Jancsi (Bálint András) és mérnökként végzett barátai nagy tervekkel vágnak neki az egyetem utáni életnek. Az első pofont akkor kapják, amikor a vállalatnál, ahová felveszik őket, különböző részlegekre kerülnek eltérő fizetésekkel. Eleinte még összejárnak, néha akad egy nagy ötletük, amin elkezdenek közösen dolgozni, de aztán apránként szétmorzsolódik a társaság: van, aki egyre inkább betagozódik a munkahelyi hierarchiába; van, aki megnősül; egyikük pedig leukémiás lesz. Jancsi, jobb híján a szerelembe menekül, és keresi tovább a helyét.
Szabó István pályanyitó filmje – következő két rendezéséhez, az Apához (1966) és a Szerelmesfilmhez (1970) hasonlóan – önéletrajzi ihletésű személyes történet, amely saját generációjának útkeresését, álmait és vágyait próbálja megragadni. Az Álmodozások kora a magyar új hullám egyik megkerülhetetlen nemzedéki közérzetfilmje. Pontosan megragadja azokat a dilemmákat, amelyek Szabót és kortársait foglalkoztatták, de a felnőtté válással, a vágyak és az illúziók felszámolásával kapcsolatos kérdésfelvetései egy mai fiatal számára is ugyanolyan érvényesek.
Szabó István Oscar- és Kossuth díjas magyar filmrendező, a magyar filmművészet európai hatású és rangú alkotója. Mephisto című filmje a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjat nyert.
Munkásságát számos hazai és nemzetközi kitüntetéssel ismerték el, többek között a Magyar Mozgókép Mestere díjjal, a Jubileumi Prima Primissima és Kossuth-díjjal, de elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezőnek járó Ezüst Medve díját (Bizalom, 1980) és a legjobb idegen nyelvű filmért járó BAFTA díjat is (Redl ezredes, 1986). A Joseph Pulitzer Emlékdíjat 1996-ban kapta a Magyar Televízió Százéves a mozi sorozatának elkészítéséért. 2013-ban elnyerte a 10. Jameson CineFest életműdíját, s életműdíjjal tüntette ki a tallinni Black Nights Filmfesztivál. 2014-ben a nemzet művésze lett, s átvehette a német rendezők szövetségének (BVR) életműdíját.
Az ő nemzedékére hatott leginkább a francia új hullám szelleme, hatása a rendező filmjei közül talán az Álmodozások korán érhető leginkább tetten. Ahogy Godard és Truffaut korai remekeiben, úgy Szabónál sem a klasszikus cselekményvezetés a fontos. A szabadon mozgó kézikamera intim közelségbe hozza a szereplőket, világmegváltó beszélgetéseiket és banális veszekedéseiket egyaránt rögzíti, és ez a csapongó stílus egyben a fiatalok hangulatát is leképezi. Felsejlik a háttérben ugyanakkor a hatalomhoz, az uralkodó ideológiához való viszony, ami később a rendező kedvenc témája lesz, többek közt a „Te kommunista vagy? Nem, én mérnök vagyok”-párbeszédben.
Kétféle rendező van – mondta egyszer –, az egyik azért mesél el egy történetet, mert mindenáron filmet akar csinálni, a másik pedig azért csinál filmet, mert mindenáron el akar mesélni egy történetet. Ő magát az utóbbihoz sorolja.
Forrás: Filmarchívum