Kocsor Eszter Sára ékszerkészítő a Museum of Arts and Design évente megrendezett nagysikerű MAD About Jewelry kiállítás és vásár egyetlen magyar résztvevőjeként járt New York-ban. A MAD About Jewelry New York egyik legimpozánsabb kortárs ékszervására mintegy 50 fiatal és tehetséges nemzetközi ékszertervező művész bemutatkozását segíti elő minden évben. A New York-i Liszt Intézet az alkalom kapcsán készített interjút a fiatal iparművésszel és kérdezte eddigi életútjáról és a neves vásáron való részvételről.
LINY: Honnan jött az indíttatás, hogy ékszerkészítő legyél?
Kocsor Eszter: Művészcsaládban nőttem fel, édesanyám Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész, édesapám keramikusként végzett az Iparművészeti Egyetemen. Már gyerekkoromtól fogva érdekeltek a művészetek, sokat rajzoltam, mintáztam. Mikor választani kellett a középiskolák között, egyértelmű volt számomra, hogy a Kisképzőben szeretnék tanulni. A nővérem is ide járt grafika szakra és édesapám is itt tanított animációt. Akkor még 12 szak közül lehetett választani. Az ötvös benne volt nálam a top háromban. Nagyon vonzott az, hogy tárgyat készítsek egészen apró méretekben is. Szerintem ez valahol a gyermekkoromra vezethető vissza, a játékokra, apró mütyürökre. Eleinte nem voltam annyira biztos abban, hogy jól döntöttem, mert nagyon nehezen ment a fémekkel való megismerkedés, elég ügyetlenül kezdtem. Aztán ahogy egyre jobban elmélyültem a feladatokban, megszerettem.
LINY: Az ékszerkészítés során honnan merítesz ötletet? A környezet inspirál vagy inkább belülről, a megélt tapasztalatokból fakadnak az elképzelések?
KE: Minden inspiráló hatású lehet de ez sok összetevőtől függ. Itt jön a képbe a lelkünk, hogy éppen mennyire nyitott a külvilágra, s hogyan képes befogadni és feldolgozni mindazt. A tükrös kollekcióm még egy Hildesheimben töltött Erasmus félév alatt indult, amikor nagy útkeresésben voltam. Sok mindent elárul rólunk amit alkotunk, valójában az általunk létrehozott tárgyak tele vannak szimbólumokkal, általuk önmagunkat is jobban megismerhetjük. Az én tükrös tárgyaim azt sugallják, hogy valahol van egy határozott énem is, amit ritkán mutatok meg, s amilyen mindig is szerettem volna lenni.
LINY: Ékszerkollekcióidon végignézve feltűnik a tökéletes geometriai formák hangsúlya – milyen anyagok felhasználásával és folyamatok révén éred ezt el?
KE: Rozsdamentes acéllal dolgozom. Ponthegesztő lézerrel hegesztek össze minden egyes geometriai elemet. A hegesztés után a kialakult forma belsejét tükörfényesre polírozom. Némely ékszerbe kő is kerül, cirkónia vagy egyéb szintetikus kövek, de természetes kövekkel is szeretek dolgozni, gyémántok, topázok, zafírok, kvarckristályok is kerültek már az ékszereimbe.
LINY: Miért éppen a rozsdamentes acélra esett a választásod anyaghasználat tekintetében és nem például ezüstre vagy aranyra?
KE: Amikor elkezdtem tervezni a kollekciót, biztos voltam benne, hogy tükörrel szeretnék foglalkozni. Kalapáccsal széttörtem egy tükröt és a darabjaiból próbáltam új formákat kialakítani. Ez szimbolizálta a magamhoz való viszonyulásomat, darabokra kellett esnem, hogy aztán újra összerakjam magam. Nem sokkal később biztos voltam abban is, hogy fémekkel szeretném ezt a hatást megmutatni. Tudtam, hogy egy olyan anyagot kell választanom, amellyel elérhető a tükrös felület és tudok belőle építkezni. A Hildesheimben töltött időszak alatt lehetőségem nyílt megismerkedni a ponthegesztő lézerrel. Olyan fémeket kellett választanom, melyek jól hegeszthetőek és időtállók. A rozsdamentes acél kiválóan hegeszthető anyag, és míg az ezüst szulfidálódik az idő során (befeketedik), az acél megőrzi eredeti fényét. Készítettem megrendelésre 14 karátos sárgaaranyból két kollekciót, melyekbe gyémántok és zafírok kerültek. Terveim között szerepel, hogy a jövőben eljegyzési gyűrűket is készítsek ebben a kollekcióban.
Kocsor Eszter Sára a MAD About Jewelry vásáron New York-ban
LINY: Van helye a spontaneitásnak az ékszerkészítésben?
KE: Igen! A legtöbb alkalommal, mikor nem egy konkrét elképzelést kell megvalósítanom és magamból indulok ki: a lelkem vezet. Általában nem szoktam előre lerajzolni a formát, mikor építkezem az érzéseimre hallgatok és ott állok meg, ahol úgy érzem teljessé vált a tárgy.
LINY: Célközönséget tekintve kinek készülnek az ékszerek, illetve kiknek a körében népszerű?
KE: Nincs konkrét célközönségem. Ha valakit megszólítanak az ékszereim, akkor ismerkedjen meg velük, és viselje őket örömmel, szabadon. A tükrös kollekcióm elég markáns, erőteljes, határozott. Szerintem kell bátorság és őszinteség a viselésükhöz, mert figyelemfelkeltőek. Eddigi tapasztalataim során inkább olyan nők körében volt népszerű, akiknek már kiforrott stílusuk van és önbizalommal teli a kisugárzásuk.
LINY: Jelenlegi kollekciódat a New York-i Museum of Arts and Design MAD About Jewelry 2023 kiállítás és vásárán láthatta a közönség. Most jártál először New York-ban? Mennyire volt fontos állomás ez számodra eddigi karrieredet tekintve?
KE: Igen, ez volt első alkalom. Már 2020-ban is jöttem volna, csak a vírushelyzet miatt elmaradt. Az ékszereimet már láthatták több alkalommal Amerikában, mert Charon Kransen ékszergyűjtő több kiállításon is bemutatta már a kollekciómat a világ számos pontjáról származó további tehetséges ékszertervezőkével együtt. Los Angelesben, Palm Beach-en és a New York-i ékszerhéten is szerepeltek már a munkáim.
Azt hiszem mondhatom, hogy ez volt életem egyik legmeghatározóbb állomása. Itt emelném ki a Liszt Intézet hatalmas segítségét az utazásom során, és azt a mérhetetlen szeretetet amivel fogadtak.
New York sokat tanított, nem csak a kiállítás, hanem az egész atmoszféra, ami jelen van, az emberek nyitottsága és ez a mérhetetlen pezsgés, ami folyamatosan vitt előre. Ez a város változásra készteti az embert, folytonos megújulásra. Nagyon inspirálóan hatott rám.
LINY: Hány különböző területen kell jártasnak lenni ahhoz, hogy valakiből sikeres ékszerkészítő legyen?
KE: Ez egy nagyon izgalmas kérdés. A mi szakmánk sokfelé ágazik, egy életen át lehet tanulni. Én már egészen fiatalon, tizenöt évesen belecsöppentem az ötvösmesterség rejtelmeibe. Az elején nehéz volt belerázódnom és megéreznem, hogy hogyan kell a fémekkel, és általában az anyagokkal bánni. Ez egy saját tapasztalás és mindenki másként és mást él meg. Ha az emberben megvan a nyitottság és a kíváncsiság a tárgyalkotás felé és még kitartó is, akkor azt gondolom a határ a csillagos ég. Minél többet tudunk meg a szakmáról, minél jobban ássuk bele magunkat, annál könnyebben tudjuk kifejezni érzéseinket ezen a „nyelven”. Viszont szerintem az egyik legfontosabb, hogy tisztában legyünk szándékainkkal, amik hajtanak az alkotásban, illetve, hogy a lehető legtisztábbak legyenek a szándékok. Nem tudnék konkrét példákat felsorolni, de azt gondolom, hogy mint az élet más területein is, úgy az alkotásban is az őszinteség az, ami a kiteljesedés útjára vezet.
A művészről
Kocsor Eszter Sára Budapesten élő és dolgozó ékszertervező. Munkája során arra törekszik, hogy az ékszereit viselők egy másik világba nyerjenek bepillantást. Rozsdamentes acélból készült "Mirror in Mirror" című munkái a németországi Hildesheimben töltött idő alatt születtek, és fekete vagy arany PVD kollekciókat tartalmaznak "Black Mirror" és "Gold Mirror" címmel. Az igen erős bevonat még keményebbé, karc- és kopásállóbbá teszi a rozsdamentes acélt, így biztosítva annak hosszú élettartamát. Kocsor a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a németországi Hildesheimben található HAWK Művészeti Egyetemen szerzett diplomát. Munkái olyan neves helyszíneken és eseményeken szerepeltek, mint a Los Angeles-i Művészeti Vásár, a New York-i Ékszerhét, a budapesti Central Europen Fashion Week, a barcelonai Design Múzeum és a budapesti FISE galéria.