volt az Iroda igazgatója és egyetlen alkalmazottja – irodájaként, a másik előszobaként, könyvtárként és a magyar ösztöndíjasok tanuló- és dolgozószobájaként szolgált. A kis kétszobás központ mindent megtett azért, hogy könnyebb hozzáférést biztosítson a magyar kutatóknak a franciaországi kulturális és tudományos élet eseményeihez és eredményeihez, megkönnyítve számukra az ország értelmiségével való kapcsolatfelvételt és kapcsolattartást. Figyelemmel kísérte a francia kulturális élet eseményeit és tájékoztatta a magyar szakembereket, s ezáltal a franciaországi hungarológia központjává vált: támogatta és koordinálta a nyelvekkel, a magyar irodalommal és történelemmel kapcsolatos munkát és igyekezett hatékonyan terjeszteni az országban a magyar kutatási eredményeket is.
A Magyar-francia Egyetemi Információs Irodát kezdetben ideiglenes intézménynek szánták, egy leendő Collegium Hungaricum vagy Magyar ház elődjének, és mivel 1928-ra sikerült újra megállapodni a Cité universitaire-rel, úgy tűnt, hogy mégis ott jöhet létre a tervezett intézet a Latin negyed helyett. 1929 nyarán a két ország miniszterelnöke, Raymond Poincaré és Bethlen István megegyezésre jutott, így 1929 őszén a magyar parlament egymillió kétszázezer pengős költségvetést fogadott el a Párizsi Magyar Intézet megalapítására. Ha Klebelsberg Kunó akkor azonnal elrendeli a föld megvételét és elindítja a munkálatokat, a Bonaparte utcai Magyar Intézet ma minden bizonnyal a Cité universitare-ben nyújtana szállást és műhelyt a magyar diákoknak és kutatónak. A Magyarországot megrázó 1929-es gazdasági válság azonban más irányt szabott a terveknek, sok más mellett a Párizsi Magyar Intézet is a megszorítások áldozatává vált. Bár az építkezés tervét nem vetették el végleg, Bethlen bukása (1931), Klebelsberg halála (1932) és a 30-as évek közepéig elhúzódó gazdasági válság miatt az intézet felállításához szükséges pénzalap még sokáig nem állt rendelkezésre.
Mindeközben 1931 őszén a Magyar-francia Egyetemi Információs Iroda az Hôtel du Cèdre-ből egy Geoffroy-Saint-Hilaire utcai bérlemény ötödik emeletére költözött, majd 1933-ban új nevet is kapott: Franciaországi Magyar Tanulmányi Központ (Centre d’Études Hongroises en France) lett. A központ egyik legfontosabb feladata továbbra is a magyar ösztöndíjasok segítése volt, például francia nyelvórákkal és könyvtári szolgáltatásokkal. Amikor a gazdasági konjunktúra lehetővé tett egy kiegyensúlyozottabb költségvetést, az Iroda helyzete is javulni kezdett: 1934-ben egy újabb bérleménybe költözhetett a Place du Panthéon 13. szám alá, ahol már 135 négyzetméteren 5 helyiség állt rendelkezésére: az igazgató irodáján kívül konferenciatermet, könyvtárat, és egy újságok, folyóiratok és levéltári anyagok tárolására alkalmas helyiséget is ki tudtak alakítani.
A helyzet a 60-as évektől kezdve – mindenekelőtt az 1966-ban aláírt kulturális és tudományos megállapodásoknak köszönhetően – megváltozott, a 80-as években pedig jelentős fordulópontok következtek. 1985-ben a francia és a magyar oktatási minisztériumok egyezsége alapján létrejött az Egyetemközi Magyarságtudományi Központ (Centre Interuniversitaire d’Études Hongroises, röv. CIEH) a Sorbonne Nouvelle – Paris 3 egyetemen, 1986-ban pedig a Párizsi Magyar Intézet beköltözhetett abba a – Párizs V. kerületében, a Luxembourg kerthez közel található – ingatlanba, amelyet a 80-as évek elején Köpeczi Bélának köszönhetően a magyar állam megvásárolt és ahol végre méltó helyet biztosíthattak a magyar kultúra számára Franciaországban.
A párizsi Magyar Kulturális Intézet ma is a Bonaparte utcai, XVIII. század végén épült hatemeletes polgári házban működik, a történelmi Párizs szívében, a város egyik legforgalmasabb és kultúrában leggazdagabb negyedében.
_______________________________________________________________________________________________
Bibliográfia
Aurélien Sauvageot: Découverte de la Hongrie
Köpeczi Béla: Allocution de clôture
Köpeczi Béla: Culture française, culture hongroise au XXe siècle
Csernus Sándor: Párizsi Magyar Intézet
Georges Diener: Histoire des relations culturelles franco-hongroises
Hazai György: Le rôle du livre scientifique dans les relations culturelles franco-hongroises
Romsics Ignác: Les relations culturelles franco-hongroises et l’Institut hongrois de Paris entre les deux guerres
A párizsi Liszt Intézet célja a magyar kulturális és társadalmi élet bemutatása a francia közönség számára, ezért programjai döntően francia nyelvűek. Kiállításai, zenei és irodalmi programkínálata, filmvetítései, könyvbemutatói és különböző előadásai a párizsi kulturális élet szerves részét képezik. Az intézmény a saját rendezvények szervezésén túl a magyar kulturális produkciók franciaországi létrejöttét is támogatja.
A központ tudományos és oktatási funkciókat is ellát: az Intézetben magyar nyelvoktatás folyik és nyelvvizsga (ECL vizsga) letételére is lehetőség van. Feladata a franciaországi magyar lektorokkal való kapcsolattartás, tudományos konferenciák, kerekasztal-beszélgetések és vita-alkalmak szervezése is.
Az Intézet megemlékezik a nemzeti ünnepekről és gyermekfoglalkozásokat is tart a Franciaországban élő magyar gyerekeknek, ezzel járulva hozzá a Franciaországban élő magyarok nemzeti identitásának ápolásához.
Az Intézet számos francia partnerrel működik együtt és több nemzeti és/vagy kimondottan párizsi érdekeltségű projektben vesz részt. Ilyen például a Mois de la photo (A fotó hónapja), a Fête de la musique (A zene ünnepe), Európa egyik legnagyobb könyvvására, a Salon du livre, vagy a Lire en fête (Az olvasás ünnepe). Regionális partnerei – francia-magyar egyesületek, testvérvárosok, kulturális és oktatási intézetek – segítségével egész Franciaországra kiterjedő hálózattal bír.
