Riporter érkezik a faluba, hogy felgöngyölítse, mi történt ott '56-ban. Miért lőtt rá legjobb barátjára Balogh Anti (Görbe János)? És miért ölte meg az ávós Varga Sándor (György László) a gyerekkori barátját? Sorra járja a házakat, beszélget az emberekkel, halmozódnak a tragédiák. Kiderül, hogyan tett tönkre a barátságokat a politika, mibe rokkantak bele a falusiak.
Fábri Zoltán az elsők között beszélt a korábban tabunak számító témákról: '56-ról, a Rákosi-korszak túlkapásairól. Forradalmi újítás volt ez az ötvenes évek dogmatikus filmkészítése után, amelyben az egynemű politikai szólamokat kellett hangoztatni. A filmbéli kis faluban különösen értelmetlennek tűnnek az ideológiai csatározások, ám a politikai lózungok eltörpülnek a józan paraszti ész mellett. Ebben a környezetben a tragédiák még nagyobb árnyékot vetnek, hiszen gyerekkori játszótársaik ellen fordulnak az ellentétes oldalra sodródott emberek.
Fábri Zoltán a Húsz óra forgatásán. Fotó: Filmarchívum
Fábri Zoltán (1917-1994) háromszoros Kossuth-díjas magyar film- és színházi rendező, színész, díszlettervező,[Mj. 1] forgatókönyvíró, főiskolai tanár; festőművész, grafikus. Ahhoz a rendező-nemzedékhez tartozott, akik pályájukat zömében nemes irodalmi művek filmre vitelének szentelték (21 filmjéből csak négy nem készült irodalmi mű nyomán).
A Húsz óra Fábri Zoltán tizedik, s egyik legmaradandóbb filmje. Stílusa emelkedett és költői, drámai ereje máig ható. Jelentős díjakat nyert nemzetközi filmfesztiválokon (Róma, Moszkva), és tarolt a Magyar Filmszemlén.