22, 18-22 Ashwin St, Dalston, London E8 3DL, United Kingdom
A Tinted Window magazin második, Verbivocovisual című számának bemutatóját egy felolvasásokkal és perfomanszokkal tűzdelt esttel ünnepli. A rendezvény központi témája a ’Materializzazione del Linguaggio' című kiállítás az 1978-as Velencei Biennálén. Mirella Bentivoglio kurátor több mint nyolcvan női művész alkotásait gyűjtötte össze, akik bár különböző művészeti ágakban alkottak, közös volt műveikben a szöveg, hang és nyelv használata.
A rendezvényen fellép Cara Tolmie és Ladik Katalin magyar hangköltő és előadóművész, aki részt vett az 1978-as velencei biennálé-kiállításon és interjút adott a magazinnak. Fellépését a Londoni Magyar Kulturális Központ támogatja.
Ladik Katalin
Ladik Katalin 1942-ben született Újvidéken, Jugoszláviában (a mai Szerbiában). Az 1990-es évek óta Budapesten él és dolgozik.
Művészete egyszerre burjánzó, termékeny és egyedülálló. Pályafutását az 1970-es években költőként kezdte, majd kialakította saját színházi nyelvezetét, melybe beleépítette a hang- és látványköltészetet, az előadóművészetet, a kísérleti zenét, a hangjátékokat, a mindennapi eseményeket, a postai művészetet, a kollázst és a fényképezést.
Ladik munkája és különösen előadásai során a hang és a test (leggyakrabban a sajátja) egybeolvadnak, és olyan közeggé válnak, ahol a személyes és a politikai szféra átfedésben van. A mitikus narratíváktól a személyes és a mindennapi tárgyakig terjedő különféle források felhasználásával következetesen próbálja vizsgálni nőként betöltött szerepét a saját kelet-európai kontextusában, szembe szállva a domináns társadalmi, szexuális és nemi normákkal.
Pályafutását az újvidéki rádióban (1963–77), valamint színésznőként a Bosch + Bosch szabadkai avantgárd színházi csoportnál (1977–1992) kezdte. Mégis a Phonopetica (1976) lemez kiadása keltette fel a külföldi hangköltők, mint Bob Cobbing, Gerhard Rühm és Henry Chopin figyelmét a munkásságára. 1977-ben meghívták az amszterdami Stedelijk Múzeum előadására, ami nemzetközi elismerést hozott Ladik számára. A művésznő azóta is a hangköltészet és a képzőművészet kiemelkedő alakja.
Az utóbbi években részt vett az athéni documenta 14 rendezvényen és tavaly az olasz Alga Margen Margen studio kiadta a Phonopoetics lemezt, ami Ladik 1968-1963 közötti hangköltészeti munkájának nagy részét foglalja össze.
"Ladik Katalint, mint költőt, színésznőt és képzőművészt az egyik legúttörőbb kortárs művésznek tekinthetjük. Munkássága szorosan kötődik a kelet-európai feminizmushoz és tükrözi azokat a személyes, társadalmi és egzisztenciális nehézségeket, amelyekkel a női művészeknek szembe kell nézniük. Az ismétlődő kettős struktúrák és a szexuálisan félreérthető figurák (androgünök és angyalok), valamint a nemi szempontból semlegesítő elemek használata megjelenik munkájában, amely alkalmanként sámáni felhangokat szólaltat meg és integrálja a felszabadulás terápiás mechanizmusait. " - SoundOhm
Cara Tolmie
Cara a zene, a művészeti kutatás és a mozgókép területein belül dolgozik. Egyéni munkássága az Énekes körüli érzelmi hatások lerombolásának módjait kutatja titokzatos, zavarba ejtő énekes hangok használatán keresztül.
Az együttműködés jellemző mind a munkáira, mind a kibővített kutatási projektjeire. A közelmúltban együtt dolgozott Stine Janvin, Zoë Poluch, Kim Coleman, Will Holder, Seymour Wright és Paul Abbott művészekkel az ULAAPARC csoportban, Susanna Jablonski-val a Gender of Sound kutatási projektekben, valamint Frida Sandström és Aleksei Borisionokkal a The Glossary of the Event projektben.
Jelenleg a Stockholmi Konstfacki Művészeti, Kézműves és Dizájn Egyetem kritikus hangzás gyakorlatának doktorandusza, és az „Elmozdult vokális test hallgatása” művészeti kutatási projekt vezetője. Ez a projekt az olyan előadási gyakorlatokat vizsgál, amelyek megszakítják a hang és a test, mint rögzített szinguláris egység közötti folytonosságot, és megvizsgálják, hogy milyen kísérleti hallgatási kapcsolatok alakulhatnak ki ezen ábra eredményeként.